Várak

Csánki Dezső XIX. század végi levéltári kutatásai révén 13 középkori vár volt ismert a megyében. Napjainkra az ismert várak szám jócskán megnövekedett, főként Miklós Zsuzsa kutatásainak eredményeként, aki külön program keretében kutatja a megye Árpád-kori várait. E program keretében az elmúlt évtizedekben részletes feltárásokat végzett Nyéken, Váralján, Dombóvár- Sziget- erdőben, Őcsény-Oltvány dűlőben (ez volt a Györke néven ismert váracska) és Etén. Légi fényképezéssel pedig még néhány más középkorinak vélhető, főként földsáncokkal erősített várat azonosított be, illetve kisebb szondázásokat is végzett. ( Ozora-Kálvária domb, Kölesd-Csonthegy, Tevel, Dalmand, Sárszentlőrinc és Bikács határában). A megye várai közül Simontornya, Ozora és a dunaföldvári Öreg torony az, aminek jelentős részei fennmaradtak. Döbrököz és Dombóvár váraiból két szerény falcsonk maradt csak. A még jelenetősnek számító Anya és Tamási várából még ennyi sem.

Döbrököz és Dombóvár (Fotók: JJSoft )

Hódoltság kori - korántsem hiteles- metszetekről Dombóvár és Tamási várát ismerjük. Dombóvárról lebontása előtt részletes leírás készült, ez alapján nagyjából rekonstruálható a vár kinézete.
Két kapcsolódó fejezetben további érdekességeket is megtudhatunk a középkori várakról és várurakról:

A várépítészet története a megyénkben

A birtokos famíliák a középkorban

Két jelentősebb, korábban Tolnához tartozó vármaradvány, Máré és Szászvár ma már nem a megye területén, hanem Baranyában fekszik. Máré különösen reneszánsz faragványairól híres, amik a politikai kalandor Bakics Pál, rác vajda tulajdonlása alatt készültek. A szabálytalan ötszög alakú vár a XIV. század elején tűnik fel az oklevelekben.

Szászvár a pécsi püspökséghez tarozott. Oklevelek szinte alig említik. A korábban -a pincéket leszámítva- barokk korinak vélt hatalmas plébániaépületről az 1995-ben megindult, majd többször szünetelő régészeti feltárás tisztázta, hogy a középkori várpalota falait rejti. Övező falaiból is hosszabb szakasz megvan egy hengeres saroktoronnyal, de nem eredeti magasságában.

Simontornya mindig is a megye legjelentősebb vára volt. 1270 körül a a törzsökösnek számító Döröcske nembeli Salamon fia, Simon alszolgabíró épített a Sárvíz árterületei közé eső szigetre egy lakótornyot, majd ehhez kapcsolódóan egy négyszögletes alaprajzú kisebb várat. A korai lakótoronynak csak alapfalait találták meg. A következő említése szerint 1324-ben Károly Róbert Hencfia Jánosnak, budai várnagynak adományozza, majd ezután a nagyhatalmú Lackfi család tulajdonába kerül. A Lackfiak bukása után a vár a Kanizsaiaké lesz. A Lackfiak és a Kanizsaiak idején erőteljesen fejlődik a vár és a település is, aminek eredményeképpen 1377-ben Simontornya a megyében elsőként vásártartási jogot kap.
A várat 1424-ben Ozorai Pipo cserével szerzi meg, rövid birtoklása után a Garaiak tulajdonába kerül, akik jelentősen átépítik a várat. Ekkor készül el a ma főként csak alapjaiban látható külső fal is. A Garaiak kihalása után a vár Mátyás királyra száll vissza, akinek halála után 1500-ig özvegye a birtokosa.
Ekkor szerzi meg Gergellaki Buzlay Mózes a vár tulajdonjogát. Buzlay Ulászló udvarában volt főajtónálló, a várat reneszánsz rezidenciává építi át. Az 1508-ban befejeződő átépítések révén lakályos palotává alakul át a vár, az udvaron körbefutó loggiasorral, és számos szobrászati díszítéssel. Az északi szárnyon késő gótikus stílusú várkápolna is épül.
A vár ez idő tájt élte virágkorát. Buzlay halála után özvegye örökölte a várat, majd János király Pesthyeny Gergelynek adományozza. A rövid virágkor utáni hanyatlás részeként 1543-ban a törökök elfoglalják a várat, és 1686-os visszafoglalásáig szandzsáksági székhely és a bég palotája lesz. A visszafoglalás után a várat és az uradalmat Styrum-Lymburg Miksa Vilmos, udvarhoz hű gróf kapja meg. A gróf közbenjárására a vár elkerüli a tervbe vett lebontást. 1704-ben a kurucok elfoglalják, és Vak Bottyán egyik fontos támaszpontjává teszi. Értékeinek igazi pusztulása ekkor indul meg. A díszítő faragványokból meszet égetnek, a reneszánsz ablakokat lőréssé falazták át, a palotaszárny oldalába ormótlan "támpillér" kerül, a kaputorony tetejére ágyúállás épül. Sűrűn cserélt gazdát. A kuruc harcok végeztével a Styrum-Lymburg család még egy rövid ideig visszaköltözik a várba, de mivel az egyre kevésbé felel meg a főúri igényeknek, ezért 1749-ben átköltöznek a városban épített új kastélyukba. A vár épületét magtárrá alakítják át. Ettől kezdve folyamatosan romlik az állaga, egészen 1964-ig, amikor elkezdődik régészeti feltárása. A restaurálási munkák 1974-ben fejeződtek be. Az épület nagy része azóta múzeum.

Ozorai Pipo, Zsigmond király kegyeltje 1416-ban kezdi el építeni a hazai emlékanyagban páratlannak számító várkastélyát. Jellegzetesen olaszos, későgótikus várkastélyát valószínűleg Manetto Ammannatini tervezi. A szabályos négyzet alaprajzú épület sarkain egy-egy torony állt. A várkastélyt kívülről, a domb alján egy szintén négyzet alaprajzú külső fal is keretezte, ennek a lábainál lévő várárokba pedig bevezették a Sió vizét is. Így egy hadászatilag sem jelentéktelen erősséghez jutott Pipo, ami azonban a korának zord magyar váraitól merőben eltért lakályosságával is. Pipo 1418-ban ferences kolostort is alapít a helységben, amivel tovább növeli a hamarosan mezővárossá váló település rangját. 1423-ra a vár már biztos, hogy kész, mert ekkor fogadja itt Zsigmond királyt. Pipo 1426-os halála után az özvegy hamarosan a Héderváriaknak engedi át vár tulajdonjogát, akik több mint száz évig lesznek urai. Első jelentős ostromát 1491-ben kénytelen elviselni, ekkor Habsburg Miksa foglalja el egy rövid időre a Mátyás halála utáni anarchikus időben. Talán ezután kezdődik meg reneszánsz átépítése is, aminek megtalált faragványtöredékeit az 1510-es évekből származóknak tartják. Ezek a reneszánsz faragványok a Pécsen találtakkal mutatnak rokonságot, és kőanyaguk is a Mecsekhez köthető. A Hédervári család kihalása után az agresszív birtokszerzéseiről is elhíresült Enyingi Török Bálint veszi be a várat 1537-ben. 1545-ben foglalja el a török, akiknek hosszú uralmát csak 1599-ben szakította félbe egy rövid periódus. Amikor Bádeni Lajos csapatai 1686-ban felszabadítják Ozorát, a középkori és reneszánsz pompájából már nem sok látható. Ekkor kezdődik a vár új korszaka az Esterházyak uralma alatt.
A várról külön bemutatót készített Cserháti András 2002. júniusában.

A földvári Öregtorony hadászati jelentősége a középkorban csekély volt. Nem tudjuk mikor épült a dunai rév forgalmának ellenőrzésére a torony, de az a legvalószínűbb, hogy a XVI. század legelején. A török időkben a terep adottságait is kihasználva, a torony körül palánkból és földsáncból álló falgyűrű épült. Ez a megerősített hely a kuruc harcok idején is fontos szerepet töltött be, és többször cserélt gazdát is. A Rákóczi-szabadságharc után végleg gazdasági célokra alakították át. Átépítésre a XVIII. század végén Tallher János kamarai építész is készített terveket. Magtárnak és börtönnek használták, toldalékokkal látták el. 1858-ban leégett, de újjáépítették. Az épület ma múzeum. Különös látnivalói a XIX. századi rabok által készített falfirkák.

A Tolnai várakról is gazdag anyag található Szabó Tibor honlapján
.