A madocsai református templom tornyának alsó szintjei középkoriak. Ez az alsó
néhány szint gondosan faragott, jó minőségű kváderkövekből áll. A torony egykor
négyzet alaprajzú lehetett, mintegy 5, 5 m-es oldalakkal, de a református templom
építésekor a hajót ívesen csatlakoztatták a toronyhoz. A torony falsíkjainak
a tájolása jelentősen eltér a fő égtájaktól, a keleti falsík mintegy 22 fokkal
(-22°) az északi irány felé hajlik.
A lábazati vakolatréteg mintegy egy méteres leverésével a kváderkövek is megfigyelhetővé
váltak. A falazat anyaga főleg fehér mészkő, de szürkés kő is sok található,
sőt egy hatalmas hússzínű, a rómaik által kedvelt mészkőtömb is be van építve
a nyugati oldalba. A kövek különböző méretűek. A torony falában szinte hézagmentesen
illeszkednek, a hajó falában a másodlagosan beépített kövek közt már nagyobb
vakolathézagok is akadnak. A torony falába az északi oldalon a református templom
építésekor ajtót vágtak.
A lábazat tanúsága szerint a református templom falaihoz is felhasználták a románkori köveket. A templom környékén található felszíni formák alapján valószínű, hogy a torony a kéttornyú apátság északi tornya lehetett. A középkori templom hajója a mai templom mögötti házsor felé nyúlt. Itt a hatvanas években vízvezeték ásása során középkori sírt találtak. A toronytól északra, a mai akácos téren állhatott a falu kisebb temploma, aminek romjait még Rómer Flóris is látta a 19.sz végén. A másodlagosan beépített kövek közt a toronytól balra, közvetlenül a földfelszín felett találunk egy palmettás motívumot tartalmazót, ami stílusában a XII. századi pécsi és fehérvári építkezésekhez köthető. A faragott kő nyilvánvalóan egy befejezetlen díszítőfaragvány töredéke.
A falu korán szerepel oklevelekben, 1019-ben már a zalavári apátság birtokai
közt említik. Ezt követően a Bakonybéli (1038) majd a Veszprémvölgyi (1108)
apátság birtoka. Jelentőségét a vizahalászat és a dunai átkelés adta. A románkori
apátsági templomot a Bikács nemzettség alapítja 1145-ben a bencés rend számára,
tehát egy nagyon korai nemzetségi monostorról van szó.
A templom Szt. Miklósnak volt szentelve. Jelentőségét mutatja, hogy 1225-ben
a pápa a bencés rendi káptalan tartására jelöli ki. A Bikács nemzettség Károly
Róbert alatt kegyvesztett lett, de egyik tagja, Fodor Miklós fia, Farkas visszakapja
a jogokat Nagy Lajostól. A XIV. században a maróti hercegek a kegyurai, majd
a XV. század elején Máté, machoviai herceg. 1422-ben a falu és az apátság a
Paksi család birtokába kerül. Ekkor már erősen hanyatlik a kolostori élet, és
a kolostor is rossz állapotba kerül. Ezen György apát kísérel meg változtatásokat,
kezdeményezésére a pápa kiveszi a pécsi püspök fennhatósága alól a kolostort,
és közvetlenül Esztergom alá rendeli.
Ennek ellenére a következő hírek is a kolostori élet hanyatlásáról tudósítanak.1453-ban
az elveszett javak visszaszerzését kísérli meg Fóris apát, ezért újra íratja
az adományleveleket. 1464-ben II.Pius pápa ismét kivonja a pécsi püspök fennhatósága
alól a kolostort, és közvetlenül Esztergom alá rendeli. 1474-ből IV. Sixtus
pápa a madocsai apátságot Maróthi Máté macsói bán, mint védúr ajánlatára, Gyivolai
Gergely váradi presbiterkanonoknak adományozza tíz évre, hogy a György apát
halála óta elhanyagolt monostor épületeit az apátság 40 aranyforintnyi jövedelméből
kijavítsa.
1487-ben olasz apátot kap a kolostor Fra Zoan Antonio Cattaneo személyében,
aki a királyi könyvek miniátora volt. Ezt követően a domonkos rend átveszi a
kolostort a bencésektől. Az átvétel azonban csak ideiglenes lehetett, mert 1515-ben
már ismét Pannonhalma alá tartozik, ekkor János nevű apátja kap értesítést a
bátai apát lemondásáról. A török kiűzése után az apátságnak még tekintélyes
romjai állnak. Bohus, pécsi kanok 1721-es vizitációja szerint "faragott kőből
gyönyörű szép olasz stylben építve" áll még a templom, amit Tolna megye legszebb
templomának tart. A templom két tornyát a pécsi székesegyházhoz tartja hasonlatosnak,
és külön megemlékszik a tornyokat összekötő merész bolthajtás alakos szobrairól,
és a "virágokkal cifrázott ablakművekről".
Ez a leírás nyilván egy gótikus átépítésre is utal. A templomhoz csatlakozó
kolostor romjai is álltak még ekkor. Ennek kövein állítólag "görög" feliratokat
találtak, és a kövek másodlagos felhasználásúaknak tűntek. (Érdemes emlékezni
rá, hogy korábbi birtokosának a veszprémvölgyi apátságnak alapító okirata még
Szt. István idejéből szintén görög nyelven íródott.) A templomhoz közel egy
kápolna volt, amit a reformátusok használtak. Ezt még Rómer Flóris is látta
a XIX.század végén, és falképeit is megemlítette. Evangélista szimbólumokat
fedezett fel a kápolnában.
Az apátság pusztulását is ismerjük. Köveiből épült meg a bölcskei katolikus
templom és a paplak 1796-ban. Hőke Lajos a XIX. század végén még látott Bölcskén
olyan madocsai sírkövet, amin "Tótország" címerét is felismerte. A bölcskei
plébánia falában látható kő viszont rómaiak, és nem középkorinak tűnik. A mai
madocsai református templom 1803-06 közt épült, egy korábbi szerényebb templom
helyén, ami már nyilván felhasználta az apátság romjait. A helyi hagyomány tudni
vélni, hogy a középkori templom a mainál kisebb volt, a templom vége nagyjából
a mai úrasztalnál volt. A templom tájolását figyelembe véve elképzelhető, hogy
az egykori kolostor épületmaradványait találták meg egykor ezen a helyen.
Állítólagos madocsai faragványokat mutat be fényképen Gerevich Tibor (A román kor művészete), valamint Genthon István könyve is. (A Magyarország művészeti emlékei II.- képünkön.) Hogy ezek az igényes, szép kőfaragványok ma hol lelhetők fel, azt nem tudom. Hasonlóan ismeretlen előttem előkerülésük mikéntje is. A fényképek
alapján megállapítható, hogy stílusuk alapján legalább 50 évvel későbbiek mint
a lábazatba beépített palmettás kőtömb. Érdemes még megemlíteni azt is, hogy
a szomszédos Bölcske határában, a kömlődi út mentén, a múlt században Szele
Zsigmond egy a madocsaihoz hasonló kváderkövekből épült rotundát is feltárt.