A török kiűzését követően a ferences rend volt az egyetlen, amelyik a megyében
ismét kolostorokat alapított. Eleinte itt is, mint a volt hódoltsági területek
nagy részén, bosnyák szerzetesek jelentek meg. Ennek előzménye az volt, hogy
1688 körül a török elöl a bosnyák katolikusok nagy tömege menekült hazánkba,
és a menekülők közt találjuk a nagy múltú bosnyák ferenceseket is. Négy helyen
telepedtek le: Dunaföldváron,Simontornyán, Tolnán, és egy kisebb jelentőségű
kolostorban Pakson. A négy kolostor közül a paksi és a tolnai nem élte túl II.
József reformjait. Tolnán a ferencesek 1724-től kezdődően a Duna parttól nem
túl messze egy
középkori templomot hoztak rendbe. A rendházat 1788-ban feloszlatták, az ezt
követően raktárnak és selyemfonodának használt épület 1844-ben leégett és lebontották.
Ma a kolostornak csak egyetlen egy bizonyíthatóan innen származó emlékét ismerjünk, az egykori refektórium falán függő
Utolsó vacsora képet. A nagyméretű képet ma a várdombi templomban őrzik.
A kolostori épület
egyetlen megmaradt része erősen átalakított formában ma a
zeneiskolának ad otthont. A paksi rendházból, ami még 30 évig sem működhetett, a Cseh-Vigyázó család kúriája
lett. A megmaradt két kolostor viszont a megye legkiemelkedőbb
barokk alkotása.
Dunaföldvár a XVIII. század során a megye legnépesebb települése volt. A ferencesek a mezővárosban 1717 körül telepedtek le. A kezdetben a ferencesek bosnyák rendtartományhoz tartozott. Ebből szakadt ki 1757-ben a Kapisztráni Szent Jánosról elnevezett rendtartomány, amihez Földvár is csatlakozott. Ettől kezdve a bosnyákokat főleg németek váltják fel. A mai templom építését 1738-ban kezdték el, valószínűleg a középkori bencés apátság romjain. A korban szokásos módon az építkezés nagyon elhúzódott, a tornyát csak 1789-ben fejezték be.  A templom berendezése a megyénkben egyedülálló módon gazdag. A nagyszerű Szent Annna-főoltára mellett hat barokk mellékoltára van, és művészi a szószék is. A későbbi falképei valószínűleg korábbi barokk falképeket is takarnak. A barokk mellékoltárok szobrainak egy részét kicserélték. Az egykori rendházban ma plébánia és gimnázium működik, aminek az eredeti berendezéseiből csak egy kis könyvtárhelység maradt meg. A Máriát ábrázoló mennyezeti freskót itt az 1950--es években eltüntették, amikor az épületet átalakították gimnáziummá. A megmaradt könyvespolcok és ornamentális festés így is fel tud idézni valamit a kolostor egykori későbarokk fényéből. 
 A Szt. József-oltár és a szószék  A könyvtár  A szentély részlete az egykori refektóriumban függő Utolsó vacsora képpel
 Simontornya: A mennyei Jeruzsálem imádása és a Keresztelő Szt. János születése oltár Szt.Rókus és Szt.Borbála szobrával |
Simontornya 1777-ig megyeszékhely volt. Nem véletlen tehát az, hogy a török kiűzését
követően rögtön megjelennek a ferencesek, akik itt is bosnyák származásúak voltak.
Kezdetben azt a dzsámiból átalakított templomot használják, ami talán még a
domonkosok középkori templomának átalakításával épült. A bosnyákok 1720-ban
a kolostort átadják a legnagyobb ferencesek rendtartománynak, a marianusnak.
Ettől kezdve a fokozatosan eltűnnek a bosnyákok a kolostorból. Az új templom alapkövét
1728-ban teszik le, és 1734-ben szentelik fel, külsejének végső befejezése a
torony felhúzásával 1771-ban történik. Ez a templom lesz a város plébániatemploma
is.
Művészi főoltára 1768-ban készül el Szent Júdás és Tádé apostolok tiszteletére.
A főoltárkép Maulbertsch modorában dolgozó ismeretlen festő műve. Ezt követően
kerül sora falképek elkészítésére 1775-ben. Nyolc egyszerű
mellékoltára van, amelyeknek oltárképeit nagyszerű barokk stukkószobrok szegélyezik.
Az összes oltár és a templom kifestése is özv. Hrabovszky Antalné szül. Kiszely Judit hagyatékából
készült. Nem véletlen tehát az, hogy a főoltáron Szent Antal szobra mellett Judit szobrát látjuk.