Szeptember 20-án tettek közzé egy érdekes hírt a Floridai Egyetem újdonságai közt Peter Ifju (már megint egy magyar!) és Dave Jenkins munkáira hivatkozva. E repülési ügyekben járatos urak egyetemi oktatók, hallgatóikkal együtt apró, megfizethető árú hadirepülőket fejlesztenek.
Vigyázat, a látszat csal, nem modellekről van szó! A múlt héten sikeresen próbálták ki azt a 15 cm fesztávú repülőcskét, amely illeszkedik a DARPA (Defense Advanced Research Projects Agency, azaz Fejlett Védelmi Kutatási Projektek Ügynöksége - mellékesen ők voltak az internet ősének kezdeményezői is) feladatkiírásához. A repülő mikromasináknak kívánt mérete egy kisebb madáré. A feladat nem oldható meg a normál méretű repülők arányos méretcsökkentésével, biztosítani kell a jó manőverező készséget és stabilitást. Verseny van, a Floridai Egyetem mellett mások is fejlesztenek. Nem is ők voltak, akik elsőként sikerrel reptették a gépecskéjüket. Amiben viszont élen járnak, az a hajlékony latex- és szénszálas szárnyanyag meg az olcsó, boltban kapható alkatrészek alkalmazása. Most 300 USD-ből tudnak kihozni egy gépet. Az ilyen repülőknek ugyanis akkor van jövője, ha kis pénzért, nagy tömegben, könnyen gyárthatók.
Egy éve a legkisebb repülőjük még 30 cm-es volt. A denevér-szerű kialakítással sikerült jelentős súly- és méretcsökkentést elérni. További javulást hozott, amikor a farok részt, tehát a magassági és oldalkormányt átalakították. Ezeket jobban a légcsavar által keltett áramlásba vitték, így a gép kevésbé érzékeny és stabilabb lett az összes repülési szögben. A katonáknak olyan gép kell, amely képes min. 20 percig csendben repülni egy kis videokamerát hordozva. Közeli, ellenség kezén lévő terepszakaszt akarnak vele úgy kikémlelni, hogy nem teszik ki magukat veszélynek. A floridaiak gépe még nem tud mindent, kamerával eddig csak a 20 cm-es fesztávú változatot próbálták ki, de a hajlékony szárnyak sokat ígérnek. Meg lehet velük takarítani pl. olyan aktív elemeket, amelyek giroszkópos érzékelők jele alapján avatkoznak bele a repülésbe, folyton korrigálva azt.
A kívánt méretet elérték, már az autonóm, saját navigáción alapuló vezérlő rendszerre összpontosíthatnak. Minden elektronikus feladatot (kamera képfeldolgozás, navigáció stb.) egy csipbe akarnak zsúfolni. A kutatást a Nemzeti Tudományos Alap támogatja, 20000 USD mértékban, de náluk is és a NASA-nál is további pénzekre pályáznak.
1991-ben ezen a napon, azaz szeptember 26-án vonult be két éves önkéntes elzártságba a képen látható üvegpalotába 8 vállalkozó szellemű fiatalember. A csupa üveg, fém és beton palota a Bioszféra 2 kísérlet színhelye volt. Valóban el volt zárva mindentől, egy mesterséges, teljesen autonóm ökorendszerben. Jégesőálló üvegfal választja el a belső teret a külső levegőtől, rozsdamentes acél lemez van még a belső talajok alatt is. Annyira légtömörre sikerült az épületrendszer, hogy a szivárgás csupán 10%/év körüli lett. Az épületeken belül öt életközösség épült ki: sivatag, láp, szavanna, esőerdő és óceán. Vannak átmenetek - így pl. tövisbozót a sivatag és szavanna közt - de épült egy intenzív mezőgazdasági művelés alá vett részleg is, ahol a lakók termelhették meg saját élelmiszerüket. A lakóknak persze lakótér is létesült. 3 percenként 730 érzékelő gyűjtötte a levegő, talaj és víz adatait.
A kísérletek nem űrkutatási előkészületeket céloztak. Azt tanulmányozták, milyen kölcsönhatásban van az ember és a természet földi körülmények között. További érdekes területnek az emberi közösségek elzártságból eredő problémáinak vizsgálata ígérkezett. Az első 8 lakó 4 férfi és 4 nő volt. Ők különféle gondok (pl. légkör változása, korlátozott mezőgazdasági termelőképesség) ellenére ha nehezen is, de kitöltötték a két évet. Hat hónapos átmeneti idő után 1993-ban egy újabb csapat (5 férfi, 2 nő) költözött be, de ők csak 6 és fél hónapig maradtak, 1994 szeptember 17-én jöttek elő. Azóta a "palotát" senki sem lakja, az egyes élőhelyek le vannak választva, hogy biológiai laboratóriumként szolgáljanak. Egyebek közt kísérletek folynak a hőmérséklet vagy a légköri CO2 koncentráció növényzetre gyakorolt hatásáról. Az emberi lakóteret pedig 1996-tól megnyitották a látogatók előtt.
A Biosphere 2 honlapon és a Biospherics lapkon nagyon sok további részlet (kísérletek, publikációk, fantasztikus virtuális látogatás belül - installált QuickTime kell hozzá! -, történetek, konferenciák) láthatók, olvashatók, a képek gyönyörűek. A Közép-Európai Egyetem (CEU) Rendszer Laboratóriumának egy lapján ugyancsak röviden ismertetik a kísérletet. Itt megtudhatjuk azt is, mit mond a projektről Öreg Szarvas, a crown indiánok egy mai gyógyító embere. A Bioszféra 2-nek egy kisebb könyvtárra rúgó irodalma van. Magyar bioszféra előadás példájaként is előbukkan projekt (a teljes előadáshoz eljuthatunk a lap 'Vissza' linkjére kattintva).
Az alábbiakban a Kínai Népköztársaság 50. éves évfordulójának pekingi megünnepléséről lesz szó. Pontosabban a tudósítások egyes sztereotípiáit igyekszem számba venni. Ebból adódóan nem csak magáról az ünnepről lesz szó.
 Mágneses
kilövés |
Minden kilövés legdrágább része az alacsony földkörüli pályára juttatás, annak is az első néhány másodperce. Az új mágneses katapult azért lehet sokkal olcsóbb alternatíva, mert a rakétáktól eltérően magát a kilövés első lépcsőjében működő szerkezetet és annak üzemanyagát nem kell gyorsítani. Sőt, ezek nem is emelkednek fel, mindvégig a földön maradnak. Ráadásul üzemanyagként olcsó, környezetbarát villamosenergiát lehet használni. Nincs mozgó alkatrész, a lebegtetett űreszköz nem ér a gyorsító rámpához, ami így nem is kopik. Szélsőséges esetben a katapult akár 30 évig használható, minden 90 percben egy-egy kilövést végrehajtva.
Mások mellett az alabamai Huntsville-ben működő NASA Marshall Űrrepülési Központ foglalkozik ezzel a tervvel. A cél a mai 10,000 dollár/font (kb. 5 millió Ft/kg) leszorítása annak századrészére. Hogy az alapötlet jó, azt már tavaly megmutatták az angliai Brightonban, a Sussexi Egyetemen épített 6 m-es elektromágnes pályán. A Marshall Központban most fejezték be egy 15 m hosszú gyorsító rámpa összeállítását, amelyen egy másfél méternyi, 15 kilós modellel fognak kísérletezni. A következő lépés jövőre már egy nagyobb, 120 m hosszú katapult. A végső változat mérete pedig várhatóan 1500 m körüli lesz, amin akár 18 t tömegű űreszközöket lehet majd kilőni mintegy 10 év múlva.
A lineáris villanymotort úgy képzeljük el, mintha elvágnánk egy szokványos, forgó mozgást létrehozó motort, és az "állórészét" síkba terítenénk, esetleg többször egymás után. Ezen szalad végig egyenes úton a motor "forgórésze", rászerelve a gyorsítandó tárgy. A Marshallnál most elkészült gyorsítóval aerodinamikai kísérleteket végeznek, a mágneses mezők vezérlését fejlesztik, valamint a rendszer energetikai viszonyait tanulmányozzák. A felvett villamos teljesítmény a gyorsítás pár másodpercére mintegy 200 kW. Érdemes vizsgálni az energia tárolására és rövid idejű leadására szolgáló eszközöket is. Az is kutatás tárgya lehet, hogy indokolt-e a nagy villamos áramot éppen csak a gyorsításban résztvevő szekcióra ráadni, ezzel is takarékoskodni. Ugyanígy érdekes, hogy van-e mód egyes helyeken elektromágnesek helyett állandó mágnesek használatára.
Kíváncsi vagy, milyen a világűrből hétvégi nyaralód, gyümölcsöskerted, munkahelyed? Lassan ez is elérhető közelségbe kerül - még ha olyan messziről is fotózzák. A szeptember 24-én felbocsátott Ikonos-II nevű, első üzleti alapon működő "kémműhold" néhány napja már üzemkész.
A 12-én, azaz kedden publikált fekete-fehér első felvételek szenzációsak. Természetesen a Potomac folyó két partján fekvő Washington D.C., a főváros, ezen belül is a Mall nevezetes épületeit, emlékműveit mutatja. A felbontás akkora, hogy jól látszanak a kb. 1 méteres tárgyak (pl. autók a többsávos utakon, parkolókban, házak ablakai). Címképnek kivágtam egy kis darabot, rákattintva látszik az eredeti felbontás. Elővettem az USA autótérképem, kikerestem a Washington belvárosát ábrázoló térképlapot, megnéztem az utcaneveket. Tudom, elegánsabb lett volna a neten megkeresni, de mit tegyek, ha itt van az atlasz a számítógép melletti polcon... Vízszintesen a 7. utca fut, azt függőlegesen keresztezi az Independence Avenue. A bal felső sarokban a Közlekedési Minisztérium van, a kör alakú épület pedig a Hirsshorn Múzeum és Szoborkert. Utóbbira azért biztonság kedvéért rákerestem a neten is - és örömmel állapítottam meg a honlapjukról, hogy tényleg az általam is megtalált kereszteződésnél vannak.
A képeket a Space Imaging nevű vállalkozás tette közzé. Az Ikonos-II nem csak az '1 képpont = 1 méter' fekete-fehér Kodak kamerával rendelkezik, hanem negyedannyira részletes multispektrális (színes) érzékelője is van. A tervek szerint az ugyanarról a területről egyidőben felvett kétféle képet kombinálni fogják. Az új "pan-sharpened" nevű kép a részletgazdagságon túl tartalmazni fogja a színinformációt is. Hogy "mit tud" egy ilyen kép, arra talán hozzánk közelebb álló példa Bécs belvárosa (ezt a képet még nem az Ikonos készítette). Középen fönn a Volksgarten sötéten zöldell, tőle balra a második épülettömb az Opera, illetve jobbra lefelé közvetlenül csatlakozik az új Hofburg s az előtte lévő nagy térség, kinagyítva pedig a Ballhausplatz.
Az Ikonos-II 600 km magasban napszinkron pályán kering a Föld körül, napi 14 fordulatot tesz. Úgy tervezik, hogy felvételeit órákon, de legfeljebb egy napon belül megkapja a tisztelt megrendelő. A képek lehetséges felhasználási területei sokfélék: mezőgazdasági távérzékelés, várostervezés, katasztrófaelhárítás, földnyilvántartási melléklet, virtuális utazások, média háttérinformáció, környezetvédelem stb. Az Ikonos eddigi rövid története nem mentes problémáktól. Sikertelen volt az első példány, az Ikonos-I fellövése 1999. április 28-án, a műhold is ráment. Úgy tűnik, most kiköszörülték a csorbát.
