|
Gyönyöréhem gyötrő képzetekre vonszol,
tűz dermeszt a csiklók vércsesikolyába,
ágytakaróm csendjét letépném a szóról,
perzseljen, vagy fagyjon jégarcra a ránca.
Forrásom vizével sem enyhül a szomja,
borzongató inger kéjt serkentő körme,
táncát lejtő testén bűnöm körbe hordja,
rettentő remény, hogy legyőzhet Salome…
|