Federico García Lorca: Lucía Martínez

Lucía Martínez. Umbría de seda roja. Tus muslos como la tarde van de la luz a la sombra. Los azabaches recónditos oscurecen tus magnolias. Aquí estoy, Lucía Martínez. Vengo a consumir tu boca y a arrastrarle del cabello en madrugada de conchas. Porque quiero, y porque puedo. Umbría de seda roja.	Lucía Martínez. Vörös selyem hűvös árnya. Két combod, mint a délután, fényből tart a félhomályba. Elrejtett agátköveknek éje hull magnóliádra. Jövök, Lucía Martínez, elemésztem a te szád ma, és hajadnál fogva húzlak gyöngyházkagylók hajnalába. Mert kívánom, mert tehetem. Vörös selyem hűvös árnya.	Lucia Martinez. Shadowy in red silk. Like the evening, your thighs move from light into shadow. Hidden veins of jet dark your magnolias. Here I am Lucia Martinez. I've come to devour your mouth and drag you off by the hair into the seashells of daybreak. Because I want to and I can. Shadowy in red silk.	Лусия Мартинес, сумрак багряного шелка. Твои бедра льются, как вечер, чтобы свет свой во мраке спрятать, и сиянье твоих магнолий потайные смуглят агаты. Я пришел, Лусия Мартинес, створки губ твоих вскрыть губами, расчесать зубцами рассвета волос твоих черное пламя. Так хочу и затем пришел я. Сумрак багряного шелка.	Lucia Martinez. Ombra di seta rossa. Le tue cosce come la sera vanno dalla luce all'ombra. Le recondite ambre oscurano le tue magnolie. Eccomi qui, Lucia Martinez. Vengo a consumare la tua bocca e a trascinarti per i capelli in aurore di conchiglie. Perché voglio e perché posso. Ombra di seta rossa.
az eredeti vers	Kálnoky László fordítása	translator unknown	Перевод М. Самаева	Filippo lapja

vissza