A Dél - Mezőföld kápolnái

Mint az uradalmakról szóló fejezetben láttuk, a dél- mezőföldi (főként az egykori Gindly uradalomhoz tarozó) homokos pusztákon kevés jelentős település jön létre, és az uradalmi birtokközpontok lesznek a meghatározóak. A majorokban földesurak a kastély mellé kápolnákat is építenek maguk és a pusztán lakó hívek számára.

Hiemer Ignác 1770 körül épült felsőhídvégi kápolnája messzi vidék legszebb ilyen típusú épülete volt. A templom ma romos, és tetőzet hiányában rohamosan pusztul. NepomukiSzent Jánosnak volt szentelve és belsejét falképek borították. Sajnos ezek a tető nélkül maradt épületben a falakról jórészt leáztak, csak a karzat alatti részen maradt meg a Szentlélek galambja, és az oldalfalakon az ornamentális falfestések egy része. Ebben a kápolnában helyezték öröknek szánt nyugalomra 1810-ben Hiemer Jánost is. Egy vörös márvány sírlap alatt békésen pihent itt az ötvenes évekig. Sajnos a kollektivizált birtok pusztulása a templommal, és Hiemer János földi maradványaival együtt totális volt. A templom közepén csak egy gödör utal arra, hogy egykor itt volt az a kripta, amely Hiemer család tagjainak tetemét rejtette. A figyelmes szemlélő azért néhány szétszórt csontmaradványt is felfedezhet.

Amikor Középtengelicen 1810 körül a kúria építésébe kezd Csapó Dániel, akkor a kápolna már régóta állt ott. A kápolnát tehát még a Gindly család építhette a 18. század második felében. 1945 után szomorú sorsa ennek is beteljesedett. A rendszerváltás után Középtengelicnek külföldi tulajdonosa lett. A kápolna -eredeti értékeitől némileg eltérő módon- felújításra került az elmúlt években. A ledölt régi barokk toronysisakja helyett egy gúla alakú tető került tornyára.

1786-ban Bezeredj Mihály, Győr megye alispánja veszi el Gindly Zsófiát. Így jön létre a család híres tolnai ága, akik a ma Szedreshez tartozó Hídján hozták létre birtokközpontjukat. A család leghíresebb tagja, Bezerédj István (1796-1856) nem csak a selyemhernyó tenyésztés révén válik híressé, hanem azzal is, hogy ő az országban az első önként adózó magyar nemes. Az általa 1840-ben megvásárolt kakasdi birtokon pedig országosan is az elsők közt köt jobbágyaival olyan szerződést, amelyben megválthatták magukat jobbágyi terheiktől . Érdemét az sem kisebbíti, hogy - mint Glósz József kimutatta-, ez a cselekedete legalább annyira volt üzleti, mint jószolgálati tett. Első felesége Amália, Hídján 1828-ban a jobbágygyerekek részére iskolát hoz létre, a Kakasd melletti Belacon pedig az első magyar óvodát indította. Amália abban is eltért a kor nemesi asszonyaitól, hogy leányát dajkák helyett maga nevelte. Ezen élmények hatására született meg a "Flóri könyve", a 19. század legnépszerűbb "női regénye", ami 1909-ig 20 kiadást élt meg.
A ma is látható hídjai kápolnát a romos kúria közelében, Bezerédj István második felesége építteti 1863-ban, neogót stílusban. Ekkor Hídja még virágzó központ, pusztai iskolával, selyemgyárral, kúriával. Ma ez nem mondható el róla.

A Bezerédj István által 1836-ban alapított Szedres határában egy másik puszta is fekszik, ez Apáti. Apáti korábban szintén a Gindly- uradalom része volt, bár nagyon sokszor cserélt gazdát, különösen a 19. század során. Utolsó ura Fiath báró volt. Kápolnája 1832-ben készült el. Homlokzatán lévő fülkékben Szent Vendel és Szent Flórián szobra még meg van. Belsejében a klasszicizáló ornamentális festés még látható, egyébként a kápolna erősen pusztulófélben van.

Kajdacs több nemesi család birtoka volt. Közülük is kiemelkedett a Sztankovánszky család, amelynek leghíresebb tagja Sztankovánszky Imre (1798-1873), aki Tolna megye 1848-as főispánja is volt. Fia, János (1848-1927) császári és királyi kamarási beosztása révén főként Budapesten tevékenykedett. Ő építette 1876-ban a család részére azt a mauzóleumot, amibe apja sírja is átkerült. Ezt követően még hatan temetkeztek a mauzóleumba, legvégül maga az építtető is. A mauzóleum terveit Sztankovászky János a kor legünnepeltebb mesterénél, Ybl Miklósnál rendelte meg, aki tervezőirodájában Ney Bélával közösen el is készítette azt. A bejárat feletti Keresztvivő Jézus domborművet Sommer Ágoston pesti szobrász készítette. Az egykori üvegablakait Müchenből hozatták. A kifosztott és omladozó kápolnát 1988-ban szépen helyreállították.

Kajdacs másik földesura, a Hrabovszky család, az 1753-ban épült katolikus templomot választotta temetkezési helyéül. A család eleinte főként a templomban lévő kriptába temetkezett, de a család több tagjának (így Hrabovszky János '48-as altábornagynak is) a sírköve a templom falában található.