Angyalszárnyaimmal bíborszín egekbe,
tiszta végtelenbe kékülném az árnyad,
s pillád alá titkon kagylógyöngyöt ejtve,
tengerszem tavába hullom éjszakánkat.
Ha volnék is anyag, önzéssel kegyetlen,
homokóránk malmán őrlődnék a porral,
sikollyá csitulnék lándzsával a sebben,
vérszagúvá válna kelyhemben a bordal.