A Sárköz népi építészete

A Tolnai Sárközhöz hagyományosan négy református falu szoktak sorolni: Őcsényt, Decst, Sárpilist és Alsónyéket. Néhányan ide veszik  Báta református lakosságát is. Már régóta kimutatott tény, hogy gyökereit tekintve ide tartozik etnikai és vallási alapon még Váralja, a baranyai Zengővárkony és Pécsvárad magyar református lakossága is, valamint a Duna másik partján fekvő Érsekcsanád és Szeremle.

 A XIX. század elején indult és a század végéig tartott a vidék árvízmentesítése és a Duna szabályozása. Ezen munkálatok egyik igen érdekes emléke a bátai szivattyútelep, amit 1896-ban adtak át. A kezdetben gőzgéppel, majd fagázzal hajtott üzem  ma is működőképes, és néhány évvel ezelőtt egy belvizes időszakban használták is.

A szabályozások   eredményeképpen az itt élő lakosság életmódváltásra kényszerült. A halász, pákász, pásztor életformát fokozatosan váltotta fel  mezőgazdasági termelés. A sárközi falvak határa többszörösére nőtt, és ez párosulva a monarchia gazdasági eredményeivel, a  erőteljes gazdasági fejlődést eredményezett. A Sárköz népe meggazdagodott. Ennek hatására teljesen megváltozott a népi építészet jellege is a hagyományos talpas sövényházas építkezést teljesen kiszorult. Megkezdődött a vert falú, majd a téglaházak építése. Kezdetben a klasszicizmus elemei jelentek meg, amik kimutathatóak a hosszú tornácokban és a vakolatdíszítésekben is. A hosszanti elrendezésű házak ekkor még az utca vonalára merőlegesen helyezkedtek el, de a telket már magas kerítéssel határolták.  Ennek a korábbi stílusnak a legszebb emléke a vertfalas decsi tájház.

 A XIX.század végén a historizmus hatása erőteljessé vált. A házak már hosszú az utcával párhuzamos homlokzattal készültek. Az udvarra pedig díszes hatalmas fakapukon keresztül lehetett behajtani. Megjelentek a padlás félemeletei, a vakolatdíszek, a hatalmas kukoricagórék. Ezeket a szinte városi palotákat idéző házakat főként német kőműves mesterek, elsőként is bátaszékiek emelték. 

A Sárköz történetéről bővebben egy külön tanulmányban is olvashatunk.

 >