A munkácsi vár bejárata. A vulkanikus kúpra épült vár messzi vidékről magára vonja az ember figyelmét. A tatárjárás után épült, és a magyar történelemben a Rákócziak óta játszik fontos szerepet. I.Rákóczi György 1633-ban szerezte meg. A leghíresebb birtokosa a legendás Zrínyi Ilona volt. Zrínyi Ilona mint I. Rákóczi Ferenc özvegye a hatalmas Rákóczi-vagyont vitte Thököly Imrével kötött házasságába. Thököly észak-magyarországi fejedelemségének egyik központja lett a vár. A fejedelemség összeomlása után még csaknem két évig védte Zrínyi Ilona a várat a császáraikkal szemben, de aztán a készletek felélése után kénytelen volt feladni. Gyermekét, II. Rákóczi Ferencet elvették tőle, és egy cseh jezsuita kolostorba vitték "átnevelni" (mint tudjuk, nem nagy eredménnyel), míg ő Törökországba volt kénytelen számütésbe vonulni. A szatmári béke után a Rákócziaktól elkobzott várat és uradalmat csaknem kétszáz évre a Schönbornok kapták meg. A Schönbornok sok németet is telepítettek Munkács környékére, és gazdasági téren elég szép eredményeket értek el. A vár hadászati szerepének csökkenése után börtön lett, leghíresebb rabja Kazinczy Ferenc volt. 1919-1944 közt kaszárnya , 1945 után sokáig mezőgazdasági szakiskola kapott benne helyet. Ma a vár múzeum, és nagy része már szépen helyreállított.

A vár Rákóczi-udvara. A kép bal oldalán látható vaskos árkádokkal tagolt fehér színű szárny Lórántffy Zsuzsanna (I. Rákóczi György erdélyi fejedelem özvegye) alatt épült. A vár öregtornyához kapcsolódó várkápolna Zrínyi Ilona anyósa, Báthory Zsófia kezdeményezésére épült, és Szent Zsófiának lett szentelve.

A belső várudvar. Az udvar közepén Korjatovics Tódor szobrát látjuk. Korjatovics litván fejedelem 1396-ban kapta meg Munkács várát Zsigmond királytól, majd özvegye egészen 1419-ig uralta. Korjatovics alatt a váron komoly erődítési munkák zajlottak, a szláv kultúrát is hathatósan támogatta. A várban egyébként van emléktáblája Zrinyi Ilonának és Kazinczy Ferencnek is.
A kép jobb oldalán, az árnyék takarásában ülő férfi színvonalas "világzenét" adott elő egzotikus hangszereken. Produkciója a Louvre előtt is komoly elismerést, és euró-esőt eredményezett volna - itt viszont csak szerényen potyogtak a grivnyák. (Grivnya az ukrán pénznem. 1 grivnya kb.50 forint. Az utóbbi időkben meglehetősen stabil pénz.)

A középkori illemhelyek a munkácsi várban. A felvételen két kőből faragott ülőalkalmatosságot láthatunk a hatból.
Utazásaim során néhány helyen láttam már történelmi múltú árnyékszéket, de olyant amit még ma is évszázados rendeltetésének megfelelően használható, még nem.

A munkácsi városháza. Épült 1904-ben, szecessziós stílusban. Előtte a második világháborús emlékművet látjuk, amit 1970-ben emeltek.

Munkács sétálóutcája Cirill és Metód szobrával. Ebben az utcában állt az a ház is, ahol 1844. február 20.-án megszületett Munkácsy Mihály. Munkácsy -eredeti nevén Lieb- az egykori sóházban született, mivel a bajor származású apja sótiszt volt. Munkácsy csak a gyermekkorát töltötte a városban. Ma egy emléktábla jelöli azt a helyet, ahol a szülőháza eredetileg állt.
A sétálóutca szépen helyreállított, kikövezett, parkosított. Munkácsnak ez a része tényleg nagyon kulturált, nyugat-európai színvonalú. Cirill és Metód szobra a pánszlávizmus túlzásainak tűnik elsőre, de hamarosan látjuk, hogy az ortodoxiának ősi hagyományai vannak Munkácson.

A Rákóczi-ház vagy "Fehér- ház". A főutca vonalától kissé beljebb lévő épület elődjét még valószínűleg I.Rákóczi György emelte a XVII. század során. Mai formáját Erwin Schönborn gróf alatt kapta, aki az osztrák barokk egy kiemelkedő mesterével, Johann Balthazar Neumannnal készítette el az átalakítás terveit. Olyan előkelő vendégek jártak itt a Schönborn családnál, mint II. József, Ferenc József, Rudolf főherceg. A lámpa vonalában az emeleten a "nagyságos fejedelem" emléktáblája látható, ami 1911-ben került a helyére. Az épületben ma a Munkácsy Mihály Képzőművészeti iskola van.

A Szent Márton -kápolna. A kis kápolna a középkori gótikus templom megmaradt maradványa. 1904-ben a rossz állagú középkori templom hajóját elbontották, a megmaradt szentélyből pedig kialakították a kápolnát. A kápolna mögött látható az 1904-ben emelt új római katolikus templom kereszthajójának a részlete.
Munkácson is igaz, hogy a római katolikusok túlnyomó része magyar. Ma körülbelül 15 ezer magyar él a csaknem százezres városban. A magyarok másik része református, egy XVIII. sz. végi templomuk nekik is áll a városban.

A Latorca Munkácsnál. A folyó széles árterével átszeli a várost. A távolban láthatjuk a pravoszláv kolostor tornyait és épületeit. Ez Közép-Európa legrégibb ortodox kolostora. A hagyomány szerint I. Endre feleségének, a kijevi Anasztázia királynőnek a kíséretében érkező papok alapították, kezdetben mint barlangkolostort. A XIV. sz. legvégén Korjatovics Tódor nagy területeket adományoz a kolostornak. Az ő támogatása révén a kárpátaljai szláv kultúra legfontosabb központjává válik, és ezt a szerepét évszázadokig, még a mai napig is betöltötte. A kolostor épületei sokáig fából készültek, 1661-ben emelik az első kőtemplomot. A maiak 1798-1804 közt épültek. Ma is a kolostorban van Kárpátalja leggazdagabb könyvtára és kéziratgyűjteménye, itt van a pravoszláv püspökség székhelye is.

A pisztraházai lokátorállomás.
A Munkácstól néhány kilométer távolságra lévő faluban az 1980-as évek közepén kezdtek hozzá a világ egyik legnagyobb teljesítményű katonai lokátorállomásának az építéséhez. A föld felett 14, a föld alatt további hét szinttel rendelkező épület lett volna hivatott ellenőrizni Nyugat-Európa légterének a forgalmát. Az éberségi okokból a falu lakóinak egy "tésztagyár" építéséről beszéltek, de hamar kitudódott az igazság. A glásznoszty légkörének a bátorítása közepette, csaknem a fél Kárpátalja tiltakozni kezdett a kiszámíthatatlan környezeti hatású létesítmény ellen. Ennek is betudható, hogy az építkezések leálltak.

A Latorca völgye a podheringi csata emlékoszlopával. A 1848-49-es szabadságharc egyik legjelentősebb kárpátaljai ütközete zajlott itt a Latorca-híd birtoklásáért. Ennek a csatának az emlékére emelték az obeliszket 1901-ben. A szovjet időszakban ledöntött emlékművet a rendszerváltás után felállították.

A szolyvai láger emlékműve. 1944. november 15-től kezdték összegyűjteni Kárpátalja magyar és német lakosságát kényszermunkára, a hírhedt "málenkíj robotra". Minden 18-55 közti magyar férfi- a németek közül a nők is- köteles volt bevonulni "háromnapos újjáépítő munkára". Természetesen a három nap újjáépítő munka helyett több éves embertelen körülmények közti kényszermunka várt az elhurcoltakra. Kárpátalja területéről mintegy 35 ezer magyart vittek el. Az egyik legnagyobb gyűjtőtáboruk a Munkácstól 25 km-re lévő Szolyva városka határában, egy volt laktanyaépület helyén volt. Itt naponta százak haltak meg a bevagonírozásra várva. Olyan mértékű volt a halálozási arány, hogy a "kvóták" tartása érdekében minden más nemzetiséget is összefogdostak, még ruszinokat is. A kényszermunkára ítéltek közt a magyarok voltak azonban messze a legtöbben. Azok sem voltak szerencsésebbek, akik megélték a Szovjetunió belsejébe történő transzportálást. Mértéktartó becslések szerint is legalább minden második ember odaveszett. Szinte nincs olyan magyar család a Kárpátalján, akinek hozzátartozó közül ne halt volna meg valaki, és még ma is megrendülten beszélnek a leszármazottak a történtekről. A szolyvai emlékmű az egyik tömegsír közelében épült fel. Mellette egy benzinkút van, aminek 1960-as évekbeli építkezései során mindenki számára megdöbbentő mennyiségű emberi maradványt találtak.
Végül egy Internetes forrás az 1944-45-ös eseményekkel kapcsolatban:
http://www.geocites.com/ihunsor/karpataljainfotar/karmagybabilonifogsaga.html