Aki érdeklődik a Mars expedíciók iránt, annak most megint valami különleges élményben lehet része.
Magam a 1997. nyarától figyelem 2-3 nap rendszerességgel a megfelelő NASA és JPL oldalakat. Eleinte a Pathfinder-Sojourner (Nyomkereső és az Útitárs robot) tartott lázban, egy éve már a Mars Global Surveyor (Mars Bolygófelmérő) is.
Az utóbbi lapon sok érdekesség látható a tavaly szeptember óta a Mars körül keringő szondával kapcsolatban. A kis költségek, kevés szállítandó üzemanyag érdekében az MGS szonda aerodinamikus fékezéssel áll át hónapok alatt egy nagyon elnyújtott elliptikus pályáról közel körpályára, amikor megkezdi - egyebek közt - a teljes Mars feltérképezését. A fékezés úgy történik, hogy a pálya alacsony részén a szonda belemerül a ritka felső légkörbe, minden áthaladásnál V alakban szétterpesztett napelem szárnyait használva egy kicsit lassul. Ezáltal a pálya bolygótól távoli pontja közelít a felszínhez. Tavaly decemberre kellett volna a körpályára jutnia, de az egyik Y alakú napelemtartó csuklónál szilárdsági problémák keletkeztek. A csukló kímélésére az egész fékezést finomabbá kellett tenni, át kellett ütemezni, ami miatt kb. egy évvel meghosszabbodott. Most már a vége felé járnak. Közben nagyon sok fénykép és egyéb tudományos eredmény keletkezett, ezek 1-2 hetes időközökben rendszeresen kikerültek a weblapra.
Azért hozom elő most mindezt, mert 1998. december elején új, soha nem látott eredményeket publikáltak. A szondán egyéb műszerek közt van egy lézeres magasságmérő is, amellyel pár tíz méter pontossággal a domborzati viszonyok is tanulmányozhatóak. Az eddigi több száz északi sarki átrepülés adatait összegezték, és elkészítették a "fél grönlandnyi" jégsapka számítógépes, három dimenziós képét.
A Science tudományos magazin 1998. december 11-én megjelent számban külön cikk foglalkozik mindezzel, a cikk ábrái ugyancsak megtekinthetőek (színes szintvonalas térkép, különféle metszetek, a térbeli modell nézetei, átrepülési vonalak stb.)
A Te számítógéped fogja megtalálni a világűrben az értelmes lényeket?
Pár hónapja indultak az előkészületek arra, hogy a SETI kutatási projekthez az internetre kapcsolt PC-k "hulladék idejét" összegezve hatalmas, szuperszámítógépekkel összevethető műveletvégző kapacitást nyerjenek. Ha a gépünket bekapcsolva és csatlakoztatva hagyjuk (ilyen a modemeseknél nem jellemző), akkor egy idő után általában elindul rajta egy képernyővédő program, a monitoron valami forog, mozog. A gép közben "haszontalanul" darál, akár félórákat is. Mi lenne, ha helyette értelmesebb feladattal foglalkozna? Erre irányulnak az erőfeszítések.
A SETI (search for extraterrestrial intelligence), azaz a földön kívüli intelligencia keresésének programja már évtizedek óta folyik, egyelőre eredménytelenül. Rádiótávcsövekkel figyelik a világűr zajait, és a jeleket analizálva próbálnak valamilyen szabályos, értelmes lények tevékenységének betudható tartalomra bukkanni. A leghíresebb SETI rádióteleszkóp Puerto Rico-ban van. Az Arecibo Obszervatórium egy gömbszelet alakú (nem parabolikus), 300 m átmérőjű völgyteknőben helyezkedik el. Kibélelték rádióhullámokat visszaverő fémlapokkal, gyújtópontjában drótkötélen függ a detektor. Bár a teknő nem mozgatható, a Föld tengelyforgása miatt végigsöpri az eget, valamint a detektort elmozdítva a függőlegestől eltérő 20 fokos tartományon belül is lehet a teleszkóppal különféle irányokba figyelni.
A gond a hatalmas bejövő adatmennyiség "átrostálása". Nincs olyan "elég nagy" számítógép, amit ne lehetne teljesen leterhelni vele. Most éppen ezt az analízist osztanák szét az interneten az időlegesen magukra hagyott gépek között, a SETI@home keretében. Lehet csatlakozni.
|
|
|
A három repülő Richard Branson brit nagytőkés, Per Lindstrand svéd ballonszakértő és -gyártó, illetve a már nem először útnak induló chicagoi milliomos, vezető üzletember Steve Fossett. Utóbbi eddigi próbálkozásaira rákereshetünk, pl. a következő szavakkal: fossett balloon. Mindhármuknak sok-sok kaland van már a háta mögött.
A felszállást élőben közvetítették a világhálón RealVideo formátumban. A felvétel most is megtekinthető (a klipen jól látható, hogy sokan tevehátról figyelték az eseményeket). Megismerkedhetünk az expedíció hajózó tagjaival valamint a földi segítők csapatával is, akik internetes kapcsolatban állnak egymással. A csúcskísérlet mindkét fontos helyszínén ugyancsak körül lehet nézni: a ballon kabinjában Quick Time VR mozi segítségével, de láthatjuk a repülésirányító központot is. Tudvalévő, hogy a ballonokat csak úgy lehet kormányozni, ha abba a magasságba emelkednek vagy süllyednek vele, ahol a megfelelő irányú szél fúj. Ezért a földi segítők csapata nem csak passzívan figyeli a rekordkísérletet és szurkol a fiúknak, hanem keményen dolgozik: minden igényt kielégítő meteorológiai információs központjukból figyelik a szeleket és tájékoztatják a hajózókat.
A honlapon pontosan követhetjük a repülési pályát egy Java nyomvonalrajzoló program segítségével. A kabinban született napi jelentéseket, tudósításokat ugyancsak olvashatjuk. A vállalkozásról további tudósítások elérhetőek pl. a Discovery Channel vagy a CNN lapokon is. Aki akar, e-mailt is küldhet a kabinban szerencsés esetben még egy hétig kuksoló triónak (lehetőleg angolul ;-)
A meteorológusok a 10 km magasságban ilyenkor vágtató szélben reménykednek, és biztatónak tartják az eddigi utat.
Most itt tartanak. Sikerült pár 10 kilométerrel elkerülni Irakot - ahol akkor még háború volt. Kína le akarta szállítani őket Tibetben, Tony Blair közbenjárása kellett az átrepüléshez. Japánt átszelve következett a Csendes óceán, ami most neméppen csendes... Frissebb CNN anyagok.
Forradalom készül a számítógépek, perifériák, mindenféle hordozható eszközök drót nélküli egymáshoz csatlakozásában és együttműködésében. A négy éve folyó elszigetelt fejlesztések után 1998. május 20-án közös fellépésre került sor: a lapkagyártó Intel és IBM, a mobil kommunikáció nagyjainak számító Ericsson és Nokia, valamint a távközlési óriáscég, a Toshiba részvételével konzorcium vagy speciális érdekcsoport alakult (olvasd pl. itt). Az érdeklődést jellemzi, hogy a nyílt és ingyenes előírás támogatására rövidesen csatlakozott a 3COM/Palm, Axis Communication, Compaq, Dell, Lucent Technologies, Motorola, Qualcomm, Symbian, Xircom és mások, decemberre majdnem 400 cég. Ez több, mint jó reményeket nyújt egy majdani szabványos technológia világméretű elterjedésére. A technológia a Bluetooth, vagy Kékfog kódnevet kapta. A név a korai középkorból ered, eredetileg egy dán-viking király, Harald Blatand viselte.
A recept egyszerűnek tűnik. Végy már ma is elérhető hordozható eszközöket, tegyél beléjük egy apró, olcsó (ma 20, később 5 USD-re eső árú) rádiócsipet, ami rövid hatósugarú (mintegy 10 m), szabad frekvencián (2,45 GHz) működik, nagy sebességgel (<721 Kbps) adatot vagy több (max. 3) csatornán hangokat visz át, csomagkapcsolt adatátviteli protokolt használ, megbízhatóan forgalmaz elektromágneses zajokkal teli környezetben is (1 MHz-es sávszélességen belül a mintegy 80 különböző alfrekvencia között másodpercenként 1600-szor kvázivéletlen módon szökdécsel), teljesítményfelvétele kicsi (mintegy 1/10 watt; ez alvó állapotban 0,3 mA, adatátvitelkor 8-30 mA áramot jelent). A különféle eszközök - legyen akár asztali vagy hordozható számítógép, kommunikátor, egyszerű vagy intelligens mobil telefon, fejhallgató, digitális fényképezőgép, nyomtató, kivetítő, egér, lapolvasó, csatlakozó pont vezetékes telefonhoz vagy helyi hálózathoz stb.- legfeljebb nyolcasával egymáshoz kapcsolódnak ún. piconet nevű hálózatokba (egyidejűleg akár többe is; ezek összességét már scatternetnek hívják - ízlelgessük az új szavakat!). A kapcsolat ad hoc jellegű: ha beviszünk egy szobába egy ilyen eszközt a többi közé, automatikusan felépül, ha távozunk vele, bomlik.
Aki további műszaki részletekre, felhasználási példákra vágyik, annak egy igényes leírást ajánlunk, s ha nem idegenkedik az agyon "javázott" helyektől, megnézheti a Bluetooth honlapot is. Várhatóan a Psion által fejlesztett 32 bites EPOC lesz az egyik első operációs rendszer, amely támogatja ezt az új drót néklüli technológiát. Tán csak a kábelgyártók nem örülnek annak, hogy 1999. második felében már kaphatóak lesznek a "kékfogú" berendezések.
Elöntenek bennünket a PIN kódok, jelszavak, egyre nehezebb fejben tartani őket. Számítógép, hálózat, internet, weblap, mobil telefon, bankkártya, munkahelyi belépőkártya vagy ajtózár stb. - mind kér valamilyen azonosításra szolgáló jelsorozatot. Jól felfogott, és gyakran elemi anyagi érdekünk, hogy illetéktelenek kezébe ne jussanak. Rendszerint erre vadászik internetre csatolt gépünkben az is, aki telepítené (vagy már telpítette is?) rá tudatlan közreműködésünkkel pl. a Back Orifice vagy NetBus trójai programokat. Munkahelyünkön nem csak vírusra, hanem tartalomra is szűrhetik leveleinket, évekre vissza archiválhatják is. Joguk van hozzá. Igen, az ember a munkahelyén lehetőleg dolgozzon, s igyekezzen megfelelni a munkaadó által szabott előírásoknak. Mégis óhatatlanul képződnek előbb-utóbb ott is olyan adatok, információk, amelyek a személyes szférába tartozhatnak, áttételesen sem irányulnak a munkaadó érdekei ellen, jobb őket előle is titokban tartani.
A Csúnya Bácsik mellett tehát a Nagy Testvér (állam, munkaadó stb.) is figyel, ahogy a vonatkozó vitafórum ezt kellő hevességgel és malíciával ragozza. Hogyan dugjuk el akkor adatainkat? Ennek több módja van (legjobb őket kombinálni):
A steganográfia fontossága más miatt is nő. Egyre többen helyeznek el rejtett copyright információt ilyen módon képfájlban (digitális vízjel) vagy hangfájlokban, hogy aztán megcsíphessék a jogtalanul másolókat.