A római kor néhány emléke

A lussoniumi légiós tábor területéről származik a 19. század elején megtalált híres Jupiter Dolichenus-tábla. (Magyar Nemzeti Múzeum.) Ezt a háromszögletű, mintegy 36cm magas bronzlemezt rúd végére erősítve, mint jelvényt vallási ünnepeken alkalmazták. A tábla közepén látjuk magát Jupiter Dolichenust, szokásos ábrázolással: egyik kezében bárd, másik kezében villámokkal áll egy bika hátán. A tábla tetején Sol és Luna mellképe, alul a sarkokban, Hercules bunkóval, másikban Minerva. A bika kis talapzaton áll, aminek felirata magyarul a rövidítések feloldása után: "Jupiter Dolichenusnak, Publius Aelius Luciliustól, aki az 1.alpesi lovas cohors centuriója." (A cohors a légiónál kisebb katonai egység, a centurio ennek parancsnoka)

A limes vonala mögött apróbb falvak és villák is feküdtek. A települések gazdagságára utal Tamási-szőlőhegyen előkerült kis bronz Concordia Augusta szobor (Wosinsky Múzeum, Szekszárd), ami az egyetértés és béke istennőjének egy házi szentélyében állhatott. Concordiát általában érméken ábrázolták, a rendszerint ülő alakként jobb kezébe áldozó csészét, bal kezébe a köztársaság korában egyes, a császárság korában kettős bőségszaruját adták attribútumként. A tamási szobor érdekessége, hogy a bőségszaruja egyes, annak ellenére, hogy igen nagy valószínűséggel már a császárkor terméke.

A 4. századtól a keleti lovasnépek rohamai ellen a védekezés új formáit kellett alkalmazni az átszervezett Pannóniában. Az eddigi dunai ártér szélén húzódó, jobbára csak fa őrtornyokkal megerősített limes helyett a védekezés fő hangsúlya a Duna partjára épített erődökre tevődött át. A legutóbbi időkben a bölcskei Duna-szakasz medrében találták meg egy ilyen jelentős méretű, mintegy 76*54m-es erőd maradványait. Az erőd falaiba nagy mennyiségű gellérthegyi mészkövet, illetve a nagytétényi légiós tábor környékéről származó, a kereszténység elterjedésével pogánnyá átminősülő oltárkövet építettek be. Ezt az anyagot mutatja be a nagyszerű bölcskei kőtár (képünkön), de sok kő jutott innen a Wosinsky Mór Megyei Múzeumba illetve az előtte lévő parkba is.

Annak ellenére, hogy az utóbbi időkben a régészeti tevékenység élénkülni látszik, a leletek többsége - különösen a leghíresebb leletek- véletlen szórványként kerültek elő. Ilyen a híres szekszárdi szarkofág is, amit 1845-ben találtak a Megyeháza mellett egy másik dísztelen sírláda kíséretében. Megtalálása óta élénk szakmai viták zajlanak róla. A szarkofág eleinte ókeresztényként híresült el, majd úgy vélték, hogy a 3.századi sírládát a 4. században egy keresztény temetkezéshez újra felhasználták. Ekkor új fedelet kapott, amin a keresztény hal és kenyér szimbólumát vélték felfedezni. Újabban egyesek elvetik a keresztény temetkezés lehetőségét, és szerintük a sírláda másodszori felhasználása is az antik hagyományoknak megfelelően történt.
Kattintson a képre! (forrás: www.ace.hu)
A márványból készült sírláda valószínűleg a Száva menti Smirniumból származik. Művészi színvonala kiemeli a hasonló emlékek sorából. Az egyelőre tisztázatlan, hogy mi volt a sír környezetében. Csalog Zsolt -egykori múzeumigazgató- 1944-ben a megyeháza udvarán megtalálni vélte egy ókeresztény sírkápolna alapfalait, amit szerinte a 7-8.században is használtak, majd a 11.században háromhajóssá alakították át. Az ásatás dokumentációja sajnos elpusztult a háború során. Csalog eredményeit ma a szakma nem osztja, főként Kozák Károly ásatásaira hivatkozva, aki a megyeháza udvarának déli oldalán, - az apátság feltárása során- néhány másodlagosan beépített római tégla és kő kivételével nem talált jelentős római vagy ókeresztény emlékanyagot. A szarkofág mellékleletei is figyelemreméltóak. Különösen egy delfinekkel és csigákkal díszített üvegserleg vált híressé. A rajta lévő görög feliratot azóta is sokszor idézik a szekszárdi borisszák: "Áldozz a pásztornak, igyál, és élni fogsz. "