A Hegyhát katolikus emlékei

A Hegyhát Tolna megyének az a tájegysége, ahol a Sárköz után a legkisebb a katolikusok aránya. Tisztán katolikus település csak egy volt a vidéken, a magyar -német vegyes lakosságú Diósberény. A térség két mezővárosának, Hőgyésznek és a Sió völgyében fekvő Simontornyának is határozott katolikus többsége volt, de az előbbi helyen a zsidók, utóbbi helyen a reformátusok is éltek a településen.

Hőgyészen az egyre gyarapodó, 1752-től mezővárosi rangot kivívott település kinövi középkori templomát. Apponyi Antal elhatározza, hogy új templomot épít mezővárosának. Az ő jóvoltából külföldi művészek dolgoznak a kiváló művészi szinvonalú templomon, ami 1799-re készül el, az akkor még a megyénkben újdonságnak számító klasszicizáló stílusban. A falumonográfus Várnagy Antal szerint 1800-ban Apponyi Antal a bécsi Fr. Riegelnél oltárképet rendelt, a templom titulusának - a Szent Kereszt felmagasztalása - megfelelően. A kép sorsáról nem sokat tudunk, a mostani képen a Ferracuti szignó olvasható. A kép kiváló színvonalú munka. A templom kifestésével kapcsolatban is több név feltűnik Várnagy Elemér monográfiájában. 1812-ben készül el a szentély kifestése F.Puh(?) révén. Ebben az évben a sziléziai Edmund Kristen festő leesik az állványzatról és meghal. Ő kora (26 év) alapján inkább csak segéd lehetett. Jelentősebb összeget vesz fel a bécsi Michael Gailing 1813-ban is a templom kifestésének címén. Valószínűleg ő a hajó kifestését készíti el. Ma a templomban őrzik azt a több mázsás ólóm feszületetet is, ami erdetileg a kastély kápolnájában volt.

Diósberény sokáig licenciátus volt (azaz olyan hely, ahol pap híján világi személy bizonyos egyházi feladatokat láthat el), mert magyar lakosságát a hőgyészi német plébános nem tudta ellátni. 1729-től azonban itt is megjelennek a németek. Szent Imrének szentelt temploma a későbbi toronysisak felirata alapján 1775-ben épült. A község azonban 1788-ig megmaradt Hőgyész fíliájának. Homlokzatának voluntás kiképzése a megyénkben ritkaságnak számít. Belsejében figyelemre méltó a szószék és különösen barokk orgonája.

Az evangélikus Kéty katolikus földesurai (a Pászmándiak vagy a Benék) építették ezt a kis kápolnát a XVIII. század második felében. 1995-96-ban jelentősen kibővítették.

A Medina szomszédságában fekvő Kápolnapuszta a Paur család tulajdona lett a hódoltság után. Paur János és fia József, 1794-ben a Kápolnay előnévben részesülnek, majd 1828-tól a család teljesen ezt a névalakot használja. Kápolnájukat a 18. század második felében építik, és ide is temetkeztek. Mivel Medina katolikusai ma is használják és gondját viselik, ezért ez az egyetlen olyan uradalmi kápolna, ami még ma is használható.