A XIX. század második felének, és a századforduló építészete

Szekszárd -a szabadságharc alatti rövid megtorpanást nem számolva- nagyjából egyenletesen fejlődött a XIX. század derekán. Mivel Földvár a XIX. század második felére már végérvényesen válságba került, ezért Szekszárd lett megye legnépesebb települése. 1857-ben lépte át a 10 ezer főt lakosainak száma, majd 1890-re csaknem 14,5 ezerre kúszott fel. A fejlődő város minden irányban terjeszkedett. 1850 körül a Felsőváros már kiért a Remete-kápolnáig, bár a Bor (ma Bocskai) utcáján gyakorlatilag csak pincék és présházak voltak. Az Alsóvárosban 1858-ban nyitották meg az új köztemetőt, a város déli széle már elért idáig. Erre is húzódott egy pincesor a dombsor lábánál, ennek egy impozánsabb maradványát nemrégiben alakították át a Korona hotellé. Az Újváros első házai még az 1794-es nagy tűzvészt követően települtek. A XIX. század során főként erre terjeszkedett a város.

Historikus ház homlokzatának részlete a Dózsa Gy. utcából

Az újváros elsősorban a szegények negyede lett, bár a XIX. század második felétől egyre gyakrabban egy - egy módosabb gazda is ide költözött a templom köré, vagy a Budai utca mellé, gyakran belvárosi házát is meghagyva. Bár a városrész temploma 1868-ra kész lett, önálló plébániává mégiscsak 1883-ban szervezték. 1867-re ez a városrész elérte északi határát, a parásztai Séd patakot. Ezen túl, 1896-ban megnyitják a másik új köztemetőt, a megtelt Pince (ma Kadarka) utcai pótlására. Keleti irányba volt a legnehézkesebb a terjeszkedés, mert itt a mai Szent István tér déli felén terült el az uradalom hatalmas vásártere. Ezen már korábban építkezett volna a város, de az uradalommal nem sikerült megegyezni . Elsőként a gimnáziumot húzhatták fel az egykori vásártéren, majd az I. világháború után épülhet ki végérvényesen ez a rész. A mai Szt. István tér északi oldalán a Sétatér húzódott, ami 1883-ra, a vasút megépítésének az idejére elérte az állomást. A Sétatér mentén is új, impozáns épületek sorakoztak a XIX. század végétől: a bazársor, a zsinagóga, a múzeum.
A filoxéra járvány (1890-es évek) miatti átmeneti - de erőteljes - visszaesést követően a város népessége ismét növekedni kezdett, de csak nagyon szerény mértékben. A millenniumi ünnepségsorozat időszakában a város sok új, nagyszabású középületet is kap, de ezt követően népessége alig gyarapszik. Az első világháború előestjén így még a 15 ezret sem sikerül elérnie. A háború természetesen visszavetette a népességszámot is. A két világháború közti konszolidáció alatt azonban a lakosságszám már alig növekedett. Ez az időszak az, amikor a város fejlődése végleg lelassult. Különösen éles a kontraszt akkor, ha a hasonló adottságú és indítású Kaposvárral hasonlítjuk össze ezt az időszakot, hiszen Kaposvár lélekszáma csaknem megkétszereződött ezalatt. Az iparosodás a várost és az egész megyét nagyívben elkerüli, a kereskedelmi útvonalak is átrendeződnek, a hagyományos kézműipar válságba kerül. Szekszárdon megáll az idő. A második világháború előtti utolsó békeévben a város lélekszám lényegében azonos az 50 évvel ezelőttivel.
Az 1960-as 70-es években a "szocialista iparosítás" ugyan megkétszerezi a város lakosságát, de még így is a legkisebb megyeszékhely marad Szekszárd. A város lélekszáma ma 36 ezer körül van, az utóbbi időkben kissé fogy.

A reformkor talaján gyökeret verő klasszicizmus szinte nemzeti stílussá magasztosult az építészetben. Az Ausztriából beszivárgó romantika a passzív ellenállás korszakában nemzeti idegenkedést váltott ki. Hamarosan azonban neogótikus formája gyökeret vert nálunk is. A megfelelő ideológia megszületésére sem sokat kellett várni: a neogótika a dicső nemzeti múlt, a "nyögte Mátyás bús hadát" korszakának megidézője lett.

Az egykori Boros-féle ház 1850 körül

Városunkba valószínűleg az ifj. Stann Jakab építi fel az első ilyen stílusú épületet, a Rákóczi utca 35. alatti úgynevezett Boros - féle házat. Ez volt Boros Nepomuk József (1808-1855) festő háza, aki a XIX. század derekán a pécsi egyházmegye több templomába készített falképet, sőt állítólag több száz portrét is festett. Portréi közül nem egy igen jól sikerült, kvalitásos alkotás. Tolnában a teveli templom falképei kétségtelenül az ő művei. Az ifjabb Stann tehetségben semmiben sem maradt el apja mögött. Ezt nem csak a többi Rákóczi utcai házai bizonyítják (a 29-37.-es sorszámú házak az ő művei), hanem a Garay téri polgári fiúiskola (ma Garay Általános Iskola) 1878-ból, és különösen az Augusz-ház romantikus épületszárnya, amit országos jelentőségű épületként is számon tarthatunk. A gótizáló torony - ami állítólag Liszt Ferenc javaslatára épült- régebben még egy lovagot ábrázoló színes üvegablakkal is büszkélkedhetett, ami állítólag Siklósról került ide. Talán szintén Stann műve lehet az Augusz-présház is, amely kis fiáléival és kerek rózsaablakával gótizáló jellegű, de eklektikus hatások is érték. ifj.Stann Jakab: A polgári fiúiskola

Boros Nepomuk János: id. Garay János

Az 1860-as években csaknem egyszerre épült meg három neogótikus templom is a megyében. A hidjai kápolna még kisebb léptékű alkotás, de az Auguszékhoz hasonlóan feltörő Bartal család faddi temploma, majd az újvárosi templom már a monumentális emlékek közé sorolható.A kortársak csodálatát különösen az újvárosi templom váltotta ki. A templom tervezőjét, Hans Petschnig grazi építészt még több mint húsz év múlva is meghívják terveket készíteni. Az 1897-ben felavatott zsinagógája a hagyományosnak számító moreszk motívumokkal készült.

Romantikus ház homlokzatának részlete a Dózsa György utcából

A neogótika a templomépítészetben hamar elterjedt, mert kielégítette azokat a vallásos igényeket, amiket a kissé rideg klasszicizmus képtelen volt. Nem véletlenül megyeszerte megjelentek a neogótikus templomok és kápolnák. A monumentális bátaszéki templom még a 20. század elején is ebben a stílusban épül fel.
Az 1870-es évektől kezdve a neogótika díszítőelemei szinte folklórizálódnak. Elsősorban a szakrális emlékékeken jelennek meg nagy számban: a temetői síremlékeken, útszéli és temetői kis kápolnákon. Példaként az 1854-ben megnyílt alsóvárosi temető kápolnáját és néhány síremlékét mutatjuk be. Neogótikus lett Augusz Imre síremléke is.

Romantikus prés- és lakóház a Fürdőház utcából

A romantikát felváltó historizmus a neogótikával szemben főként a reneszánsz építészet elemeire épített. Nehéz elkülöníteni az időben kicsit később jelentkező neobarokkos alaphangulatú , több építészeti stílust vegyítő eklektikától. Mivel kisvárosunkban nagyjából egyszerre jelentkezett a két kissé provinciálisan leegyszerűsödő stílus, ezért egyszerre tárgyaljuk. A historizmus - sok más városunkhoz hasonlóan- Szekszárd arculatát is alaposan megváltoztatta. A belvárosnak határozottan városias karaktert adott, még akkor is amikor ebben az időszakban Szekszárd jogilag visszasüllyedt, és csak 1905-ben lett "rendezett tanácsú város". A belváros főutcáitól azonban pár méterre már falusias épületek álltak. Még 1910 -ben is a házaknak csak 17%-a épült kőből vagy téglából, és az első szilárd útburkolatot csak 1897-ben fektették le Bezerédj utcában. Igaz, az egyszerű épületek is nagy változáson estek át ezen időszak alatt, hiszen ez az úgynevezett "középmagyar", új típusú, tornácos házak elterjedésének az időszaka. Ilyenekből még ma is láthatunk néhányat a város területén. Az új korszak nyitányának tekinthető a "selyemgyár" új épületszárnyának építése 1880 körül. Ez a monumentális bővítés lett Szekszárd első kétemeletes épülete. Ezt nemsokára az Adler - ház követte, aminek kétszintes pesti bérházakra emlékeztető saroktömbje a mai napig szinte "árválkodik" a földszintes házak környezetében. Adler Nepomuk János kereskedő építette 1889-ben.

Az Adler-ház 2.emeleti erkélye

	Az igényesebb historizáló-eklektikus házak közé tartozik a Bartina utca elején álló volt Hája- majd Kelemen -féle ház is. Párkányának fa díszítése, emeletes homlokzatának gazdag vakolatdíszítése a város egyik legérdekesebb épületévé teszi. Furcsa kontrasztot jelnet az utca folytatásának falusias házaival.
A Kelemen-féle ház

1889-ben tervezi meg a már említett Petschnig a Bodnár-házat a Bezerédj utcában. A reneszánsz elemeket - talán kissé töményen - felhasználó épület városunk egyik legérdekesebb historikus emléke. Nemcsak finom részletei figyelemre méltók, hanem az is, hogy a homlokzatán a reneszánsz négy nagyjának: Michelangelonak, Raffaellonak, Leonardonak és Dürernek a domborművét láthatjuk.

Hans Petschnig: A Bodnár-ház a Bezerédj utcában

A Szegszárd Szállót az uradalom nagyvendéglőjéből építik át 1894-ben. Terveit Pártos Gyula készítette el Lechner Ödönnel. Lechner szerepe az épület tervezésében nem tisztázott, mindenesetre a kor legeredetibb tervezőjének ekkor már formálódó sajátos nemzeti - szecessziós stílusa nem nagyon jelenik meg az épületen. Talán a nemzeti hagyományokhoz kapcsolodó romantikus díszítőmotívumok származhatnak Lechnertől. A Szegzárd Szálló mindenesetre sokkal eredetibb és izgalmasabb épület, mint Pártos másik, már önálló alkotása, a Garay Gimnázium kastélyhomlokzatokat idéző, kissé klasszicizáló épülete 1896-97-ből.

Lechner-Pártos: A Szegszárd szálló

	A millennium évében átadott épületek sorából kiemelkedik a Takarékpénztár épülete, ezt a pesti Fittler Kamill tervei alapján Hája Béla építette. Kissé romantikus tornyocskái távolról hatnak igazán. Az ajtók és ablakok felett a méh a kaptárral a kor gyakran alkalmazott banki szimbóluma. Ebben a házban töltötte gyermekkorát Mészöly Miklós.
Fittler-Hája: A Takarékpénztár palotája

A monumentális épületek sorát a törvényszék neoklasszikus tömbje folytatta, ami méltóságot sugárzó hatalmas tömbjével ma is lezárja a Bélá-tere.
Szekszárd másik banképületét, a Népbank székházat a helyi Diczenty László tervezte, 1898-ban adták át. Az eklektikus épületben a neogótikus elemek dominálnak. Ugyancsak 1898 avatják fel Garay János szobrát is. A szobor Szárnovszky Ferenc alkotása, az öntését Párizsban végezték. Itt készült a talapzata is, a géniusz akkoriban még merésznek számító nőalakjával.(Hector D'Espouy műve.) Az oldalán Zichy Mihálynak Az obsitoshoz készített rajzai alapján készült domborművek láthatók.(Köllő Miklós alkotása.)

A monumentális historizáló épületek sorát a múzeum "kozmopolita" épülete zárja. Schikedanznak és Herzognak, a korszak két "profijának" az alkotása 1903-ban lett kész, hála Wosinsky fáradhatatlan ügybuzgóságának és gróf Apponyi Sándor nagylelkűségének. Fennkölt és magasztos az épület, bár a korra jellemző módon némi arisztokratikus modorosság is érzékelhető a rajta. Mindenesetre a Vármegyeháza építése óta nem volt hozzá mérhető építészeti alkotás a városban. Vagy harminc évig érdekes kontrasztot alkothatott a vele szemben elterülő hatalamas "libalegelővel", ahova - mivel az uradalom tulajdona volt - nem építhetett a város semmilyen épületet.

Érdekes színfoltot jelent a városban az 1905-ben elkezdett, hegyre felfutó villanegyed, a tisztviselőtelep. Az eklektikus villák sok- gyakran távoli - stíluselemekből igyekeznek harmonikus összképet elővarázsolni.
Az ipari jellegű emlékekből kevés volt, még kevesebb maradt fenn a város területén. Ilyen emlékek sorába tartozik a Wollf-féle szeszgyár épülete, amely még a blokkházak fenyegető közelségét is átvészelte a Táncsics utcában. Felújítási munkái a végéhez közelednek.

A Wolff-féle szeszgyár egykori épülete és a városháza

A szecesszió stílusa nem jelent meg markánsan a fejlődésben megrekedt városunkban. Elsőként a mára már lebontott Kaszinóbazár(1905) épületsorán érződött a hatása. Diczenty 1907-08 közt átépíti és bővíti a klasszicista városházát. Ekkor a német "Jugendstil" néhány díszítőelemét is használja. A legtisztábban a stílust - ezen belül is osztrákos változatát- az Uglár János által 1913-ban tervezett Világmozgó filmszínház (ma Német Színház) képviseli.

Uglár: Az egykor Világmozgó mozi

A modernizmus hatása jóval az I. világháború követő években jelentkezett csak. Még a Horthy Miklós Kórház főépülete sem a modern stílustörekvések jegyében épült fel. A Posta és Távírda már markánsabban szakít a századforduló stílusáramlataival. Ebben legmesszebb a Pénzügyi Palota (Ma Tolna megyei Önkormányzat) jutott, bár erre már csak a 1930-as években került sor.