A Völgység evangélikus templomai

A Völgységben a türelmi rendelet 1784-es kihirdetése után legkorábban a majosi templom készült el. A majosiak 1784-re már a pénzt is összegyűjtötték, és csak az engedélyre vártak. Ezt Dőry József főbírótól meg is kapták. 1784. május 20. és szeptember 20. közt, tehát rekord idő alatt felépült a templom. A nagy sietségnek azonban ára volt, a tornyot 1858-ban az alapoktól újra kellett építeni. E nnek ellenére Majos a templom felépültével rögvest a Völgység legfontosabb evangélikus központjává válik, és ezt a szerepet néhány évig meg is tudja tartani. Karzatán az apostolok képeit látjuk, de a belső legértékesebb emléke az 1784-ből származó Keresztre- feszítést ábrázoló oltárkép.

Az izményi templomot 1785-ben szentelték fel. Monumentális, méltóságteljes homlokzata ma is a falu fölé magasodva hirdeti az egykori német evangélikus közösség öntudatát. Fehér-arany szószékoltára a puritán templombelsőben megkapó szépségű. A megfeszített Krisztus feletti magyar címer pedig jól mutatja a németek új haza iránti kötődését. Néhány évvel később ilyen magyar címer kerül a mucsfai, a bonyhádi szószékoltárra is. Izményben ma már csak egy-két evangélikus német család él. A templom főként a kitelepített németek jóvoltából gyönyörűen helyreállított .

A mucsfai templom 1786-ban lett kész. A mucsfaiak hosszú éveken keresztül elkeseredett harcot folytattak az apari plébános Nunkovits Antallal, de az elhíresült stólaperük elvesztése után nem csak a stólapénzt kellett az apari plébániának megfizetniük, hanem még robotolniuk is kellett az apari plébánia építésekor. Mindennek tetejébe még imaházukat is bezárták 1772-ben. 1785-ben azonban az egyházközösség újraalakulhatott, sőt Apponyi Antal földesúrtól telket is kaptak templom építésére. 1786-ban szentelték fel a templomot, az ünnepélyen még csodák csodája Nunkovits is részt vett. A templom legfőbb dísze az impozáns szószékoltára a Keresztrefeszítés képével. Mucsfán is ma már alig találunk németeket.

Kismányok jelentőségét annak köszönhette, hogy a türelmi rendeletig a Völgységben csak itt működhetett evangélikus imaház. Ezt követően Kismányok jelentősége csökkent, a Völgységben Majos, majd Bonyhád vette át a vezető szerepet az evangélikus egyházak közt. A kis imaházat 1801-ben lebontották, mivel 1785-1790 közt felépült az új templom. A templom legfőbb értéke a Roth József, bonyhádi mester által 1808-ban épített orgona. Az orgona elkészültét Roth már nem élte meg, annak befejezése tanítványára, Marschall Józsefre hárult. A templom karzatképeit és oltárképét újjakkal helyettesítették a XX. sz. elején. Kismányok német evangélikusai is nagyon megfogyatkoztak a kitelepítések révén.

A bonyhádi evangélikusok sokáig Majos alá tartoztak. 1795-től kezdik saját templomukat építeni, ami a Majostól való fokozatos elszakadást is jelentette. A külső megjelenését tekintve egyike a legszebb evangélikus templomoknak. Építészeti igényességére jellemző, hogy síkmennyezet helyett csehsüveg boltozatot kapott. Ez Schneiderhahn F ülöp bonyhádi építőmester érdeme, aki ezt a karcsú, szép arányú templomot építette. A belsőben sajnos ma már csak a szószékoltár az eredeti. Az oltárképet kicserélték, a karzatképek is a XX.sz. elejéről származnak. A kistormási März Ádám által 1818-ban készített szép orgonát is átvitték Szekszárdra, amikor 1931-ben új orgonát kaptak. A XIX. század elejétől az önállóvá váló egyházközösség fokozatosan átvette a Völgységben a vezető szerepet, amit csak tovább fokozott az, amikor 1874-ben Sárszentlőrincről ideköltözött az evangélikus gimnázium.

A Mercy-Apponyi uradalomhoz tartozó festői fekvésű Bátaapáti evangélikus németei 1783-ban alakulhattak először önálló egyházközséggé. Templomukat 1787-89 közt építették fel. A Mózes és Áron szobrával díszített szószékoltár képét Wirts István festette 1846-ban. Az Utolsó vacsorát ábrázolja. Bátaapáti németeit is túlnyomórészt kitelepítették.

Zsibrik az egyik legszomorúbb sorsú település a Völgységben. Mindig is a kisebbek közé tartozott, de azért volt annyira életerős, hogy 1823-ra tisztes templomot emeltek az itteniek. A kitelepítések után ez a település is sorvadásnak indult. Ezt a folyamatot csak felgyorsította, hogy Zsibrik nem kapott bekötőutat, csak a legutóbbi időkben. Néhány romos házat megvettek, és szépen felújítottak, a református egyház rehabilitációs központot telepített itt. De a házak jórésze még ma is elhagyott, rossz állapotban lévő, akárcsak a templom.

A hívők nélkül maradt evangélikus templomok hasznosítására érdekes példát láthatunk Györén. A XIX.sz. közepéről származó, művészileg nem kiemelkedő értékű templomhoz iskolát építettek, a felújított templom pedig az iskola és a falu közössségi épülete lett.