Tolna megye nyugati felének katolikus templomai

A Kapos folyótól nyugatra eső terület túlnyomó részén két nagyobb uradalom osztozkodott a XVIII.században: A hatalmas Esterházy- és az Ireg környéki Viczay- uradalom.A Kapostól nyugatra elhelyezkedő területek benépesítését az Esteházyak már a 17. század legvégén elkezdték, az ország nyugati és északi részéről származó katolikus magyarokkal. Így 1715-ben ennek a hatalmas uradalomnak már öt mezővárosa volt, és a század során még kettővel gyarapszik a számuk. Az uradalom tolnai területe két részre oszlott, az ozoraira és a dombóvárira. Ezek adminisztratív, igazgatási központok voltak, és különösen Dombóvár még számottevő lakossággal sem rendelkezett a XVIII. század elején. Az uradalom sokáig legnépesebb településének a csaknem megyeszékhellyé váló Pincehely számított, ami nagyon korán, 1703-ban már mezővárosi rangot kapott. A katolikus magyarok száma volt mindig is meghatározó ezen a területen. Tisztán német katolikus község csak egy volt, a Tamási melletti Pári, Kurdon és Nagykónyiban vegyesen laktak németek és magyarok a XIX. század dereka óta. A sok településsel rendelkező térség hét mezővárosi templomát és két jelentős falusi templomát mutatjuk be.

A XVIII. században újratelepülő falu kezdetben a középkori templomból átalakított épületet használja. Ez kezdetben Mária születésének volt szentelve, de 1753-ban Klimó püspök Nepomuki Szent János tiszteletére újraszenteli. Ma is a neki állított oltárt látjuk a szentélyben. A templom többi részét később lebontják, a szentélyből Kálvária kápolnát alakítanak ki. A Nepomuki Szent János-oltár a megye egyik kiemelkedő művészeti emléke. Az egyetlen kora barokk oltárunk. Analóg emlékek a nyugati határszél templomaiban maradtak fenn, de nem nagy számban. Figyelemre méltó a szinte még késő reneszánsz formákat variáló ornamentikája. Felső részén Judit alakját látjuk a festményen. Eredete tisztázatlan, kis mérete alapján is valószínű, hogy egy magánkápolna oltára lehetett egykor. Nyilván nem a ma is látható Szent János szobor állt alsó részén, hanem itt is egy táblakép lehetett. Maga a szobor is azonban nívós XVIII. század második feléből való alkotás.
A Viczay család jóvoltából 1766-ra felépül a nagyméretű új katolikus templom. Ennek építészeti érdekessége, hogy két ablaksort is rejt a déli és északi homlokzata. Belsejében a jó színvonalú barokk főoltár és a szószék érintetlen szépségű, a mellékoltár képének helyén azonban ma már egy későbbi Jézus szobrot találunk. A falfestményei is a jóval későbbiek.

Pincehelyen a középkori eredetű, később mecsetté átalakított templomot használták kezdetben. Majd egy egyszerűbb templomot építettek fel a mai helyén. A mait, immáron a harmadikat, 1766-ban kezdték el építeni, és 1776-ban fejezték be. A tornyát csak 1778-as nagy tűzvész után húzták fel. A köveket részint a tamási vár felrobbantásából nyerték, ahonnan már a második templomhoz is sok anyagot használtak fel. A két mellékoltár még a második templomból származik. Az új főoltár és a templom, azóta részint le- ill. átfestett falképei Bucher Xavér Ferenc , élvonalbeli veszprémi festőművésztől származnak, 1790-ből. Bucher 1748-ben született a svájci Schaffhausenben. Főleg a veszprémi egyházmegye területén lévő templomokba készített oltár- és falképeket.1811-ben halt meg.
Pincehely határában találjuk a görbői Nepomuki Szent János kápolnát. A festői Szőlőhegyen épült kis kápolna a XVIII. század közepéről származik.

Ozora az Esterházyak egész Dél-Dunántúli birtoktestjének uradalmi központja a XVIII.sz során. 1720 körül kezdődik meg a vár körül a birtokközpont kiépítése. A templom újjáépítéséhez 1728-ban készít terveket Wimpassinger, az uradalmi építész, de csak 1740-re mondják késznek a templomot. Néhány évtized múlva a hívek már panaszkodnak, hogy az oltárokat és a képeket ki kell cserélni. Panaszuk nyomán az uradalom három új, jó színvonalú oltárképet állít fel a templomban. A főoltár Szent Istvánnak, a két mellékoltár Szent Annának és Szent Józsefnek van szentelve. A Szent Teklát ábrázoló nagyszerű népies barokk kép szintén Ozoráról származik.

Tamásiban1720-ban már áll egy szerényebb templom a középkori helyén, talán annak részbeni felhasználásával, a mostani 1734-45-ig épül fel félköríves szentéllyel, három boltszakaszos hajóval. A kívülről is igényes templom belseje is jó színvonalú. Különösen kitűnik főoltára, amelynek oszlopos-baldachinos kiképzése a barokk oltárművészet élvonalába tartozik. Az oltárképeket Bucher Xavér Ferenc veszprémi festő készítette1790-ben. A főoltárkép azonban sokkal újabbnak tűnik.

Tamási határában a Rozália-kápolnát tornyának felirata alapján többen középkorinak vélték. Erre azonban nincs semmi bizonyíték, hiszen a kápolna még csak nem is keletelt. A középkorban a keletelés, azaz a templom tengelyének keleti irányba való tájolása egyházi előírás volt. Guzsik Tamás vizsgálatai alapján tudjuk, hogy a templomok 95-96%-a ennek az előírásnak meg is felelt. Így azok a templomok, amelyeknek tengelye a pontos keleti iránytól kb. 37 foknál nagyobb mértékben tér el, igen nagy valószínűséggel nem számíthatók középkorinak. Valószínűleg a XVIII. században épülhetett, tornya azonban későbbi.

A döbröközi barokk plébániatemplom ma már nem áll. Az 1720-ban alakuló plébánia 1738-as templomát 1900-ban bontják le. Ekkor épül fel az új templom Páhy István, egykori döbröközi plébános hagyatékából neoromán stílusban.

Dombóvár zárta 1715 körül a mezővárosok rangsorát. Rangját (Döbröközhöz hasonlóan), nem lakosainak száma alapján vívta ki, hanem mint az Esterházy uradalom intézői székhelye. 1752-ig Döbrököz fíliája volt, ekkor szervezik önálló plébániává. A mai templomát 1751-ben kezdik építeni és 1757-re fejezik be. 1775-ben a kegyúr 500 Ft-ot ad a repedezett boltozat javítására. Barokk oltárait és a szószéket az Esterházy uradalom központjából, Kismartonból hozatják ide. Sajnos a nívós főoltárának képét egy 19. század végi tömegárunak számító szoborral helyettesítették. A templomot gyökeresen átépítik 1949-50-ben. Ekkor a régi templomot, mint egy kereszthajót belefoglalják az új templomba. Végül 1985-ben az eredeti terveknek megfelelően a régi templom szentélyének a helyén egy tornyot is felhúznak, hogy a főhomlokzat szimmetrikus legyen.

Regölyt 1703-ban már mezővárosnak említik. A Rákóczi szabadságharc alatt a lakosainak a száma azonban drasztikusan lecsökken. Így mezővárosi rangját újra ki kell vívnia, amit 1730-ban kap meg ismét, és sikerül 1872-ig megtartania. Mai temploma 1756 körül épül, ekkor kérnek kölcsönt az uradalomtól. Regöly szakrális emlékekben gazdag település. XVIII. századból származó Nepomuki Szent jános szobra is van. A tempolm melletti dombon pedig a a XIX. sz-i hármaskeresztet és Szentháromságot is láthatunk.

Szakcs korán, 1719-ben már plébániává szerveződik. A település is dinamikusan fejlődik, 1767 körül már 1400 lakosa van, és 1795-ben mezővárosi rangot kap. Első hét papja mind délszláv származású. Paticsfalú temploma után 1730-ben kezdik a középkori maradványok újjáépítését, ezeknek a mestere az óbudai Matthias Kayr. Ekkor még csak deszkamennyezettel és fatoronnyal épül fel a templom. 1788-ban Jakob Ulrich, ozorai uradalmi kőművesmester tervet készít a templom átépítésére. Valószínűleg a mai harmonikus homlokzata ebből az átépítésből származik, bár 1810-ből hallunk még arról, hogy a tornyot és a fakarzatot átépítik. A templom legfőbb művészettörténeti értéke Szokoli József (1713-1772) plébános, kerületi esperes, címzetes kompoltói apát háromnegyed életnagyságú portréjával díszített síremléke, ami a hajó déli falában van. Szokoli tekintélyes személyiség lehetett, hiszen felettesei még a szakáll viselését is engedélyezték neki. Arcának torzulását állítólag egy lórúgás okozta. A síremlék az egész hazai emlékanyagban ritkaságnak számít. Egy kisebb vagyonba kerülhetett elkészíttetése. A megye földesurainak síremlékei, kriptafedőlapjai meg sem közelítik művészi színvonalát. A síremlék kiváló kvalitása ellenére mégis archaizáló jellegű, a reneszánsz síremlékek hangulatát idézi fel. Elkészítőjéről, az elkészítés körülményeiről egyelőre semmi közelebbit nem tudunk.

Nagykónyi első katolikus temploma 1734-ben épült saját erőből. A mai alakját az 1774-es átépítéskor nyeri. Külső homlokzatának nemes arányai révén a megye legjobban sikerült templomai közé tartozik, és megjelenésében Fellner Jakab stílusára emlékeztet.
A belsőben már kevésbé nívós alkotások találhatók a későbbi időkből. A templomnak az Árpád házi Szent Erzsébetről készült XVIII. századi kép a legművészibb emléke. A képen Erzsébet alamizsnát oszt egy koldusnak. Mellette két kísérője a további attribútumnak számító kenyeres és gyümölcsös tálat tartja. Figyelemre méltó Erzsébet szép, barokkos öltözete. A kép alkotója valószínűleg a XVIII. század második felében működött, a barokk második vonalába tartozó festő volt. Alakjai sematikusak és a tartásuk merev, sőt a mozdulatok ábrázolása nem is sikerült a legjobban. De a részletek finoman kidolgozottak, és a színek ma is elevenek.
A barokk időkben, határában a Szent-kút körül kisebb jelentőségű kultuszhely alakul ki. Kónyi egyébként gazdag szakrális hagyományokkal rendelkezett, a középkorban búcsújáró helyként artották számon.

Kurd a Kapos mentén az Esterházy uradalom nyugati peremén helyezkedett el. Kezdetben magyar és rác település volt, de a XVIII. század második felétől németek is letelepedtek itt. Számuk az 1790. évi tűzvész után vált jelentőssé. Korábban tótok is lakták, de ők gyorsan elmagyarosodtak, így német-magyar lakosságúvá vált a község. A XIX. század derekára csaknem másfél ezres lakossága már némi német többséget mutatott, és a két etnikum viszonya nem is bizonyult felhőtlennek. 1761-65 közt épült fel katolikus temploma, amely feltűnően karcsú toronysisakját egy későbbi átalakítás során kapta. Ma a templom legfőbb művészettörténeti értékeit azok a Pécsről származó emlékek jelentik, amik 1882 után, a székesegyház átépítése során váltak feleslegessé. Ekkor az egyházmegye több temploma részesült a székesegyház barokk kori berendezéséből. Kurdra három oltár, és a székesegyház szószéke került. A szószék a bécsi Johann Georg Hilldebrand műve 1742-ből. Sajnos a kis kurdi templomba csak úgy fért be, hogy hangvetőjét megcsonkították, és a díszes feljárójára sem volt ebben a kis térben szükség. Ez ma a templom oratóriumában található. Egykor a nagyszerű Martin Fischer szobraitól volt ékes a Keresztelő Szent János oltár. Kurdra már csak építészeti keretének darabjai érkeztek, amiből a mai főoltár lett összeállítva, elég furcsa hatást keltve. Egykor a székesegyház pillérei mentén kisebb, XVIII. század végi oltárok is álltak. Ezek közül kettő került Kurdra, a Szent Anna és a Szent Borbála oltár. 1846-ban (még Pécsen) mindkettő új oltárképet kapott. Szent Borbálát Johann Ender festi meg - középszerűen, Szent Anna családját az ifjú Zichy Mihály - nagyszerűen.