Kínai élménybeszámoló

Schubi, a CsaTolna Egyesület egyik jeles tagja írta sajt@ nevű belső levelező listánkra még az elutazásom előtt: "nagy örömmel venném (gondolom nem egyedül) ha egy részletesebb beszámolót, akár élőben is arról a vidékről tudnál majd nekünk nyújtani, ha egyáltalán lesz időd körülnézni". Nem lehet ellenállni ilyen felhívásnak... A készített közel 200 digitális fotóból így összeraktam egyet s mást. Figyelem, az összes kép rákattintva nagyobb változatban is megtekinthető! Az eredeti nyers képek 1344x1008 képpont méretűek, ezeket általában 400x300 méretűre kicsinyítettem, hogy ne kelljen megabájtokat mozgatni.

A Qinshan Atomerőmű első blokkját 1990-ben indították el. Kína a 300 MW teljesítményű erőművet saját tervek alapján hozta létre, bár a főberendezéseket más országokban gyártatta le. Összehasonlítsául a paksi blokkok egyenként 460 MW-osak. A név csak angol átírásban Qinshan, helyes kiejtése ilyesmi: "csinsÁn". A kezdő "cs" hang 'ty'-be hajlik, míg a középen álló "s" erősen selypített és a második szótag a hangsúlyosabb.

Nos, ez az erőmű a nemzetközi példát és ajánlásokat követve 10 év üzemidő elteltével átfogó biztonsági felülvizsgálatba kezdett. A felkészülés során a bécsi Nemzetközi Atomenergia Ügynökséghez fordultak segítségért. A NAÜ elküldte egyik saját munkatársát és három szakértőt, hogy ismertessék a nemzetközi gyakorlatot és országaik hasonló felülvizsgálatok során szerzett konkrét tapasztalatait. Az, hogy az angol és francia résztvevő mellett magyarként én is bekerültem a csapatba, a Pakson 1995-től végzett ilyen irányú munkánk elismerése és személyes megtiszteletetés is számomra.

A hét azzal telt, hogy előadásokat tartottunk, amelyeket kérdések és vita követtek. A közel 30 fokban, 100%-os páratartalom mellett nagyon kellemes légkondicionált tanácskozó terem állt rendelkezésünkre. Alább a négy fotóból összevágott panoráma a termet, előadót, szakértőket és a hallgatóságot mutatja be:

Az előadásokat angol nyelven, számítógépről, kivetítőn mutattuk be a jelenlévő mintegy 30 főnyi hallgatóságnak.Bár legalább 90%-uk jól beszélt angolul, az előadásokat menet közben kínaira fordították. Néhány kocka saját anyagomból.

Miden előadóra kb. egy nap jutott. A hallgatóság egész héten feszülten figyelt, és érdemi kérdéseket tett fel. Végezetül a kínaiak mutatták be, meddig jutottak, mik a problémáik, mi pedig különféle javaslatokat tettünk nekik.

Földgömböt, Ázsiát talán fölösleges ide tenni, kezdjük rögtön Kelet-Kínával. A 13 milliós nagyváros, Sangháj a Jangce torkolatánál fekszik, de a tengerparttól kicsit beljebb. Innen mintegy 120 km autózással lehet eljutni Haiyanba, amely egy 50 ezres kisváros a Dél-Kínai tenger egyik öblének, a Hangzhou öbölnek a partján. Haiyantól további 5 km-re délre van a parton az atomerőmű.

Javasolt a repülőgép, mert kicsit messze van. Aki már utazott transzkontinentális járaton, ezt a részt nyugodtan ugorja át. A Budapest - Frankfurt - Sanghaj (és vissza :-) útvonalon repültem. A frankfurti reptéren jó 5 órát vártam a csatlakozásra, közben fotózgattam. A Boeing 747, közkeletűbb nevén a Jumbo elég nagy gép, csak a magassága 19 méter. Hat szalonja van, az első osztály a púpban, alatta két Business Class, hátrafelé még három Economy Class. Én az utolsó szalonban ültem, majdnem a farokban, itt már keskenyedik a gép, ezért egy sorban a 3-4-3 ülés helyett csak 2-4-2 fér el.

A 11 órás repülőút alatt tyúkszem nő az ember fenekére, aludni sem igazán lehet. Háromszor van etetés (ebből kétszer választható meleg étel) és három mozifilmet vetítenek angol/német szinkronnal, kínai felirattal. Amikor nincs mozi, a monitorokon a repülő pillanatnyi pozíciója látható a térképen, illetve a repülési adatok (pl. magasság, sebesség, külső hőmérséklet). A sangháji vadonatúj Pu-Dong repülőtér csarnoka kb. másfél km kosszú. A belső kép a közepéről készült, a külsőre is csak a fele fért rá.