A több évig elhúzúdó, kalandokkal teli, de végül sikeres aerodinamikus fékezés után a Mars Global Surveyor (MGS) a mai nappal végre megkezdte a bolygótérképezést. A fedélzetén elhelyezett Mars Orbiter Camera (MOC) rögtön egy érdekes képet készített: az úgynevezett "vigyori marskrátert" kapta le. A ma nyilvánosságra hozott fotó egy részlete látható a fenti címképen. A térképezés során hatalmas mennyiségű (mintegy 130 CD-ROM-ot megtöltő) felvételt szándékoznak készíteni.

A MOC kamera története 1985-re nyúlik vissza, ekkor tettek javaslatot a kidolgozására. Speciálisan arra készült, hogy a Mars körül néhány száz km magasan, közel körpályán keringő műholdról a felszínt térképezzék. Az első ilyen kameraa Mars Observeren repült, amivel sajnos elveszett a kapcsolat, mielőtt 1993-ban a vörös bolygó közelébe ért volna. Most, 14 évvel később egy másik MOC végre a kitűzött pályán kering a Mars felett. A fejlesztők vidámságát mi sem fejezi jobban ki, mint a vigyori képecske. A kamera készítői és a képek feldolgozói a Malin Space Science Systems (MSSS) és a California Institute of Technology (CIT) San Diegoból. A kamerát részben még a régi Mars Observer program során fel nem használt alkatrészekből rakták összea a NASA legújabb költségkímélő megközelítésének jegyében.

A kráter valójában a Galle nevet viseli, mintegy 215 km átmérőjű, az Argyre Planitia vidék K-i oldalán fekszik. A képet a több részkamerából álló MOC nagylátószögű kék és vörös csatornájával készítették. A kékesfehérbe hajló tónus a téli fagyos vidék alapszíne. A megvilágítás bal felső irányú. A kráter már korábban is ismert volt, még a Viking Orbiter segítségével végzett teljes Mars térképezéskor többször lefotózták. A régebbi képeket itt lehet megnézni.

A Marson sok érdekes, elhíresült alakzat is van. A "vigyorin" kívülilyen például az "Arc", ami szintén emberi fizimiskára hasonlít (ugyancsaka Viking képeken ismerte meg a világ a hetvenes évek közepén). A fantaszták és áltudományos emberbutítók mindenféle elméletet gyártottak eredetéről, pedig csak egy véletlen hegy-árnyék kombináció. Az "Arc" rengeteg internetes lapon látható. Most csak kettőre mutatnék rá. Az egyik a nyers Viking felvételek számítógépes feldolgozását ismerteti az MSSS-nél, ami önmagában is egy érdekes műveletsor. A másik az "Arc"-ról közel egy éve, az MGS fékezési szünetében készített, a Vikingnél sokkal jobb felbontású MOC képsor.

Március 19-én lesz 35 éve, hogy megnyitották a Nagy Szt. Bernát alagutat. Ez volt az első nagy alagút az Alpok alatt, amely Svájcot és Olaszországot összeköti.

A két ország közt itt több hágó (a Nagy-Szent-Bernát és a Simplon) valamint az ezek alatt később megépített alagutak vezetnek át. Az Alpokon való átkelésree völgyeket és hágókat régóta használják, például Hannibál harcielefántjaival az i.e. 3. században, Julius Caesar légióival az i.e. 58-ban. A római légiók amúgy utakat és hidakat is építettek, a maradványok ma is megtalálhatók. Századokon át itt haladtak át a zarándokok Róma felé, megküzdvea hóval, a kimerítő magassággal, kifizetve a helyi urakat gazdagító arcátlanul drága útvámot. 1800. májusában Napoleon Bonaparte 40 ezer fős hadserege vonult át, hogy kiérjen az itáliai síkságra, majd csatát nyerjen Marengonál. 1905-ben készült el az a hágón átvezető út, amelyet már járművek is használhattak. Hat év kellett az 1958-as svájci-olasz konvenció aláírása után, hogy az alagút felépüljön, s 1964-ben felavassák. Az avatás óta 16 millió jármű haladt át gyorsan és biztonságosan.

Az alagút hossza 5850 m. A 2473 m magas Nagy Szt. Bernát hágó helyett 1650-1680 m körül lehet belépni az alagúthoz vezető fedett útszakaszra, maga az alagút bejárata pedig 1950 m magasan van. Egy személyautódíja 27 CHF (ma kb. 4260 HUF) vagy 34000 ITL (4421 HUF). Ezek szerint érdemesebb észak-déli irányban áthaladni?

Az alagút svájci oldalán Valais (Wallis) - a Rhone felső völgyét magábanfoglaló francia-német nyelvű, katolikus vallású kanton terül el. Székhelye Sion (Sitten). Délről az Alpok főgerince (a Matterhornnal és a Monte Rosával), északról a Berni-Alpok (a Svájci-Mészkőalpok legmagasabb része) határolják. A Rhone völgye fontos közlekedési tengely. Az olasz oldalon található a másik völgy, a Valle d'Aosta a következő festői településekkel: St-Rhémy-en-Bosses, St-Oyen, Étroubles, Allein Doues és Gignod meg a közeli síterepek: Crevacol, Flassui és Étroubles. Mindez gyönyörű természeti környezetben. Aosta városkát ugyancsak a rómaiak alapították.

Szintén a környék nevezetességei a vándort hó alól is kikaparó bernáthegyi mentőkutyák, nyakukban a svájci keresztet viselő rumos kishordóval. Mióta az alagút működik, kevesebb a dolguk...

10 éve jelentették be a hideg fúzió megvalósítását. Mint ismeretes, egyes kis tömegszámú atommagok egyesítésével magenergia szabadítható fel. Ez "működteti" a csillagokat, így a mi Napunkat is. Csak az a bökkenő, hogy ilyen magreakció beindulásához nagyon magas hőmérséklet kell. Mégdeutérium és trícium - a 2 és 3 tömegszámú nehézhidrogén izotópok - címképen bemutatott egybeolvadása esetén is 20-30 millió fok. A végtermék nem kevés energiafelszabadulás, egy neutron és egy hélium mag (2 proton, 2 neutron alkotja).

1989. márciusában az Utahi Egyetemen két angol kutató, Martin Fleischmann professzor és Dr. Stanley Pons arról adott hírt, hogy szobahőmérsékleten, nehézvíz elektrolitban, palládium katód alkalmazásával kiugróan nagy energiafelszabadulást tapasztaltak. Úgy vélték, ez nem lehet egyéb, mint nukleáris erdetű, és az energia valószínűleg magfúziós folyamatban válik ki.

A szenzációs bejelentés sokakban az olcsó, bőséges és tiszta energiaforrás reményét keltette (kontrasztként szinte ugyanazon a napon Alaszkánál zátonyra futott az Exxon Valdez olajszállító hajó, súlyosan elszennyezve a környezetet). Sok fizikus, tudós gyorsan, szinte napokon belül állást foglalt a hideg fúzió mellett vagy ellene - a többség ellene. Volt két magyar is - az intézményt, neveket talán most hagyjuk - akik siettek büszkén bejelenteni, hogy ők ugyancsak végrehajtották a nevezetes kísérletet. Később kiderült, hogy az általuk elvégzett kísérlet is hagyott maga után bizonyos kívánnivalókat... Egyre kevesebb hír jött tőlük, azután a halgatás.

Még annak az évnek a nyaráig a szakértők arra jutottak, hogy a hidegfúzió nem létezik, az adott kísérlet nem reprodukálható. Bár ez ma az uralkodó vélemény, néhányan mostanáig sem tettek le a hideg fúzió álmáról. Az interneten például a Cold Fusion Times folyóirat foglalkozik vele.

A hideg fúzió olyan népszerű lett, hogy mostanában márkanévként használják. Az Allaire Corporation szoftverfejlesztő cég egy termékére rá is ragasztotta. A ColdFusion mára egy negyedik verzióját taposó alkalmazás-szolgáltató Windows és Solaris platform alá. Adatbázisokat, interaktív alkalmazásokat lehet segítségével könnyen integrálni weblapokba, intranetre vagy internetre.

Talán néhányan emlékeznek még arra, hogy a Szovjetunió felbomlását követőenel szaporodtak a sajtóban a híradások egy vörös higany nevű titokzatos anyagról. Nos, az alaptörténet úgy szólt, hogy egyes poszt-szovjet, munkanélküli, dezorganizált hadi kutatók, fejlesztők megélhetési gondjaikban aprópénzre akarták váltani ismereteiket. Létrehozták a nukleáris fegyverkezésre alkalmas anyagok kínálatát, míg a keresleti oldalon a nemzetközi terroristák állnak.

Terroristák? Akkor robbantás. Robbantás? Akkor internet (primitív beidegződés szerint ugyanis az internet nem más, mint a robbanóanyag receptek tárháza), de legalább durranóhigany (amit hétköznapi robbanóanyagok iniciátoraként alkalmaznak)... De térjünk vissza az alaptémához!

Elterjedt, hogy a vörös higany maga ugyan nem robban, de katalizálja a termonukleáris reakció beindulásának folyamatát (ez igen, kémiai reakció magátalakulást?). A titokzatos anyagról 1994-ben azt írták egy orosz radiokémikusra hivatkozva az International Defense Review-ban, hogy "higany-antimon oxidvegyület, vöröses-barna vagy bíborba hajló színű por, sokat gyártanak az urali Jekatyerinburgban (korábban Szverdlovszk); és nyugatról nem szerezhető be". Mások azt mondták, hogy vele teniszlabda méretű atomtöltet vagy neutronbomba készíthető. A jól értesültek azt is tudni vélték, hogy az orosz termelés 60 kg/év, az ár 300 eUSD/kg. Amúgy nem csak az oroszokról szólt a fáma, hanem Dél-Afrikával összefüggésben is sokszor felmerült a vörös higany gyártása, illegális kereskedelme. Idővel egyre többen kételkedtek az anyag létezésében. Az orosz hivatalos szervek jobbára hallgattak. Később azt nyilatkozták, hogy ez egy nagy átverés. Mert amit a rossz fiúk vörös higanyként kínálnak, az semmire, csak az ő gyors meggazdagodásukra alkalmas. Mások azzal érveltek, hogy lehet benne valami, ha már 15 éve tartja magát a hírekben, és a jelek szerint a terrorelhárítók is komolyan veszik. De az elhárítók is ingadoznak. Egy antiterrorista szervezet lapján Megtévesztés vagy alapvető terrorista fegyver? címmel olvashatunk minderről.

További érdekes lap a forteantimes nevű folyóiraté, amelynek fő profilja a különleges ügyek körüljárása. Halálos alkímia címmel közölnek cikket a vörös higanyról. Több színes és magvas gondolat van benne. Például: "amikor először feltűnt a feketepiacon, a vélhetően szupertitkos nukleáris anyag azért lett vörös, mert a szovjetektől jött, később a vörös színe miatt". Egy Los Alamosban született gúnyolódó hangvételű jelentés szerint a csodás anyag nincs, vagy ha mégis van, akkor méltán a modern bölcsek kövének tekinthető. Mert ha igaz, amit addig ráfogtak, akkor mindenre jó: tőle a lopakodó bombázó jobban lopakodik, az infravörös érzékelők érzékenyebbek, az atombombák kisebbek és könnyebben építhetők. Van, mikor a világ legsűrűbb anyagának mondják, máskor ezt nem említik. Egyesek szerint radioaktív, mások erről nem tudnak. Kémregények íróinak illetve fantáziadús nyomozó riportereknek ez a sok csoda és talány ideálist erep: íme egy könyv, vagy egy másik. Úgy tűnik, a csempészek mellett ők azok, akik kaszálnak.

Az elmúlt napok szomorú aktualitását a NATO támadás adja Szerbia ellen. Ma még nem tudni, hogy az F-117 lopakodó bombázót lelőtték-e (szerb verzió) vagy lezuhant-e (amerikai verzió). Mindenesetre olyan bevonattal rendelkezik, amely jelentős mértékben elnyeli a rá kilőtt radarhullámokat. A szerbek most megkaparhatják a festéket, s talán jut belőle egy kis minta Oroszországnak is. Van-e benne vörös higany?

George Lundberg 17 évig volt az Amerikai Medical Associacion (AMA) által kiadott orvosi folyóirat, a Journal of AMA főszerkesztője. Egészen 1999.január 15-ig, amikor kirúgták állásából. Azért, mert egy tanulmányt jelentetett meg arról, mennyire szór az ameriakaiak véleménye a szex tartalmáról. Nos, nem igazán a témával volt a baj, hanem az időzítéssel: a dolog éppen egybeesett a Clinton elnökkel szembeni felelősségre vonás tárgyalásával. Főnökei szerint elhagyta ítélőképessége, így bűnhődnie kellett.

A sajnálatos eset másnapján már 49 - jobbnál jobb - állásajánlatot kapott. Végül az interneten orvosi híreket és információkat közlő Medscape mellett döntött. Azért választotta a Medscape-et, mert értékelése szerint az (1) fiatal és úttörő, (2) mert hatalmas az olvasótábora, (3) etikus, (4) fejlődőképes, (5) jók a kollégák.

A Medscape ingyenes információ szolgáltatás 1995-ben indult. Az olvasónak az első belépéskor regisztráltani kell magát. Mára mintegy 1 millió olvasó keresi fel rendszeresen - orvosok, egészségügyi szakalkalmazottak. 18 orvosi területet visz párhuzamosan. Hírt ad konferenciákról, oktatást szervez és tart, konzultációs lehetőséget biztosít, üzemelteti a leghatékonyebb orvosi tárgyú keresőrendszert. Gyógyszer- és betegség adatbázisa a legnagyobb. Minden öt percben csatlakozik hozzá új orvos.

Lundberg a múlt héten bejelentette, hogy a Medscape keretein belül új elektronikus kiadvány szerkesztésébe fog: ez pedig a Medscape General Medicine, vagy röviden MedGenMed. Az internet által nyújtott lehetőségeket felhasználva napokra akarja lerövidíteni a publikációk megjelenésének idejét, nem hagyva el a szakmai véleményezést és elfogadást sem.

Hogy ez mennyire nagy változás, azt a következő számok mutatják: korábbi munkahelyén átlag 77 nap telt el, amíg egy cikket elfogadtak és 166 nap, amíg az meg is jelent. Az új orvosi folyóiratnál ugyancsak az adott részterület szakértőinek testülete olvassa át az anyagokat, ír róla véleményt, majd Lundberg meghozza a végső döntést. Ami a változás: a kéziratokat az interneten küldik szét, és a címzetteknek azonnal foglalkozni kell vele. Miutána cikk keresztülment a szűrésen, rögtön olvasható lesz, nem kell kivárni a papír alapú orvosi folyóiratok szokásos havi megjelenési idejét. Lundberg már vezércikkeket ír. Lásd még: ABCNews.