A szekszárdi apátság uradalmi épületeit a várrá átépített középkori kolostor
maradványaiból alakították ki. 1686-ban a várat ugyan a törökök harc nélkül
feladták és kiürítették, de az épületek így is nagyon rossz állapotban voltak.
Mérey apát (1696-1717) az épületek egy részét helyreállította.
Trautson apát idejében (1717-1757) kezdődnek jelentősebb új építkezések. Az
építkezések végeztével a még álló középkori templom körül U alakban állnak az
uradalom épületei. A keleti oldalon magtár és börtön van, a nyugati és déli
oldalon az uradalom kastélyszerű épülettömbjében irodák, lakások vannak, míg
a teljes északi és részint a nyugati oldalon még a középkor várfalak keretezik
az udvart. A főhomlokzata ekkor az emeletes déli oldalon van. Trautson idején
kezdik el a dézsmapincék az építését is. A vármegyeháza alatt ma is megtekinthetjük ezek továbbépített változatait.
1776-ban Rodt Ferenc Konrád apát (1757-1776) halála után nem neveznek már ki
több apátot, és az uradalmat a pécsi egyházmegye bekebelezi. Ez az állapot azonban
nem sokáig tart, mert Mária Terézia rendeletére az Egyetemi Alap kapja meg az
uradalmat. Az uradalom épületei az átszervezés miatt nagyrészt feleslegessé
vállnak. Ez jön kapóra az új megyeszékhely választásánál. 1779-ben egyetlen
szavazattöbbséggel úgy döntenek a bonyhádi megyegyűlésen, hogy Szekszárd legyen
az új megyeszékhely a korábbi Simontornya helyett.
1780-tól bérli tehát a vármegye
az épület egy részét az uradalomtól, majd 1783-ban az egészet megveszi. 1790-ben
indulnak a nagyszabású építkezések a vármegyeháza átépítésére. A déli főhomlokzaton
egy előreugró rizalit készül, a keleti oldalt is tovább építik. Ekkor készülhet el kőbe vésve a megyei
címer is, amely állítólag az udvaron álló kutat díszítette. Ez ma a barokk megyeháza egyetlen emléke.
(A megyeháza melletti parkban a másolata látható, az eredeti sérült állapotban a múzeumban van.)
Az épületek
szorításában egyre nehezebben fér el a középkori apátsági templom. Ezt a problémát
az 1794-es tűzvész végleg megoldja,amelyben leég templom. A romjait hamarosan elhordják
az új templom építéséhez. 1804-05 közt az új templom építésénél már nagy tekintélyt
szerzett Schmidt Vencel tervei szerint, a lebontott várfalak helyén először záródik
az udvar. Az újonnan felépült északi oldalon földszintes kocsiszín és börtön
lesz. Schmidt a nyugati homlokzatnak ad már nagyobb hangsúlyt. 1819-ben Stann
Jakab készít kisebb átépítési tervet, de ezt az Országos Építészeti Igazgatóság
elutasítja. Csapó Dániel szorgalmazására azonban a megyeháza átépítése továbbra
is napirenden marad. 1825-ben Stann újabb, most már nagyobb szabású terveket
készít. Az északi oldalon is emeletesre húzzák a falakat, így a megjelenés még
egységesebb lesz. 1827-ben szintén Csapó Dániel kezdeményezésére a magyar klasszicizmus
legnagyobb mestere, Pollack Mihály is bekapcsolódik a tervezésbe.
Pollack kezdeményezésére az ülésterem a déli oldalra kerül át, a nyugati oldalon
pedig dór oszloprendes, timpanonos középrizalit épül. Pollack figyelme az apró
részletekre is kiterjed, az ülésterem csillárját is ő tervezi meg. Az építkezést
továbbra is Stann Jakab vezeti, aki azonban helyenként némileg egyszerűsít Pollack
eredeti elképzelésein. A timpanonba például soha nem készül el a szoborcsoport.
Az építkezések 1831-be zárulnak, és az épület külső megjelenése lényegében azóta
sem változott. A belsőben már több változás történt, például a XIX. század vége
felé felszámolták a kápolnát.
|