Szerb templomok

A XVIII. század elején Tolna megye vidékét "Rácországnak" nevezték, olyan magas volt a főként szerbek alkotta, összefoglaló néven rácoknak nevezett balkáni eredetű görögkeleti népek aránya. A rácok első csoportja a török hódoltság alatt vándorolt fel a Balkánról az elnéptelenedett Tolna megyébe. Ezek a rácok szinte nomád életformát folytattak, és igen könnyen odébb álltak a körülmények változásának hatására. Mivel adózásra nem voltak kényszeríthetők (mondván, hogy ők fegyverrel szolgálnak), ezért a földesurak szándékosan igyekeztek kiszorítani őket a területeikről, vagy megpróbálták jobbágysorba taszítani őket. A szerbek másik része a török iga alóli felszabadító harcok idején érkezett a megyébe. Ezek a csoportok már zártabb közösségeket alkottak, és beilleszkedtek az új hazába. A harmadik -legkevésbé népes réteget- a főként a Duna mentén megtelepedő kereskedők alkották, akik közt a szerbek mellett görögök és más ortodoxok balkáni népek is voltak. A gabonakereskedelem teljesen a görög-rác kereskedők kezében volt, a dohány-bőr kereskedelem a zsidók kezében összpontosult. A magyar nemesség ekkoriban a kereskedelmet megvetendő tevékenységnek tartotta.
A magyarok és a rácok közt a viszony kezdetben nem volt felhőtlen, sőt a Rákóczi-szabadságharc alatt véres harccá is fajult. A "labancok" a megyénkben főként a császár oldalán álló rácok voltak, kisebb részük volt csak az osztrák katona.
A szerbek részaránya főként elvándorlással, beolvadással fokozatosan csökkent. Főként a gazdagabb, kereskedőkből álló rétegükben nagy volt az asszimilációs igény, aminek eszköze a beházasodás volt. Egyes településekről már a XIX. század során eltűntek. 1920 után csak Medinán maradt fenn jelentősebb közösségük, ahova 1699-ben érkeztek első csoportjaik.

A grábóci szerb kolostor jelentősége messze túlmutatott a megye határain. Az egész Kárpát-medencei szerbség szellemi és vallási központja volt, egy valóságos "magyar Athosz". 1585-ben alapították és innen kezdve 1974-ig, az utolsó szerzetes haláláig (néhány háborús évet leszámítva) folyamatosan működött. Vallási jelentőségét csak tovább fokozza az a tény, hogy itt őriznek egy igen értékes Szent Borbála ereklyét is, ami  miatt búcsújáróhelyként is jelentős. A mostani templom 1736 és1741 közt épült, egy jóval korábbi, kisebb templom helyén. Tornya és kupolatornya 1796-ból származik. A kolostor művelődéstörténeti szerepének megfelelően művészileg is kiemelkedő alkotás. Ikonosztáza 1768-ra lett kész, képeit Vasilij Osztojity, újvidéki festő készítette. A freskók 1784-85-ben készültek az ugyancsak újvidéki Andrej Saltist vezetésével. A templomot és az időközben szociális otthonná átalakított kolostort 1994-ben a szerb egyház ismét birtokba vehette. Műemléki védelem alatt áll a templom feletti domboldal szerb temetője is, ahol még néhány 18.századi keresztet is láthatunk. Nemrégiben Szilágyi Mihály írta meg a grábóci kolostor történetét.

A kupola és mennyezet falképei, valamint a szentély Ábrahám vendégül látja a három angyalt témájú falképe.

A dunaföldvári szerb templom 1787-ben készült, ikonosztáza 1801-ből való. Oldalában számos sírkő található görög eredetű nevekkel, tehát az elnevezése ellenére főként a görög kereskedőknek köszönhette felépülését. Már a 19.század vége óta használaton kívül van. Az utóbbi években a templomot kívülről felújították. A belső felújításai is folyamatban van.

Alsónánát 1920-21 közt hagyták el az utolsó szerbek. A katolikus egyház 1947-ben átvette a gazdátlan XVIII. század végi templomot, az igen értékes ikonosztázát lebontották és elszállították. Szétszedett állapotban van ma is. Ebből látunk egy részletet a jobboldali felvételen. A katolikusok a templomot Nepomuki Szent Jánosnak szentelték, az ő oltárképe van ma a templomban. Érdekes a templom deszkamennyezete. A Feltámadt Krisztus jelenetét láthatjuk rajta.

Még szomorúbb a sorsa a bátaszéki szerb templomnak (balra), ami szintén az első világháborút követő szerb elvándorlások után maradt gazdátlan. A templomot az 1960-as években lebontották. (Az archív felvételek a Beke G.László- Gáspárdy András: Magyarországi ortodox templomok, ikonosztázok c. könyvéből valók)

A medinai templomról (jobbra) ellentmondó adatok vannak. A XIX. század elején épülhetett, más források viszont 1856-ot említenek alapkőtételének. Ikonosztáza is a XIX. század közepéről származhat. A legenda szerint a régi fatemplom köré építették a jelenlegi templomot, majd lebontották és kihordták a régi templom deszkáit és gerendáit.