A gótikus eredetű decsi református templom Tolna megye egyik legszebb középkori
emléke. Bár gótikus szentélyboltozata beszakadt (a hajó valószínűleg sosem volt
boltozva), ablakai ma már mérmű nélküliek és tornya jóval későbbi, mégis e templom alapján alkothatunk
képet arról, miként nézhettek ki a késő középkori templomaink.
Decs templomára vonatkozó első ismert adat 1402-ből való. Ekkor IX. Bonifác
pápa engedélyt adott a váci prépostnak, hogy Decs nevű birtokán a régi fatemplom
helyére kőtemplomot építsen. Ennek a pápai levélnek az előzménye a decsi hívek
és a korábbi zálogbirtokos, a szekszárdi apátság közti konfliktus volt, aminek
megoldását a pápától várták. A templom 1403-ban már állt, sőt önálló plébániává
is szervezték, mert ekkor az őcsényi plébános a pápánál nehezményezte, hogy
Decs és öt másik közeli falu kivonta magát az őcsényi plébánia alól. A mai késő gótikus
templom arányaival későbbi időkből származik, de az északi falban előkerült
korábbi maradványok (ajtókeret, tabernaculum) ebből az építési periódusból eredeztethetők.
A késő gótikus átépítés idejére a bejárat feletti felirattöredék utalhat, amely
a rövidítések feloldása után így hangzik:
"AN(N)O D(OMI)NI M(ILLESIMO): QINGEN(TESIMO) DECI(M)O SEXTO, T(EMPO)RE ORBITUS
REGIS VLADISLAI / POST SEDICIONEM ET DISTURBIU(M) CRUCIFERORU(M) TERCIO AN(N)O"
A decsi református templom felirata
(Az Úr 1516. esztendejében, Ulászló király halálának idejében, a keresztesek
lázadása és pártütése utáni harmadik esztendőben…) A feliratos kő jelenleg másodlagos
helyen, a bejárat felett van. Várady Zoltán feltételezése szerint
eredetileg a szentélyben lehetett.
Mindenképpen mély nyomokat hagyhatott a keresztények lázadása a feliratozóban,
ha még évek múlva is megemlékezik róla. Arra vonatkozóan, hogy milyen szerepe
lehetett a lázadásban a decsieknek, nincs adatunk, de a Sárköz vidéke mindenképpen
érintve volt, a Dunántúli területek közül egyedüliként. Azt tudjuk, hogy a kalocsai
táborból május elején a sárközi származású Nagy Antal vezetésével a felkelők
egy csapata a Baja, Báta, Tolna útvonalon haladt. Hiába szimpatizáltak a tolnaiak
velük, a várost mégis feldúlták. Ezt követően Anyavár ellen vonultak. A várat
Bodó Ferenc védte, akinek megsegítésére Hédervári Ferenc sietett Ozoráról. Végül
egyezség jött létre, a lázadó keresztesek szabad elvonulás ellenében fegyvereiket
leadták. Tolna város feldúlásának azonban még hosszú évekre kiható következményei
lettek. A felkeléshez lázadókat adó falvak és városok magas kártérítési összeget
voltak kénytelenek fizetni a tolnaiaknak. Az ügy csak 1519-ben zárult, tehát
1516-ban is még nagyon eleven lehetett az emléke. A tolnaiak által kártérítésre
ítélt települések közt Decs nem szerepelt, Tolna megyét csak Báta képviselte,
a többi település bácskai volt. A felirat a lázadást "pártütésnek" minősíti,
tehát elítélő jellegű.
Az epigráfiai elemzés főbb megállapításait Várady Zoltán alapján közöljük: A
felirat mészkőbe készült és azt fekete festékkel töltötték ki. Betűtípusa a
reneszánsz capitalis, annak egy provinciális változata. Helyenként bizonyos
betűk még a gótikus írásmódot idézik fel, a betűk sora egyenetlen, hol balra,
hol jobbra dőlnek, gyakori egymásra vésésük és még félrevésés is előfordul.
Mindezek jelzik egy korabeli tolnai település szellemi igényeit és színvonalát:
Az új igényeknek és divatoknak megfelelő humanista betűtípust alkalmaznak, de
annak egy rusztikus provinciális változata "sikerül" csak.
|