Mindenki látta már ma élő rovarok nagyon sok (több ezer) apró elemből összetett szemét. A házilégy, vagy méh, de különösen a vadászó szitakötő óriási szeme közismert. Az már nem annyira, hogy voltak olyan összetett szemek is, amelyek egymástól jól elkülönülő, nagyobb méretű és viszonylag kisszámú (néhány száz vagy tíz) elemi lencséből álltak. Egy földtörténeti ókorban élt, már kihalt háromkaréjos ősrák (trilobita) összetett szeme volt ilyen.

Egy hír: a kevés lencsés szem nem tűnt el a trilobitákkal, sőt, tovább él egyes mai lemezesszárnyú rovar-parazitákon! A napokban ezt jelentették be Cornell Egyetem kutatói a New York állam beli Ithacában. Hírt ad felfedezésükről a Science folyóirat november 5-i száma is.

Megtetszett a téma, kicsit elmélyedtem benne. Meglepetésemre keresgélés közben néhány hasonló publikációra bukkantam hazai szerzőktől is: A schizochroális trilobitaszemek modern megfelelőinek kutatása: szerkezeti és funkcionális hasonlóságok, eltérések (angolul); Képalkotás bifokális kalcit lencsékkel néhány háromkaréjos ősrák szemében (magyarul). A cikkeket Horváth Gábor és Gál József írták társaikkal együtt 1997-98 körül. Mindketten az ELTE Biológiai fizika tanszéken "honosak", de Horváth az Atomfizikai tanszék (sic!) biofizikusaként is szerepel egyes cikkekben. Nevükhöz köthető a Látás Csoport honlapja is: jó kiindulás a hasonló írásokhoz. Amúgy a "schiso-" vagy görögösen "szkizo-" előtag egy összetett szó utótagjának hasadásos, vagy szétváló, elkülönülő  jellegét jelöli. A szerzőpáros ismét másokkal érdekes cikket írt a trilobiták bifokális szeméről a Természet Világa 1999. áprilisi és májusi számában (az utóbbi lap címlapján éppen egy trilobita díszeleg). Sajnos, maguk a cikkek onnan nem érhetőek el. Ma végre sikerült megszereznem és elolvasnom őket papíron - nagyon élveztem őket.

Úgy tűnik, Cornellék olyant találtak fel, vagy tulajdonítank maguknak, amit mások már évekkel ezelőtt leírtak. Vagy mégsem? Kíváncsi volnék Horváth és Gál urak ebbéli nézeteire is, fel fogom keresni őket e-mailben.

Addig is egy sor link: Microangela (elektronmikroszkópos rovarképek), Hogyan lát a méh? (főleg színekről), Hogyan lát a méh? (főleg formákról), Rovarok a weben (nagyon bőséges).

Nos, mi is az a wayang (vagy ahogy mások írják: vajang)? Talán Renner Zsuzsanna indológusnál érdemes kezdeni. Folytatásként Szentirmai László Nevelés kézzel-bábbal összeállításának az árnyjátékról írott része kínálkozik.

Szóval mi kell a wayanghoz? Már tudjuk: esti sötétség, a nagy vászon, a kókuszolaj lámpa, a hagyományoknak megfelelő "wayang kulit" bőr bábok, a csengő-kongó "gamelán" zenekar, a bábkészítő-bábművész-énekes-zenész - tehát a "dalang", a sokszázados hagyományok, mítoszok, kultúrkör, és nem utolsósorban a közönség, aki ebben nőtt fel, érti, ismeri, átéli a történetet. A wayang egy sajátos hangulat is, egy eleme annak a  tágabb körnek, ami Indonézia hangulata a tizenháromezer sziget országában.

Ugye, jó lenne már végre látni és hallani valamit a sok szöveg után? Szép képeket mutat és csinos oldal tömör német ismertetéssel a Wayang. Érdekes és gazdag lap a Bali&Beyond - az ősi indonéz kultúra által inspirált los angelesi előadóművészek lapja (innen több <300 kB Quicktime videókat nézhetünk meg és 75-200 kB Shockwave Audiót hallgathatunk meg). Wayang kulit képek és gamelán hangok után lehet keresgélni az AltaVista médiakeresőjével, utóbbiak között sok eredeti .mp3 vagy .ra felvétel Baliról, Jáváról. További wayang kulit képek a Lycos képkeresője alapján (lesznek ismerősek, amit előzőleg már megtaláltunk). A legtöbb érdekes kép mégis a wayang.com lapon van, amely megkísérli ezt a különleges, érdekes játékot internetesíteni. Fedezzétek fel.

Amúgy nemrég jelent meg egy Friss#1 gyűjteményes CD, amelyen Toys of Ancient Gods formáció új kislemez nótája, a Wayang is szerepel. Majdnem elfelejtettem: ha a netán valaki indonéz árnyjáték kiállítást akar szervezni, potom 30.000 USD-ért szállítja neki kulcsra készen, vagy testre szabottan az AIDA kiállításszervező. 85 dollárért pedig igazi, 52 cm-es bőrbábut is lehet venni az interneten.

Ma a világ 70 országában legalább 80 millió éles gyalogsági akna található. Havonta átlag 2000 ember hal vagy nyomorodik meg aknától, zömében polgári személy, sok évvel a harci cselekmények elmúltával is. Nem véletlen, hogy évek óta egyre többen követelik a taposóaknák betiltását (köztük a közelmúltban elhúnyt Diana hercegnő is). Az egész akna kérdéskörről, az ellene folyó küzdelemről jó összefoglaló van a HVG 1999. március 20-i számában.

A Taposóaknák Betiltásáért Küzdő Nemzetközi Kampány (International Campaign to Ban Landmines, ICBL) nevű szervezetet 1992-ben alapította és vezeti egy hölgy, az amerikai Jody Williams. 1997-ben Béke Nobel díjat kapott tevékenységéért. A fenti címképet is abból a videóból emeltük ki, amely a díj átvételekor mondott beszédről készült. Idézzük fel néhány akkori gondolatát: "A taposóaknák mások, mint a többi fegyver. Miután a katona telepítette, otthagyta a földben, az akna már nem tesz különbséget katona és civil személy között. Az áldozat lehet nő, gyerek vagy akár nagymama, aki az ebédfőzéshez szükséges tüzelőt gyűjti. A bökkenő az, hogy míg az aknák használata katonailag indokolt lehet a harc napja vagy két hete alatt, sőt a konfliktus elhúzódása esetén akár két hónapja alatt, a béke kihirdetéséről a taposóakna nem vesz tudomást. A földbe elásva évtizedekig les áldozatára. Hétköznapi nyelven az akna a tökéletes katona, mindig őrködik. A háborúnak vége, de a taposóakna folytatja az öldöklést."

Ami miatt az akna kérdést elővettem, pár hetes híradás (közben megtaláltam az eredeti júniusi sajtóközleményt is). Lényege: lejárt szavatosságú szilárd rakétahajtóanyag maradékokból készített kis eszközzel eléggé biztonságosan hatástalanítani lehet a felderített gyalogsági aknákat. Az eredeti helyén fekvő műanyag házú akna fölé háromlábú állványt kell állítani, és távolról, elektromos gyújtással beindítani a rászerelt patront. A patronból kilövellő szúróláng robbanás nélkül vagy minimális robbanással kiégeti az akna töltetét. Fejlesztő a Thiokol Propulsion cég. Ez igen, - mondhatja valaki - milyen sokat ad a békére ez a katonai és űrkutatási célú rakétákat készítő cég. Mellékesen jegyezzük meg, hogy a Thiokol pár éve még aknát is gyártott... A NASA is beszállt fölösleges, többek között az űrrepülőgép gyorsítórakétáiból megmaradt hajtóanyagával.

Egy gyalogsági akna előállítása és telepítése mintegy 3 USD. Felkutatása és semlegesítése viszont pár száztól 1000 USD-ig terjedő költséget jelent. Egy aknarobbanás következtében sérült és amputált személy kezelése az ENSZ adatai szerint 3000 USD is lehet. Az új szúrólángos kiégetési módszer ára egy aknára vetítve 6 USD körüli.

Valami magyar linket is illik adni a végén. A misztikus-erkölcsi talajból kisarjadzó hazai öko-békemozgalmak, civil szerveződések a belőlük áradó minden jó szándék ellenére sem mindenkinek (így nekem sem) feltétlenül szimpatikusak. Kivételesen mégis egy ilyennek, a BOCS Alapítványnak az aknás lapjára mutatok, ebbe talán érdemes beleolvasni.

Belefér egy kirándulásba Mont-Saint-Michel, a versailles-i palota és még egy kis séta egy baszk falucskában is? Természetesen a valóságban nem, de ha Franciaország nevezetességeit kicsinyítve magába foglaló France Miniature parkba látogatunk el, akkor igen. A park térképe visszaidézi az országét (bár az Atlanti óceán és a Földközi tenger csak apró tavacskák), 158 nevezetességet mutat be, amiből kb. 30 fényképe meg is tekinthető az internetes lapon. Ugyanennek a parknak van egy hivatalos honlapja is, ami már kétnyelvű, és bár a részleteket illetően szebb, kevésbé áttekintő. Megtudhatjuk, mekkorák az épületek, hány munkaóra volt felépítésük, és mennyiszer ezer törpefát telepítettek a parkba. A France Miniature egy harmadik lapon is előbukkan, az iskolai kirándulásokra szakosodott Group-Trotter.Net javaslatai között (itt nagyon jó további francia, angol és ír célpontokat is megadnak).

De kicsinyített ország, apró híres épületek nem csak franciáknál vannak. Svájc, Olaszország szintén rendelkezik ilyen parkokkal (itt az olasz csizma képe). Már Capri egész szigetét is miniatürizálták. Az osztrákok a Klagenfurt melletti Minimundus-ban pedig arra vállalkoztak, hogy 1:25 méretarányban 53 ország 170 nevezetességének modelljét mutassák be. A tengerentúlon a kanadai Victoriában épült fel hasonló MiniatureWorld. Egy másik kanadai minikert Ontarioban a Tivoli Miniature World. Thaiföldön Mini Világ mellett még Mini Sziám  is épült. Az eddig felsorolt parkokban a kis házak, paloták, tornyok általában az eredeti anyagból épültek, de sok városrészlet épült már fel pár millió LEGO építőelemből is.

Biztosan van még számtalan ilyen park, kicsinyített falu, város, ország, világ, de mindet most nem sorolom. Aki még tud másról is vagy egyebet talál, valamint fontosnak érzi, hogy címe itt szerepeljen, ne habozzon értesíteni.

Van-e Magyarországon is ilyen mini országbemutató? Ismereteim szerint még nincs, de tudom, hogy többen szövögetnek hasonló terveket. Arról például olvastam, hogy Tác és Törökbálint környékén került szóba hasonló park létesítése, és az ötletgazdák többek között milleneumi pénzekhez próbáltak hozzájutni. Reméljük, valaki végül felépíti pár hektáron hazánk apró nevezetességeit is.

Japánban - mint más harcművészeti ágat - az íjászatot is nagy hagyományok övezik. Az íjászat sok elemében lehet életre szólóan elmélyedni: pl. az íj készítésében (a technikai részletekben), a céllövés művészetében (ez a kjudzsucu), vagy az "íj útjában" (ez a kjudo, amely már annyira elvont, hogy alig törődik azzal, talál-e a lövés; egy kicsit átfed a zen-buddhizmussal is). Tokugava sógun óta tartják január 15-én a tradicionális íjászversenyeket a régi japán fővárosban. Helyszínük a 700 éves kiotói Szandzsuszangen-do buddhista fatemplom kb. 120 m hosszú, félig nyitott oldalterasza (lásd a címképen, korabeli ábrázolás részeként, vagy a tokiói Nemzeti Múzeumban kiállított 17. századi selyemtekercs részletén).

Régen az íjászok az alig 2,2 m széles veranda egyik végéről lőttek a másik végén elhelyezett célra. "Maratoni" versenyek is voltak, melyek 24 órán keresztül tartottak. Azért sem volt kis teljesítmény ezen indulni, mert nagy erővel, majdnem vízszintesen kellett lőni, hogy az 5 méter magasan lévő tetőben el ne akadjon a nyílvessző. Nagyon komolyan vették a lövészetet, mert az íjászok gazdáinak birtoka is függött a helyezéstől. Az abszolút rekordot a korabeli feljegyzések szerint Vasza Daihacsiro állította fel 1686-ban: a leadott 13.053 lövéséből 8.133 talált! Ezt csak 1852-ben tudta egy Maszatoki nevű íjász megközelíteni. Manapság, amikor az ifjú íjászok betöltik 21. évüket, összesereglenek a templom oldalában, hogy egy avatási ceremónia keretében megtegyék lövéseiket. A több ezres ünnepség és a versenyek már az épület mellett zajlanak, a teraszon most a nézők foglalnak helyet (az időjárás nem számít, az eseményre sor kerül, ha esik, ha fúj). A lányok kimonóban és a fiúk is tradicionális öltözékben járulnak a lövésekhez. A nagy íj akkora, hogy aszimmetrikusan, közepe alatt kell fogni, különben leérne a földig (íme egy érdekes magyar nyelvű ismertetés történetéről, készítéséről).

A Szandzsuszangen-do templom neve szó szerint 33 - szandzsu-szan - oszlopközt jelent. Fantasztikus, amit magában rejt: Kannon, az irgalmasság buddhista istennője székel itt, mellette a szél és vihar istene, illetve rengeteg ember nagyságú aranyozott fa szobor. Utóbbiakból pontosan 1001 van, mindegyikük Kannon 1-1 karját is jelképezi, a képen csak az egyik oldali 500 egy része látszik :-o Ennyi szoborról nem elég két kép, így itt egy harmadik is. A szobrok lépcsőzetes "lelátója" mögött van az íjászok terasza. Amit Japánban láttam, azok közül a 33 oszlopközű templom volt az egyik legemlékezetesebb számomra (és nem csak azért, mert cipő nélkül lehetett csak bemenni a decemberi 10 fokban).

Végül felsorolás szerűen. Ismertetés a kjudzsucuról és a kjudoról (oroszul). A sok közül egy koan az íjászat és a zen kapcsolatáról is szól (magyarul). Újabb részletek az íjászatról, templomról (angolul). További - még szebb - képek a szél és a vihar istenéről.