Szentháromságok

A barokk korban vált szokássá a Szentháromságok állítása. A keresztény lelkületben betöltött fontos szerepükről egy másik tanulmányban olvashatunk. Mivel egy jelentősebb szoborcsoport elkészítése nem kevés pénzbe került, ezért Tolna megyében csak a szekszárdi és a földvári apátság engedhette meg magának azt, hogy a XVIII. század derekán már ilyen oszlopot állíthasson. Megyénkben a XVIII-XIX. század fordulóján indul meg nagyobb számban az oszlopok állítása. Bátaszék, Bonyhád, Paks, Simontornya, és Tolna gazdagodik ekkor ilyen emlékekkel. A professzionális alkotások mellett ekkor jelennek meg a népies oszlopok is. Dombóvár nyitja meg ezek sorát - ezt egy pécsi mester készíti el-, és ide sorolható a bátai is. A XIX.század közepe táján a karcsú gúlán elhelyezkedő Szentháromságok mellett megjelennek a három oszlopon álló változatok is. Ennek legszebb példája a döbröközi, de ez a típus van Ozorán, Iregen, Nagykónyiban is. A barokkos oszlopos forma sem megy ki teljesen a divatból, ilyent állítanak például a mözsiek. A XIX. század második felében minden eddiginél több Szentháromságot avatnak a megye településein. Ezek közt van olyan, ami a korábbi monumentális barokk emlékeket idézi, mint a zombai, a tamási vagy a teveli, de a többség szerény emlékmű. (Pl. Pincehely, Mőcsény, Kisszékely, Magyarkeszi,Szakály,Regöly stb.)

A megye legkorábbi és egyik legjelentősebb emléke a szekszárdi oszlop. Felirataiból megtudjuk, hogy Trautsohn apátsága és Pinczés József főbírósága idején készült, az 1739-40-es pestisjárvány idején tett fogadalomból. A pestisjárvány elmúlta után az alkotás meglehetősen sokára, 1753-ra készült csak el. Anyaga valószínűleg Buda környéki mészkő, feltételezhetően budai mester műve lehet. Az oszlopon a jellegzetes pestisszenteket találjuk: Szent Rókust, Szent Sebestyént, és Szent Kajetánt, a fő nézeti oldalon Mária (Immaculata) van, az oltár alatt Szent Rozália, a tetején természetesen a Szentháromság. Az együttes nívós, érett barokk alkotás. 2001. augusztus 20.-ára befejeződtek restaurálási munkálatai. Ennek eredményeképpen új, sárgás színű bevonatot kapott.

Szintén a megye korai oszlopai közé tartozik a dunaföldvári Szentháromság. Felirata alapján 1755-ben "a szegény és nyomorult földvári nép" emelte a Szentháromság tiszteletére. A megye emlékek közül ez az egyetlen, amelyiknek oszlopa ívelten hullámzó, rokokós alkotás. Az oszlopon látjuk a szeplőtelenül fogantatott Szűz Mária szobrát, legalul pedig Szent Rozáliát a barlangban.
Ez az oszlop is áthelyezésre került még a XIX. század végén - akárcsak a szekszárdi, - de nem csak néhány métert kellett megtennie, hanem a főtérről a csendes Templom utcába került . Az áthelyezés alkalmával Szent László és Szent István szobra végleg eltűnt, Rókus és Vendel is újra lett faragva, szerény művészi színvonalon.

A bátaszéki hívek 1794-ben emeltették Szentháromságukat, amint azt felirata is mutatja. Az oszlop tetején a Szentháromság, lábánál a szeplőtelenül fogantatott Szűz szobra áll. Az oszlop négy oldalán Sebestyén, Rókus, Vendel és Flórián szobra van. Ezek eredetijét nemrégiben újjakkal helyettesítették. Az egyes oldalakon a szobrok melletti sávban domborműveket találunk: Az oltár menzája fölött a Keresztrefeszítés látható. A nyugati oldalon Szent Rozália fekszik barlangjában, a déli oldalon Szent Donát áll, a keleti oldalon lévő dombormű pedig Nepomuki Szent János vértanúságát ábrázolja. Az egész együttes monumentális, magas művészi színvonalú későbarokk alkotás.

A bonyhádi Szentháromságoszlop a megye egyik legimpozánsabb és legszebb ilyen jellegű alkotása. Felirata szerint Walter József bonyhádi orvos állítatta 1796-ban. Solymár Imre szerint a Perczel család is hozzájárulhatott a felállítás költségeihez, mivel a család védőszentjeit találjuk meg az oszlopon. Ez magyarázza azt, hogy ikonográfiailag eltér a barokkos sablonoktól. A fő nézeti oldalon Péter és Pál, József, Mária és Rozália található, majd az egyes oldalakon még Flórián és Sebestyén szobrát, Miklós, Avilai Teréz és Ignác domborművét láthatjuk. 1934-ben renoválták az együttest, ekkor a szobrok egy részét újrafaragták.

A tolnai oszlop 1823-ban készült. Monumentális, ám kissé provinciális hangulatú alkotás, számos ikonográfiai érdekességgel. Szent Kristóf a messzi utakra járó tolnai kereskedők védőszentjeként került rá, Szent Orbán és Szent Donát a szőlőművelők és a boros gazdák miatt. Szokatlan viszont, és a megyénkben egyedülálló Xavéri Szent Ferenc, a népszerű missziós szent ábrázolása.

Mindenképen különleges emléknek számít a felsőhídvégi Szentháromság oszlop, amit talapzatán lévő - erősen pusztuló- felírata alapján Hiemer Ignác és neje állított 1803-ban. Különlegessé az teszi, hogy nem népes mezőváros, még csak nem is egy falu főterén áll, hanem egy vidéki kastély közelében, annak egykori parkjában. Talapzatán egykoron Mária és Szent János szobra állt, de ezek már ledöltek. A szobor ma különlegesnek számít abban a tekintetben is, hogy sűrű "dzsungel" közepén áll, és télen is alig lehet megtalálni a növényzet közt, akárcsak a közelében fekvő Nepomuki Szent János kápolnát. Nem mindennapi kaland felkeresni őket.