Kínai élménybeszámoló

előző rész

Csak azt tudom bemutatni, ami a mikrobuszból látszott, hiszen egyéb alkalom nem nagyon nyílott e témakör tanulmányozására. Nem véletlenül írtam a vidék címet a falu helyett: egyszerűen nem nagyon vannak falvak. A termékeny síkság, amelyet át- meg átszelnek a csatornák és utak, csak rizsföldekből és házakból áll, amelyeket ritkán szakít meg egy bambuszliget, vagy néhány fa. Nem házcsoportok, hanem egymástól 50-100 m-re épített különálló házak. Az elárasztott rizsföld mellett, az út szélén, a házak oldalában mindenhol rizsszalma kévéket látni. A házak általában kisebb alapterületűek és egyemeletesek, de vannak kivételek, a jelek szerint tehetősebb lakókkal. 5-10 km távolságra pedig kisebb városkák (mintegy 20 ezer lakossal) vannak elszórva.

Sanghaj, a nagyváros felfelé tör. Nem csak szimbolikusan, a valóságban is. A régi 3-5 emeletes házak közül sorra emelkednek ki a 30-50 emeletesek. Az utak is magasba nőnek. A közlekedés gerince a belvárosban négy, a centrumból sugarasan kivezető "küllő" és egy körút, amelyek ugyancsak emeletesek. Alul zajlik a lassúbb helyi forgalom, felül pedig a lábakon álló 2+2 sávos autópályán a gyorsabb (nincs szerencséje annak, aki az út széli ház 5. emeletén lakik, mert ablaka előtt 10 m-re gyorsforgalmi út van). Fent 20 m magasban a kereszteződés egy 100 m-es átmérőjű körforgalom, fel- és lehajtókkal. A felső útpálya szélén sorra virágládák. Látni vasútállomást is 30 m magasban. A Huangpu folyó kevés hídja nagyon magas, hogy a tengeri hajók is átférjenek alattuk, spirálon vagy nagyon hosszú hegymenetben kell felemelkedni az autóknak. Van folyó alatti közúti alagút is, valamint sok a komp.

Ahogy van vidéki és nagyvárosi Kína, úgy van vidéki és nagyvárosi közlekedés. Ugyanaz az autós merőben másképpen viselkedik e két helyszínen.

Vidéken a járművek erősorrendbe rendezettek, minél nagyobb és nehezebb valami, annál többet szabad neki. A csúcson a teherautó van, majd a busz, a kisteherautó, a személyautó, a motorkerékpár, a riksa, a bicikli, s végül.a hierarchia legalacsonyabb szintje a gyalogos. A méret respektjén túl a másik lényegi elem a duda, amit állandóan nyomnak. Elképesztő hangzavar van a folytonos tülkölés miatt, hajmeresztő közlekedési helyzetekkel, de baleset szinte alig. Négysávos kisvárosi úton a teherautó nemcsak a záróvonalat lépi át előzéskor, hanem még egy sávval tovább is megy, szívbaj nélkül leszorítva az út szélén szembejövő kerékpárost. A gyalogos van a legnehezebb helyzetben, állandóan forgatja is a fejét (és szegény még dudálni sem tud). Előzni hangjelzéssel jobbról is szoktak. Lehet, hogy tilos, de teszik. Kereszteződésekben háromszög vagy stoptábla alig fordul elő, mert a fenti erősorrend mindent meghatároz (az erősorrend csak két azonos autó esetén nem működik, mint az alábbi első képen is - "tisztázatlan forgalmi helyzet"). Vannak az utakon továbbá közbülső guruló lények is. Ilyen a csak vidéken tenyésző motoros riksa vagy három kerekű furgon. Mini teherautók rotációs kapára elmékeztető kormányszarvval, fedetlen motorházzal, szabadon forgó lendkerékkel, szíjhajtással. Negyvennel csettegnek, követ, betont vagy terményt szállítva... Motorkerékpárt gyakran 3 fiatal ül meg. Mopedekre felfér egy egész család: a papa vezet, az egyetlen gyerek előtte áll, a mama hátul ül, esetleg oldalazva.

A nagyvárosban, autópályán minden egész más. Itt vannak sávok, táblák, lámpák. Nincs viszont duda, de hiányzik a fenti lista alsó fele is, a személyautókkal lezárul a sor. Itt a szabályok uralkodnak, motoros, rádiós rendőrökkel nyomatékosítva. Egyre több az autó. Sanghajban legtöbb a VW-ból van, ilyenek a taxik is. A Volkswagen Santana mifelénk ismeretlen modell, ott viszont ontja egy pár éve épített autógyár. Sok a japán kocsi is, főleg Nissan, és vannak Fordok is.