A cisztercita rend első hazai kolostora a II. Géza által alapított Cikádori(1142).
A királytól kapott javadalmai révén országos jelentőségű volt a kolostor,
ahová az osztrák Heiligenkreuzból érkeztek szerzetesek. Az új templom hűen
követte az anyakolostor ciszterci hagyományoknak megfelelő alaprajzát és építészeti
jellegét, bár az anyakolostortól eltérően falait téglából és nem kőből húzták
fel.
A ciszterciták különösen kedvelték az Isten háta mögötti, vad természeti környezetet, amit aztán szorgos munkával
átalakíthattak. Ebből a szempontból a Duna és a Sárvíz mocsarai közt
elterülő Cikádor megfelelő helyszínnek bizonyult.
Ugyanakkor a vidék nem volt lakatlan, régészeti bizonyítékok is vannak arra, hogy Cikádor már a ciszterciták
előtt is lakott hely volt.
Mindenesetre nagyon valószínű, hogy a ciszterciták kezdték meg a vidék lecsapolását. Ezt a munkát azonban a tatárjárás megakasztotta,
majd a hódoltság alatt a táj teljesen visszavadult a ciszterciták elötti szintre.
A kolostor gazdasági jelentőségét mutatja, hogy pápa és a IV.
lateráni zsinat is foglalkozott a cikádori ciszterciek szőlőfelvásárlásával és
borügyleteivel
A templom a rendi szokásoknak megfelelően egyenes szentélyzáródású volt, széles kereszthajóval. A háromhajós
templomtest hossza csaknem elérte a 60m -t. Ezzel nemcsak Tolna megye legnagyobb
temploma volt, de az országban is a legelsők közé tartozott. (Összehasonlításul, majdnem elérte a pécsi székesegyház hosszát.) Padlózata figurális díszítésű téglákat is tartalmazott, a régészek unikornist és szarvast ábrázolókat találtak.
A tatárjárás során az apátság elpusztult, ezt követően nehezen indult meg újra
az élet. Egy ideiglenes felújítás után, csak 1347 körül kezdték meg az apátság tényleges
újjáépítését. Ekkor azonban már messze nem érte el az alapításkori méreteit, és az apátság soha többé nem nyerte
vissza régi fényét. Ennek ellenére
még a XIV. században is jelentős vagyonnal rendelkezett. Végleges hanyatlásnak 1420-tól indult,
amikor a Délvidékről menekülő bencésekkel telt meg a kolostor, és élére bencés
apát került.
1475-től már mint a bátai apátság tulajdonát említik. A Cikádor
elnevezést is teljesen felváltotta a mai. A török veszély közeledtével az apátságot
átépítették, erődítmény jelleget adva neki. A török többször feldúlta, de Evlia
Cselebi, török utazó a XVII. században a Szulejmán dzsámivá átalakított keresztény
templomot még nagyon szépnek láttja. Ebből a korból származik az a török kézmosó
medence, amely a Szűz Mária kápolnából került vissza a mai római katolikus templom
bejárati előcsarnokában lévő kőtárba.
A kis kőtárban emellett még néhány más középkori követ is láthatunk.
A templomkertben létesített emlékmű építésekor került elő egy mészkőtömb festésnyomokkal, ami feltételezhetően a kapu része
volt.
Egy másik mészkőtömbön durván megmunkált szalagfonatos díszítés nyomait láthatjuk.
Az apátság történetét elsőként Békefi Remig írta meg. Ő tisztázta azt is, hogy
az apátság a mai Bátaszék helyén feküdt. Valter Ilona 1994-96-ban a mai római
katolikus templom környékén ásatásokat végzett, megtalálta az eredeti apátsági
templom alapjait, tisztázta alaprajzát és fellelte az apátságnál korábbi Szék
falu temetőjét is. Az apátság történetét Sümegi József dolgozta fel. 2001. augusztus 20-án pedig átadták a konzervált romokat is.