Már a XVIII. század során meghatározóvá válik a városban a szőlőtermelés és borászat.
A város lakosainak döntő többsége legalább önellátó volt a borból, hiszen a szőlője mindenkinek lehetett,
és ezzel a lehetőséggel éltek is a szekszárdiak. Arra kevés adat van, hogy a bor kereskedelme mennyit
jövedelmezett a város polgárainak, de úgy tűnik, hogy ez nem a szekszárdiak kezében volt. Az itt termelt
bor minőségének megítélésében szélsőséges nézetek vannak még a XVIII. században. Az egyszerű jobbágyok
olyan primitív módszerekkel dolgozták fel szőlőt és kezelték a bort, hogy azon a nagy múltú francia
borkezelést ismerő utazók megborzadtak. Az uradalom, és a módosabb gazdák borai viszont hírnevet
szereztek már ekkor a az itteni bornak. Az mindenképpen tény, hogy az apátsági uradalom
viszonylag korszerűnek mondható borkezelési eljárásai mintául szolgáltak a helyi bortermelőknek is, és ez minőségi
borászat felé hatott. A szekszárdi domboldalak iránt élénken érdeklődtek távolabbi vidékek lakói is.
Ezt jól példázza a Bottyán-hegy elnevezése is, aminek neve nem a vaknak mondott kuruc brigadérostól ered, hanem onnan, hogy a
kevés tolnai birtokkal bíró Batthyányi-családnak volt itt szőlője.
 Szekszárd legjobb szőlői a Bakta-hegyen termettek. Itt ma a Béri Balog Ádám és az Alisca utcai lakótelepek terülnek el. A baktai pincesor hat meghagyott nádfedeles pincéjét az alsóvárosi temetővel szemben találjuk. A tanyáknál egy XIX. század közepéről származó mecseknádasdi kereszt segíti megidézni a régi hangulatokat.
 A belváros közelében lévő Fürdőház utca nevét onnan kapta, hogy itt működött Schubert János borbély és seborvos özvegyének a XIX. század második felében a gőzfürdője. A legenda szerint itt már a török időkben is fürdő volt, és ezt a legendát csak tovább erősíti az utca közepén álló romantikusan historizáló, fatornyos épület, ami valóban áraszt némi törökös atmoszférát, bár valószínűleg a XIX. század második feléből származik, amint az neogótikus díszítései is mutatják. A rövid utca egyik oldalán még fennmaradt a pincéknek csaknem összefüggő sora.
 A mai Kadarka utca a város egyik leghosszabb pinceutcája volt. A Fürdőház utca folytatásaként a Kamarás-háztól egészen a felső temetőig húzódott. Még ma is sok présházat láthatunk ebben az utcában. Az I. Béla Gimnázium épületével szemben találjuk minden bizonnyal Szekszárd egyik legrégibb fennmaradt gazdasági épületét. Az épület homlokzatán egy 1760-1930 felírat jelzi, hogy a hagyomány is igen réginek tartja. Erre a XVIII. századi eredetre utal az épület külső megjelenése is, amely a barokk uradalmi cselédházak típusába sorolható. A nagyon elhanyagolt és lakatlan épület homlokzatán ma egyetlen egy későbbi nagy ablak éktelenkedik, de a lemálló vakolat alatt felsejlik az eredeti három befalazott ablak helye. A bemutatott felvételen rekonstruáltuk az eredeti ablakok elrendezését, ami a mainál jóval kedvezőbb megjelenést kölcsönöz az egyébként rossz állapotú épületnek.  A Kadarka utca vége felé találjuk a Herman-pincének nevezett szép épületet, amely ma étterem és vendégház. A klasszicista épület a XIX. század derekán épülhetett. Szép képviselője az impozánsabb megjelenésű, nagyobb igényű présházaknak, amelyek ekkoriban terjedhettek el. A legkorábbi fennmaradt ilyen épület a Nedelkovics-pince lehet, amelyet a hagyomány id. Stann Jakab művének tart.
 Ugyancsak ebbe a típusba sorolható a Boda-présház. Nevét Boda Vilmosról kapta, aki Tolna megye első újságának, az 1873-ban indult "Tolnamegyei Közlönynek" volt főszerkesztője, majd tulajdonosa. Prés- és lakóháza állítólag klasszicista eredetű, de mai formáját a XIX. század végén kapta. Érdekessége az, hogy az erkélyrácsán az 1848-as évszám olvasható, mivel Boda a '48-as Függetlenségi Pártnak is képviselője volt.
|
A
Palánki -hegyen több reprezentatívabb présház is állt korában. Itt volt Augusz
Antal és Schell báró présháza is. Ma korunk autóházai közt és ipari
létesítményei közt elnyomva áll a Schallenbergrek egykori présháza. A
tolnai eredetű gazda az újvárosi templom építésének idején emelte a présházat,
az ottani munkások közreműködésével. Stílusa ezért is lett olyan, mint
Petschnigg többi városban álló épülete. (Zsinagóga, újvárosi templom). Az épület
ma lakóház.