|
Jövendők kútjában keresve a múltat,
vészjósló távlat zsigernek a mélység,
dermedt gyűrűzésbe jeges redő hullat,
mintha így a végső csobbanásba érnék.
Görcseimbe gyűröm rajzával a noteszt,
fehérlem a csontom, húsom mocsarába,
míg a tükrözésem létbe mártott groteszk,
feldermesztem magam jövőmből a mára.
|