Idén május óta csütörtök esténként több-kevesebb rendszerességgel összegyűlik 10-15 fiatal és középkorú férfiember Szekszárdon, egy nagyobb emeleti szobában. Szervezkednek. A szoba ajtaját ugyan becsukják, de folyamatos kapcsolatban állnak a külvilággal. Körülöttük számítógépek, papírok, telefonok. Miben mesterkednek? Fel akarják rázni a tolnai dombok lakóit, felkelteni érdeklődésüket, megismertetni valamivel. Valamivel, ami hasznos és izgalmas lehet számukra, esélyt ad nekik a lemaradás ellen, új utakat nyit számukra. Mi lehet ez? Van még ilyesmi egyáltalán? Igen, van, mégpedig a számítógépes világháló.

Idáig érve sokan legyintenek: már megint ez az internet... De tudják-e pontosan, mire is legyintettek? Ne ítéljenek a torz tudósítások alapján. Az internet sokkal több, mint bombagyártó receptek tárháza. Sokkal több, mint a Clinton/Lewinski ügy híreinek forrása szenzációéhes alakok számára. Az internet egy világméretű könyvtár, egy világméretű ismerettár, egy világméretű szórakozási lehetőség.

60-80 éve arról döntöttek az emberek még falun is, hogy a petróleumlámpa helyett bevezetik a villanyt. 40-60 éve arról, hogy kényelmesebb bevezetni a vizet, mint az utcai kútra járni. Ma egyre többen arról gondolkodnak, bevezessék-e az internetet. Lehet villany, vezetékes víz vagy internet nélkül élni, de vajon jobb-e?

A szervezkedők egyesületet alapítottak. Olyan csoportosulást, amelyet nem elsődlegesen a pénz mozgat, hanem civil szervezetként működik. A CsaTolna Egyesület alapvető célja nevében is benne van: itt Tolna megyében minél több embert csatolna az internethez. Miért jó ez nekik? Mert ez a kedvtelésük, mert szeretnének olyan környezetben élni, ahol a fejlett információs szolgáltatások olcsón és gyorsan elérhetők. És ezt nem várják valakitől, hanem tenni akarnak érte.

A CsaTolna Egyesület sokak támogatásával kiállít az Alisca Expo-n, a Gyakorló Iskolában. Naponta 5-6 érdekes előadást tartanak élő internet segítségével (kapcsolódás, keresés, kommunikáció, játékok, művészetek, család). Kérdőívek kitöltői számára többször sorsolnak nyereménytárgyakat. Ha minden jól megy, élő video közvetítést is adnak az interneten első nagyobb megmozdulásukról.

Címük: http://www.csatolna.hu, elektronikus leveleket info@csatolna.hu-ra várnak.

"Mi továbbra is fertőzni szeretnénk!" - mondja az egyesület elnöke.

Hogyan beszélgethetnek, levelezhetnek bárkivel a világon? Hogyan juthatnak hozzá a leggyorsabban a friss hírekhez? Hogyan látogathatnak el a világ minden tájára, például a Louvre-ba is? Hogyan vásárolhatnak meg bármit a lehető leggyorsabban? Ha ezekre a kérdésekre szeretnének választ találni, ne keressék tovább; íme: anélkül, hogy otthonról kimozdulnának, mindösszesen egy számítógép, egy modem és egy telefonvonal segítségével mindezt kényelmesen, olcsón és rövid idő alatt megtehetik. Az Internet szinte korlátlan lehetőségeket kínál számunkra - viszonylag kevés befektetéssel. A CsaTolna Egyesület és vezéregyéniségei, Szilágyi György elnök, Cserháti András és Földi István alelnökök, valamint Szép Attila webmester nem kevesebbet állítanak, mint hogy bárki a lakásában ülve, anélkül, hogy Európához vagy a világhoz csatlakozna, világpolgár lehet: az lnternet közvetítésével.

"Cherchez la femme"

A "CsaTolna Egyesület a Tolna Megyei Internet Fejlesztéséért" szervezet 1998. május óta működik. Az egyesület bejegyzése szeptember 3-án történt meg, 17 alapítóval. Ma már 45 tagja van a CsaTolnának, és a tagok fele aktív - bár ezt viszonylag nehéz megállapítani, hiszen a szervezet az Interneten keresztül, a levegőben ("kvázi virtuálisan") létezik és működik. Tolna megye még a szerénynek nevezhető magyar viszonylatban is eléggé alacsonyan áll az Internet felhasználása szempontjából; a Háló, ez a korszerű betegség még nem látszik igazán megfertőzni bennünket. A CsaTolna többek között ezen szeretne változtatni, a tagok szeretnének minél több embert megfertőzni. A Net eddigi Tolna megyéi "áldozatai", az egyesület tagjai 15 és 50 év közötti életkorúak, és van köztük diák, mérnök, grafikus, közgazdász, állatorvos, orvos, számítástechnikus, bankár, jogász, vezérigazgató és polgármester is, a tagok foglalkozását tekintve. Nemek tekintetében azonban sokkal kevésbé változatos a helyzet: az egyesület mindegyik tagja férfi. A CsaTolna tehát (többek között) keresi a nőt.

"Vándorcirkusz"

Magyarországon egyelőre sajnos kevesen rendelkeznek Internet-elérhetőséggel. Akik igen, azok jórészt vállalatok, iskolák, könyvtárak. Ezért sokan anélkül, hogy ténylegesen megismernék a Netet, esak közvetett és mások által "megszűrt" információkhoz jutnak, és ezek alapján formálnak véleményt, vagy egyáltalán nincs is véleményük. Az egyesület ezt a helyzetet is szeretné a maga (szerénynek nevezhető) eszközeivel változtatni. Olyan magánszemélyek alapították, akik a számítástechnika elkötelezett hívei, és ugyanakkor rabjai az információk megszerzésének a legújabb, elektronikus formájának is. Szeretnék, ha Tolna megye mind a felhasználók számában, mind a hálózatra kerülő információkat tekintve jelentősen fejlődne. A CsaTolna próbálja a gyakorlatban is minél többeknek bemutatni az Internet által kínált lehetőségeket. Néhány példa ezek közül:

• elektronikus levelezés bárkivel a világon;
• levelezőcsoportok a hasonló érdeklődésű embereknek távolsági korlátok nélkül;
• "beszélgetős" csatornák hazai és külföldi partnerekkel a nap bármely órájában;
• friss hazai és külföldi hírek hírügynökségektől, újságokból (kb. I50 magyar újság van jelen az Interneten!);
• telefonkönyv, menetrend, tőzsdei információk, lexikonok, szótárak, stb.;
• könyvtárak, képtárak, múzeumok látogatása;
• élő képek a világ minden tájáról;
• rádió- és televízióadások élőben, illetve archívumból;
• online áruházakban való vásárlás.

Piszkos anyagiak

A CsaTolna non-profit egyesület, berkeiben pénzmozgás nem igazán történik. Pedig pénzre természetesen itt is szükség lenne. A vándorcirkuszi tevékenységhez, pl. számítógépekre, Internet-vonalra, kivetítőre (egyebek mellett); és ezeket biztosítani nem könnyű és nem olcsó mulatság. Ezért a szervezet pályázatokat nyújt be, támogatókat keres, és megragad minden lehetőséget (nem értendő ide az, hogy a tagdíj magas lenne!) arra, hogy bevételhez jusson. Ezúton szeretne az egyesület köszönetet mondani legfőbb segítőinek, a Terra Kft.-nek és a Cory-Net Kft.-nek, és felhívja minden érintett figyelmét, hogy a Szekszárd városnak helyi adót fizetők adójuk 5%-át felajánlhatják a CsaTolna Egyesület javára. Hogy ismét visszatérjünk az eredeti témánkhoz: Szekszárdon háromféle módon lehet az Internetet elérni, mégpedig a telefonkábel-hálózat, a kábeltévé-rendszer és rádióhullámok közvetítésével. Az, aki rendelkezik Internet-eléréssel (aki nem, csekély ellenszolgáltatás fejében hozzájuthat, pl. a megyei könyvtárban), és megnyitja a CsaTolna Egyesület honlapját, igen sok érdekességet találhat. (A honlap olyan, a világon bárki számára elérhető hely, ahol a lap készítője által érdemlegesnek tartott információk megjelennek és hozzáférhetők a nap 24 órájában.) Olvashatja például kilenc publikáció anyagát és nézheti a hozzájuk rendelt képeket. (Az előadások címei: Keresünk a Hálón; Kapcsolódás a Netre; Az Internet kapcsolata a művészetekkel; Kommunikáció az Interneten; Internet és a számítógépes játékok; Internet a családban; Jogi támogatás nem jogászoknak az Internet segítségével; Illemtan az Interneten; Internet orvosoknak. És ami még inkább egyedülálló: a nap bármely percében élőképet láthat a város központjáról, a Garay térről - egy webkamera segítségével. Ez egy videokamera, adott helyre rögzítve, amely az Interneten keresztül továbbítja az általa látott élőképet. Magyarországon ez a webkamera az első 5 között van; március eleje óta működik. Telepítési költsége kb. 400 ezer Ft volt, egyévi működtetése mintegy 150 ezer Ft-ot emészt fel. Ne feledjük azonban, hogy lehetőséget nyújt arra, hogy egy érdeklődő, akár a világ túlsó feléről, bármely pillanatban élő, 320 x 240-es felbontású mozgóképet lásson Szekszárd központjáról!

Félelem az újtól

Az emberek eléggé nagy hányada ösztönszerűleg retteg attól, ami új. Evtizedekkel ezelőtt az volt a kérdés, hogy az elektromos áramot bevezessük-e házunkba, és így a petróleumlámpa meggyújtása helyett a villanykapcsoló felkattintásával jussunk fényhez. De vehetünk korábbi példákat is: pl. a félelmet a robbanómotortól. Vagy a repülőgépektől. Vagy a televíziótól. Vagy akár a könyvnyomtatástól. Most megjelent a legújabb média, az Internet. Alkalmazása kikerülhetetlen lépés a jövő felé. Ha túlzásba visszük a használatát, az nem a média hibája, és ha azt hoznák fel ellenérvként, hogy mennyi "szemét", mennyi, úgymond "negatív érték" található az Interneten, hát ne gondolják, hogy mindez újságokban vagy könyvekben,tévében vagy videón nincs jelen. Ha a szemetet keressük, nem valószínű, hogy kincsre találunk. Ha viszont kincset keresünk, a szemetet egyszerűen félredobjuk, vagy nem is veszünk róla tudomást. Márpedig kincset bőséggel találhatunk az Interneten! (Szó szerint!) Bármilyen bennünket érdeklő információhoz hozzájuthatunk, nyelveket tanulhatunk, olyan csoportokhoz csatlakozhatunk, melyek megfelelnek az igényeinknek, levelezhetünk olyan emberekkel, akikkel semmilyen más módon nem kerülhetnénk kapcsolatba... És oldalakon át lehetne még sorolni. Meggyőzve érzik magukat, Tisztelt Olvasók, arról, hogy az Internet csodálatos? Ha igen, csatlakozzanak a CsaTolnához, hogy minél többet tudhassanak meg róla! Ha pedig nem, lépjenek kapcsolatba a CsaTolna Egyesülettel, és legalább legyenek nyitottak arra, hogy meggyőzzék Önöket! Nem fogják megbánni...

A szövegben részletek találhatók a CsaTolna Egyesület honlapjának Bemutatkozás c. oldaláról.

-kp

Nem kis vállalkozásra készül a CsaTolna Egyesület Szekszárdon: a napfogyatkozás látványát fogják közvetíteni élőben az Interneten keresztül. Két kamera képét mutatják egymás mellett: egyiken egy csillagászati távcső segítségével a napot, a másik kamera képen pedig a Kálvária tetőről Szekszárd és környéke látható majd. Az izgalmas eseményt számítógépen és két videomagnó segítségével archiválják is, amiből később szintén az Interneten megtekinthető animációs anyag készül. Tehát akár a távoli rokonok, ismerősök sem maradnak le feltétlenül a nagy eseményről, hiszen egy Internet kapcsolat kell csupán és a cím, amelyen mindez látható: http://www.csatolna.hu/

Az eredeti cikk képe (40KB).

Vendégem a Gemenc presszóban Cserháti András mérnök, fizikus, akit abból az alkalomból hívtam randevúra, hogy nemrég a Paksi Atomerőmű Rt. "Céggyűrű" kitüntetését vehette át mások mellett Nagy Sándor vezérigazgatótól. Cserháti Andrásról kitüntetése alkalmából az Atomerőmű c. lap legutóbbi számában a következő olvasható:

"1976-ban kezdett dolgozni műszaki-gazdasági ügyintézőként. Beosztott mérnök, majd a Reaktorfizikai Osztály vezető fizikusa. 1985-ben a Műszaki Fejlesztési Osztály osztályvezetői, 1987-től főosztályvezetői teendői ellátására kapott megbízást. Az 1992. évi átszervezés után ismét osztályvezető, majd műszaki tanácsadó. 2000. január 1-től a Műszaki Főosztály főosztályvezetői feladatait látja el. Munkáját, magatartását mindig az emberi tisztesség jellemzi. Szakmai tudása hazai és nemzetközi szinten is elismerést, tekintélyt biztosít számára."

• A Paksi Atomerőmű, mint szervezet rövidesen negyed százados, s Önnek első munkahelye…
• A belépőmön olvasható törzsszám a tizenhetedik a sorban. Ez azt jelenti, hogy az elsők között kerültem ide, de ezt nem érdemnek fogom fel, hanem inkább egy "szomorú" állapotnak, hiszen közben eltelt a negyed század. Ez máig egyetlen munkahelyem. Munkába állásomkor nem csak nagy kihívásnak tekintettem, hanem a lakás lehetősége is vonzott, mert ilyent Budapesten akkor nem kínáltak. Ideköltözésünk előtt csak átutazóban jártam Szekszárdon. Feleségem velem együtt székesfehérvári, ő sem nagyon ismerte ezt a környéket. Később igyekeztünk a hiányt pótolni, Trabanttal "végigszáguldoztuk" Tolna megyét, még a legkisebb falvakba is ellátogatva.

Az élelmiszeripari tőiskolát végzett mézeskalács-készítő, Petrits Szilveszter a jelképes stafétabotot Schubert Péter grafikusművésznek - aki végzettségét illetően szilikát vegyipari gépész üzemmérnök - adta át azt kérve, hogy beszéljen a "házas hétvége" mozgalomról is. Hozzáteszem, a nagyon régi ismeretség okán ez tegeződve történt.

- Amikor megbeszéltük a találkozót 13 hónapos unokátok, Luca élénken "üzengetett" valamit.
- Luca nekünk azért is nagy különlegesség, mert az első unokánk... Eleinte nagyon tiltakoztam az ellen, hogy nagyapa legyek.

- De miért?
- Nem a nagyapaság ténye miatt, s nem azért, mert öregít, hanem egészen más okból. Amikor gyermekeink cseperedtek, ópapinak hívták apámat, s egy idő után a megszólítást illetően követtem őket. Ezáltal én, mint fiú elvesztem. Ezért nagyon szeretném, ha Judit lányomnak én mindig az apja maradnék, nem pedig a lányának a nagyapja. Megfigyelted, hogy a gyerekek szüleiket javarészt úgy szólítják, mint ahogyan az ő gyerekük? S nem úgy mondja a szülő a gyerekének, hogy elmegyek az apámhoz, hanem elmegyek a nagyapádhoz.

- Így az apai szerep is kissé elcsökevényesedik?
- Kicsit el, mert valahol a szerep változik meg. De az is megfigyelhető, ha nagyszülők nagyszülőkkel beszélgetnek, azonnal az unokákról, s nem a gyerekükről számolnak be, tehát a gyerek valahogy "el is veszik". Én viszont nagyon-nagyon szeretném mindhárom gyermekemet gyermekeimként megőrizni.

- Hűen a szokásokhoz, megkérdezem, hány hónapos a kis élénk Luca?
- Tizenhárom. Valóban mozgékony, élénk és nagyon kedves kislány, aki könnyen barátkozik. Most, amikor a lányom államvizsgázott, két gond mentes hetet töltött nálunk Luca. Pedig túl sokat nem vagyunk együtt, mert ők Tamásiban laknak.

- Péter, mostanában milyen munkáid vannak?
- Grafikákat csinálok és tanítok.

- Hol és mit tanítasz?
- A Gábor Dénes főiskolán számítógépes grafikát tanítok, mellette egy számítógépes magániskolában is vannak óráim. Az Iparművészeti Egyetem tipográfus képzőjében pedig hat éve vagyok a felvételi és az államvizsga bizottság tagja.

- Az utóbbi kapcsolható a Tótfalusi-díjaddal, amit nagyon kevesen kaptak meg? Mint például Szántó Tibor vagy Schubert Péter.
- Igen, vizsgabizottsági tagságom valóban köthető a díjhoz.

- Mit jelent számodra a számítógép?
- Ugyanazt, mint amit neked. A számítógép nekem egy, eszköz. Ugyanúgy vagyok vele, mint a ceruza grafitbelével. Azt sem tudom legyártani, ám rajzolni tudok vele. Grafikai tervezés szempontjából annyival lett bonyolultabb a munkám, hogy most olyan dolgok is a kezembe kerülnek; amelyeket korábban mások végeztek. .

- Ez azt jelenti, hogy régen a könyv terve elkerült a nyomdába, ott kiszedték a címet, satöbbi. Most meg fix und fertig te csinálsz mindent?
- Pontosan. De ehhez sokat kellett tanulnom - ma is, napi két-három órát fordítok a tanulásra - illetve beszerezni a legkorszerűbb masinákat, a világ legkorszerűbb programjait. Nem tudnak olyan munkát hozni, amit mi ne tudnánk megcsinálni.

- Mit jelent a többes szám?
- A lányom épp most védte meg a diplomáját a nyomdaipari főiskolán, Miklós fiam pedig jövőre végez ugyanott. Együtt dolgozunk, bár a lányom most gyereket nevel, s karácsony előtt várjuk Luca testvérét.

- Félix, a legidősebb fiatok szintén követte édesapja foglalkozását, hobbiját, szerelmét, az alkalmazott grafikát?
- Nem, ő geológusként végzett Szegeden, s a doktorátusát csinálja Ausztriában, a leobeni egyetemen. Csak számunkra meglepő, hogy Félix kinti főnöke új-zélandi, felesége ecuadori, a tanszéken dolgozik még egy holland, egy ausztrál, egy orosz, egy szicíliai és egy magyar munkatárs Félix személyében.

- Hány könyved jelent meg?
- Úgy négyszáz körüliben dolgoztam. A nagy álmom az, hogy a saját dolgaimról állítsak össze könyvet. Különösen azért, mert egy alkalmazott grafikus teljesen más, mint egy képgrafikus. Ugyanis, ha az utóbbinak a képeit szét is hordják, azok valahol megvannak. De nekünk, ha kivonják a terméket a forgalomból, ha megszűnik a cég, akkor nincs cégemblémánk, ha elkopik a könyv borítója, azt el dobják. Ezt ugye napilapos újságíróként átérzed?

- Hogyne. És azt is, hogy miért akarod megörökíteni a dolgaidat. Nagyon fontos! És hol tartasz a munkával?
- Elkezdtem összegyűjteni a cégemblémákat, a város- és éggéb címereket, címkéket, plakátokat, prospektusokat. A szelektálás a több tízezer grafikából nagyobb munka, mint a könyvbe való felhasználásuk. De még amorf a dolog.

- Miért szakítottál az "igazi" képzőművészettel? Vagy szoktál még festeni?
- Nem festek. A szakítás azért történt, mert a hetvenes, évek közepén kezdett fölfelé ívelni az alkalmazott grafikusi pályám. A kettő alapvető dologban különbözik egymástól: egy festőt igazából nem érdekli, hogy a képe tetszik e valakinek, vagy sem. Azt festi, amit akar. Nekem viszont ki kell szolgálnom a vevői ízlést és igényt, még akkor is, ha munkámat művészi szinten igyekszem csinálni. Gondolkodásmódban a kettő nagyon eltér egymástól, mert más-más a kiindulópontjuk.

- A grafika, a csalód és a tanítás után következzék a házas hétvége. Ez európai mozgalom?
- Világmozgalom. Európában 28, Magyarországon 17 éve működik. Hozzáteszem, hogy a környékünk magyar lakta térségei is sorra bekapcsolódnak.

- Definiálnád, hogy mit takar e mozgalom?
- Kicsit oldalról kezdem. Ha az embernek van egy értékes autója, vagy valamilyen berendezése, amit jól és sokáig akar használni, akkor azt szervizeli és vigyáz rá. A házasságot sokan úgy kezelik, hogy azt egyszer "megvették", azzal nem kell foglalkozni, az megy magától. Ez nagyon nagy tévedés. A házasságot is "szervizelni" kell, hogy jó és szeretetteljes maradjon. A házas hétvége tulajdonképpen ezzel a szervizeléssel foglalkozik. De nem a krízisben levő, hanem a jól működő házasságokkal foglalkozunk, hiszen mi nem vagyunk pszichológusok. A célunk az, hogy a jó házasságokat még jobbá tegyük. Szilveszter is említette, hogy a mozgalomhoz csak az öt évnél hosszabb házasok csatlakozhatnak, mert a konfliktus helyzetek öt év előtt nem alakulnak ki éppen a kezdeti lángolás miatt, ami okán a párok még elnézik egymásnak azokat a problémákat, amelyek a későbbi gondok forrásai lehetnek.

- Az öt évről az jutott esze hogy Judittal ti harminc éve házasok vagytok, s a mozgalomban is együtt vesztek részt.
- Most hét végén ünnepeltük harmincadik házassági évfordulónkat.

- Tisztelettel és szeretette köszöntelek benneteket, s őszintén kívánok boldog és konfliktusmentes éveket.
- Nagyon köszönjük! Hozzáfűzöm, nálunk is előfordul olykor veszekedés, de köszönhetően az házas hétvégéknek a viták mindig hordozzák a kibékülés csíráját. Ezek a hétvégék a család érdekét szolgálják, hiszen a család igazi összetartó ereje a házasságban rejlik. Először úgymond bentlakásos nagyon szép két és napot töltenek együtt a házastársak, akik ott csakis egymásért vannak s a módszertan révén - ezt nem részletezem, mert a majdani résztvevőket nem fosztom meg élménytől - bizonyos területen újból találkoznak egymással a házastársak. A hétvégék, majd a további találkozások új erőt és gyakran új életformát adnak.

- Egyszerre hány házaspár van jelen a hétvégeken?
- 14-15, valamint a team, azaz olyan házaspárok, akik a folyamat, az önképzés és a tapasztalatok okán eljutottak odáig, hogy egy pappal együtt megtarthatják a két és fél napos - mondjuk úgy - találkozót.

- Judittal ti vagytok a Baján át Mélykútig tartó régió vezetői. Miért vállaltátok?
- Mert az embernek szüksége van olyan elfoglaltságra, amit nem pénzért, nem dicsőségért, nem köszönömért csinál; hanem egyszerűen azért, hogy csinálhassa, hogy adjon valamit másoknak, amiből érzi, hogy általa ő maga is kap.

- Ki következzen?
- Szeretném, ha az általam is nagyra becsült nukleáris mérnök Cserháti Andrással készítenéd a következű interjút. Ő egy nagyon művelt, nagy tudású, több nyelven beszélő férfiú. Fogalmam sincs, honnan van ideje annyi mindennel behatóan foglalkozni?

V. Horváth Mária

Két hete a sokak által ismert Schubert Péter grafikusművész azt javasolta, hogy az "interjúlánc" folytatásaként a nagy műveltségű, több nyelven beszélő nukleáris mérnökkel, Cserháti Andrással beszélgessünk egyebek között arról, hogyan jut ideje annyi mindennel behatóan foglalkozni.

- Felesége az Ady szakközépiskola nyelvtanára. Két gyermekük van.
- Igen, két fiunk. András húszéves és egyetemista, Ákos 17 esztendős, most végezte a gimnázium harmadik osztályát.

- Schubert Péter elmondásából arra következtetek, kevés ideje jut a családra.
- Amikor húzós munkaheteim vannak, bizony viszonylag kevés: Ráadásul korán fekvő és hajnalban kelő ember vagyok, ellentétben a család többi tagjával, ami szintén csökkenti az együtt töltött időt. De azért a hét végeken együtt vagyunk. Olyankor gyakran teszünk hosszabb utakat. A kocsiban nagyokat beszélgetünk.

- Kié a volán?
- Ne gondolja, hogy az az én privilégiumom. Ákosnak már van jogosítványa, András most jár autóvezetői tanfolyamra, feleségem pedig remekül és igen biztonságosan vezet, úgyhogy mellette nyugodtan ülök, s figyelnem sem kell.

- A Paksi Atomerőmű Rt.-ben (PA Rt.) dolgozik műszaki főosztályvezetőként.
- Igen. Az atomerőmű az első és egyetlen munkahelyem, s szeretném, ha ettől a cégtől mennék majd nyugdíjba. Úgy gondolom, a 25 éves munkaviszonyom tükrében erre van is esélyem. Ez idő alatt sok minden voltam: reaktorfizikus, műszaki fejlesztési osztályvezető, illetve főosztályvezető, majd műszaki tanácsadó és egy team vezetője, amely négy éven át végezte az erőmű biztonsági felülvizsgálatát, aminek eredményeképpen fény derült arra, hogy az erőműben milyen biztonságnövelő intézkedésekre van szükség, illetve amelyeket már korábban is ismertünk, azokat prioritási sorrendbe rendezte ez a projekt. Ez a viszonylag nagy munka mintegy 200 embert érintett a cégen belül, de az erőművön kívül is többeket.

- Ez a négyéves munka előkészítette és meghatározta a most folyó biztonságnövelő programot?
- Igen, igen. Egyre több ország, egyre több atomerőműve elindult ebbe az irányba. Azt nem mondom, hogy ebben mi vagyunk az élharcosok, hiszen az angolok és a németek kezdték el, de mi, magyarok a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség ajánlásainak legjobban megfelelve csináltuk ezt végig.

- Úgy tudom, nemcsak mérnök, hanem közgazdász is.
- Az első diplomámat a Moszkvai Energetikai Egyetem atomerőművek és nukleáris berendezések szakán szereztem. Erre fejeltem rá egy mérnök-közgazdászi másoddiplomát hét évvel ezelőtt a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen. De ma is sokkal inkább mérnöknek, mint közgazdásznak vallom magamat. De jó, hogy a másik területre is van rálátásom. Erre a végzettségre akkor lett szükségem, amikor műszaki fejlesztési főosztályvezető voltam, s százával kötöttük a szerződéseket.

- Egyetlen cégen belül szép karriert futott be.
- Hát azért a karrierem során bekövetkeztek bizonyos hullámvölgynek tűnő periódusok, ám akkor is lehetett értelmesen, hasznosan és eredményesen dolgozni... Megjegyzem, bizonyos fokig a cégen belüli karrierhullámzásaim annak is köszönhetőek, hogy nem tudom a számat tartani. Persze, ezt nem ítélik meg mindig negatívan. Nem véletlenül voltam két ciklusban a PA Rt.-nél felügyelő-bizottsági tag, mégpedig a munkavállalók beszavazott küldötteként. E bizottságban keményen kellett konfrontálódnom a különböző vezetésekkel: De vállaltam a konfliktusokat.

- Ezek szerint megalapozott és szilárd véleményét nem titkolja.
- Nem ám. Noha alapvetően nyugodt 'természetű vagyok, de egy határon túl nem szoktam véka alá rejteni a véleményemet. Olyan dolgokat is kimondok, amelyeket taktikusabb lenne magamnak megtartani. De amikor az ostobasággal találkozom, vagy amikor valaki végletesen és torzítva adja elő a maga változatát, akkor nem tudok csendben maradni.

- A család és a munkahely után beszéljünk a többi közösségről.
- Szívesen, de előbb általánosságban annyit, hogy az embernek szüksége van arra, hogy tartozzék közösségekhez. Ha koncentrikus körökben egyre kijjebb megyünk, akkor ez a dolog természetesen a családtól indul, majd a munkahely következik, azután pedig a szabadon választott társulatok. Annak idején, amikor még politikailag aktív voltam, ilyen volt számomra az MSZP, de négy éve már “többpárton kívüli" vagyok.

- Folytassuk a nukleáris oldallal.
- A Magyar Nukleáris Társaság alelnökeként fungálok már négy-öt éve. Emellett a társaság internetes weblapját is szerkesztem. Már igen tekintélyes anyag jött össze. Két-három naponta teszek föl híreket a világban, illetve az itthon történt nukleáris eseményekről.

- Honnan van ennyi információja?
- Részben az internetről, részben pedig a társaság tagjai is küldenek híreket, cikkeket, de a végső megformálás mindig rám marad. Ez állandó lekötöttséget jelent. Maradva az internetnél, következik a három éve alakult CsaTolna Egyesület. Néhányan alapítottuk azért, mert úgy éreztük, szükséges lenne fellendíteni az ilyen irányú érdeklődést, foglalatoskodást.

- Ki lehet a tagja a CsaTolnának?
- Aki az egyesület céljaival egyetért. Ezek pedig olyanok, hogy terjesszük ezt a kultúrát és lokálisan segítsük ennek a kiteljesedését, a világhoz való hozzáférésnek az új módját.

- Idézek a CsaTolna rejtett oldalain olvasható szellemes bemutatkozásából: "Nem ember az, akinek Szekszárdon nincs szőlője, ezért egy kis területet mi is művelünk." Mekkorát?
- Mindössze kétszáz négyszögölet. Sajnos, elég kevés időnk jut törődni a szőlővel. De van fehér és vörös borunk.

- Szülei is szőlőtulajdonosok voltak?
- Persze, én móri születésű vagyok, ott a rokonságban mindenkinek volt kisebb, nagyobb szőleje. Igaz, hatéves koromban kerültem el onnan, de akkor láttam, amit láttam, ami mélyen megült bennem. Nyilvánvalóan sok mindent meg kellett tanulnom a szőlővel és a borral kapcsolatban, de az alapok, a mozdulatok bennem voltak együtt a szőlő szeretetével.

- Több nyelven beszél.
- Oroszul kénytelen voltam megtanulni, mert az egyetemet Moszkvában jártam. Angolul pedig célszerű volt tudnom, ugyanis munkámhoz kapcsolódóan mondhatni, a “nukleáris turizmus” keretében bejártam a világot a: USA-tól Japánig. Ragadt rám egy kicsi németből és franciából, de ezekből nincs nyelvvizsgám.

- Fordítani is szokott.
- Nem elsősorban fordítani. Úgy két évvel ezelőtt kezdtem el intenzíven írogatni az interneten fellelhető érdekességeket. Ebből raktam össze egy viszonylag nagy ciklust több, mint száz cikkecskét. Ezeknek a zöme külföldi forrásból származott, úgyhogy le kellett fordítanom, de nem szó szerinti fordításokról van szó, hanem amit olvastam, s fölkeltette az érdeklődésemet, kerestem hozzá egyéb forrásokat, rengeteget olvastam, s amikor kialakult bennem az a bizonyos valami, akkor leírtam.

- Van ezekre visszajelzés?
- Hogyne. Komolyabb internetes portálok idéztek belőle, illetve be csatolták saját köreikbe. De meg kell mondanom, ahogy az internet magyar nyelvű tartalma fejlődik egyre kevésbé van szükség arra amit én két évvel ezelőtt elkezdtem.

- Átnéztem írásainak a tartalomjegyzékét. Ámulatba ejtő. De mi az a Magvas Galéria?
- Mivel a nukleáris társaság weblapjának tartalmát kicsit száraznak éreztem, elhatároztam “gyártok" hozzá képzőművészet: mellékletet. Így keletkezett a Magvas Galéria, ami mindenfajta olyas vizuális művészeti dologgal van kapcsolatban, aminek van valami féle magvas, illetve nukleáris kötődése is. Sok minden van... bemutatja, hogy milyen szép ez a világ; hogy mennyire szépen meg lehel fogalmazni az elemi részecskéket 12 virtuális teremben állandóan 36 kiállítás van.

- Sajnos, a terjedelmi okok megálljt parancsolnak. S még nem be szépünk a térképgyűjteményéről... de nem sorolom. Ki következzék?
- Beszélgessen Meggyesi Mihállyal, aki a BHG ÁSZ Kft. vízvezeték-szerelője. Nagyon színes egyéniség, s roppant segítőkész férfiú.

V. Horváth Mária

 A www.tolnaart.hu a Tolna megyei művészeti oldalak alcímet viseli, s amely Rühl Gizellának és munkatársának Hollendus Jánosnak, ha úgy tetszik, hobbija. Kevés ilyen igazi és önzetlen vállalással találkoztam az életem során, s úgy gondolom, azok is ezt érzik, akikért barátságból, megszállottan, egyfajta küldetéstudattal készülnek ezek az oldalak.

 -Minden kiállítás megnyitón, könyvbemutatón, kultrális rendezvényen ott vagy. Hihetetlen időt és energiát fordítasz immár három éve arra, hogy a megye területén élő és alkotó művészeknek megmutatkozási lehetőséget biztosíts az interneten keresztül...

 -Minden ember eldöntheti, hogy szabadidejében, saját pénzéből mi az, amit egy közösség számára úgy adhat, hogy saját maga nyerjen vele - mondta Rühl Gizella. Számomra már életformává vált annak a célnak a megvalósítása, amit úgy fogalmaztam meg, hogy az internet adta lehetőséget kihasználva - a férjem és internetszolgáltató cégünk biztosítja a hátteret- fenntartani egy honlapot, amelyben lehetőséget biztosítok, sőt aktív részese vagyok annak, hogy azokat a művészket bemutathassuk, akik itt élnek, éltek, illetve, innen származtak el.
 Ezeken a bemutató oldalakon nem teszek különbséget profi és amatőr alkotók között, a művek önmagukért beszélnek, s a közönség az, aki választ.

 -Mennyire vagy naprakész az oldalakkal?

 -Két példát említek, a tegnap délutáni kiállítás már a honlapon van, s amikor a 200 éves templomban megnyílik Bazsonyi Arany kiállítása, addigra már az ő képeit láthatják a TolnaArt honlapján is.

 -Miközben beszélgetünk, lapozgatsz, s hitetlenkedve nézem, milyen sokan festenek...

 -A művészeti oldalak azt jelenti, hogy minden művészeti ágnak megvan az oldala, s valóban igaz, hogy a festőké a legszélesebb kör, jelenleg több mint 50 festő van a honlapon. Jó érzés és egyben visszajelzés is a munkánkra, hogy alig van a megyében olyan művészettel kapcsolatos esemény, amelyre ne kapnánk meghívót. Ezen túlmenően, mi magunk is kutatunk, kisközségekben régi mesterségek művelői után, s nagyon örülünk, ha valaki figyelmünkbe ajánl valakit, illetve önmaga jelentkezik.
Azt is megkösöznjük, ha valakinek a tulajdonában vannak régi értékes képek, ha engedi lefotózni, hogy más is gyönyörködjön bennük. Természetesen a tulajdonos inkognitóban maradhat, hiszen sok esetben értékes képekről is szó van.

 -Milyen a látogatottsága az oldalnak? Mennyire ismerik az emberek?

 -Napi átlagban 200 látogatója van a lapnak, ami nem kevés, ha arra gondolunk, hogy egy-egy galériát hányan néznek meg. Az a tapasztalatunk, hogy akik állandó nézői a lapnak, azok kimondottan várják az újdonságokat.
 Vigyázunk arra, hogy a felkerülő képek a lehető legjobb minőségűek legyenek, méretükhöz képest. A látogatók visszajelzései szerint, értékelik a minőséget.
 Az oldalon van eseménynaptár is. A tudomásunkra jutó kulturális események, bármi legyen is az, akár fesztivál, a sárközi lakodalmas vagy egy könyvbemutató, szerepelnek benne. Ezt az esemény előtt készítjük el, egyben archívumként is szolgál, így akár évek múlva is megtalálható lesz. A program után azonnal feltesszük a képes beszámolót is.

 -A három esztendőnek már óriási a "hozadéka", s még mindig vannak újabb tervek...

 -Valóban hatalmas adatbázist sikerült ez alatt a három év alatt létrehoznunk, ami már most óriási értéket képvisel, s amely egyre emelkedik évről évre, az évtizedekről nem beszélve. Terveink között szerepel, hogy minél több, már elhunyt, vagy elszármazott alkotó munkáit mutathassuk be a látogatóknak, a közeljövőben szeretném a honlapot egy Szabó Dezső oldallal gazdagítani. A képzőművészeti oktatás keretein belül úgy gondolom, nagyon jól tudnák az iskolák hasznosítani a honalpunkat, akár szakkörök formájában, szemléltető eszközként, hiszen a mai fiatalok meggyőződésem, hogy szívesen lapozgatnának ezen az oldalon, s talán egyszer ennek hatására lesznek rendszeres kiállítás látogatók.
 Az elfoglalt vagy idős, illetve beteg embereknek pedig azt hiszem egy óriási kitekintés az alkotó világra, méghozzás úgy, hogy azokban az alkotásokban gyönyörködhetnek, amelyek itt születnek, s még az alkotókról is kapnak információt.

 A mai ember hitetlenségéhez tartozik, hogy rácsodálkozik arra, ha valaki ellenszolgáltatás nélkül, teljesen önzetlenül dolgozik a ma élő alkotók megismertetésért és ezzel az utókornak felbecsülhetetlen értéket összegyűjtve, s megmentve. Rühl Gizella úgy érzi, ezt kell tennie. S aki ismeri őt, az tudja, hogy még ennél sokkal, sokkal többet is fog tenni.

  -Pécsett születtem, Szakályban nevelkedtem, az érettségit a Pécsi Művészeti Gimnáziumban szereztem . Némi szülői behatásra felvételiztem a Felsőfokú Vegyipari Gépészeti Technikumba Pécsett, a diplomámat már a Pollack Mihály Műszaki Főisklolán 1973-ban kaptam meg . Ekkor már Szekszárdon laktunk, ahonnan kétéves katonai szolgálatra vonultam be 1968-ban. Ebben az időben ismerkedtem meg Jutkával, a feleségemmel, akivel a leszerelés után összeházasodtunk. Három gyermekünk született, Félix, Judit és Miklós.
 A Szekszárdi Nyomdába 1972-ben kerültem, ahol a formakészítés összes lépcsőjét végigjárhattam. Az országban az elsők között ismerkedhettem meg a fényszedéssel, a számítógéppel, az akkor még nálunk újnak számító ofszet technológiával. 1985-ben kerültem a Pátria Nyomdához, ahol még ma is dolgozom. Közben párhuzamosan 10 éven keresztül fényszedést oktattam az Állami Nyomdában, majd több más magyarországi nyomdában, Budapesten és vidéken. Tíz éve saját grafikai stúdiót alapítottam, ahol a legmodernebb berendezésekkel dolgozom Miklós fiammal. Lányom közben nyomdamérnök lett, Miklós fiamat is hajszál választja el ettől. Félix -bár éppen geológiai doktorátusának megvédésére készül- gyakran fotózik nekem.

  -Kövessük a pályádat abban az időrendi sorrendben, ahogy azt a katalógusban is tetted. Az első "állomás": a kép.
  -A Pécsi Művészeti Gimnáziumban -mint ahogyan szinte valamennyien az osztályból- én is nagy festő akartam lenni. Nem is gondolkodtam más pályán, hivatáson. A művészetben nem a hírnév, a pénz, a halhatatlanság volt a csábító, hanem az alkotás folyamata.
 Amikor elkezdtem új képet festeni, rajzolni, rézbe karcolni vagy fába metszeni, soha nem gondolkodtam azon, mit is ábrázoljon a kép. Nem törtem a fejem milyen technikával és stílusban kezdjem el, csak azt tudtam, milyen érzést szeretnék magamban felfedezni, amikor a kész művet a falnak támasztva leülök elé és elmerülök benne.
 Az első könyvborító-megbízások egy új világot tártak elém a hetvenes évek közepén. Itt az alkotói szabadság mérhetetlenül sok kötöttség között teljesedhetett ki. Az alkalmazott grafika világában már fontossá vált a mű, az eredmény. Már nem a végső megálmodott érzésnek kell vezetni a kezet és az agyat, hanem előre kell tervezni, és azt következetesen végrehajtani. Ahol nem színt kell ismerni, hanem színtant, nem centiben kell mérni a mű méretét, hanem a millimétert is még tíz részre kell osztani. Ahol a mű végső arca nemcsak tőlem függ, hanem sok szakma jó, vagy kevésbé jó szakemberének felkészültségétő1, lelkiismeretes munkájától. Ahol elmarasztalhatnak olyan hibáért, amit nem én követtem el, mert a munka végén a nevem sok más név helyett is áll, mintegy eredőjeként az alkalmazott grafika összetett folyamatának.
 Egy idő után rádöbbentem, hogy választanom kell. Kép vagy alkalmazott grafika. Az utolsó igazi képem, egy rézkarc, 1977 októberében, legkisebb fiam születésének hetében készült. Lezártam vele valamit, amit túlságosan szerettem, tiszteltem ahhoz, hogy félgőzzel csináljam.
 Az alkalmazott grafika nem élhet a nyomdászszakma ismerete nélkül. Meglepődve tapasztaltam, hogy a nyomdában kamatoztathattam mindkét iskolában tanultakat, hiszen a nyomdászat gépészet és vegyészet, a kinyomott mű pedig, legyen az könyv, meghívó, levélpapír, a művészet szintjére emelkedhet.

  -A következő "állomás" a logo... Örömmel fedeztem fel őket a katalógusban, a kiállításon, s legszívesebben mind felsorolnám, hiszen eddig is ismertem, ismertük őket, naponta találkozunk velük. A teljesség igénye nélkül: Babits Művelődési Ház, CenterTours, Csuka Kft., Páskum Nyomda Kft., Kvantum, Kereskedelmi és Hitelbank, Sárszeg Áfész, Szekszárd Megyei Jogú Város címere, több település címere, Terra Kft. és talán elsőként illett volna említenem, a Művészetek Háza logóját...
  -Cégemblémát tervezni egy kicsit olyan, mint sok sok munkával magról palántát nevelni, és amikor már életképes, eladni valakinek. Abban már csak reménykedni lehet, hogy aki megveszi ért hozzá, vigyáz rá, jó termőtalajba ülteti.. Mi, grafikusok nem tudhatjuk, hogy mi lesz a cégből, akinek logót tervezünk. Sok száz évig élő virágzó birodalom válik belőle és ilyenkor munkánkat emberek milliói ismerik meg, vagy néhány év múlva csődbe megy. Ha cégemblémát kell készítenem, mindig jóval több időt kérek a megrendelőimtől, mint amit a végeredmény indokolna. Az emblémának érnie kell.. Nem rövid távra készül. Nekem mindegyik kedves gyermekem.

  -A címke, a következő "állomás". Felsorolásukkal oldalakat lehetne megtölteni, viszont megszámlálhatatlan márkás és közismert szeszes- és üdítő italok töltése, ezen "címkék mögé" történik.
  -A címke a leghétköznapibb alkalmazott grafikai műfaj, hiszen nap mint nap találkozhatunk vele a csicsóka szörptől a tokaji aszúig. Kicsi, kevés szöveggel, némi ábrával, látszólag egyszerű semmitmondó dolognak tűnik. Pedig nagy felkészültséget kíván a tipográfustól. A szép címke titka a betűtípus helyes kiválasztásában és az elhelyezés harmóniájában rejlik.
 Az első címkém a nyolcvanas években a Somlói Juhfark volt. A borászok egyik része magasztalta a másik fele pocskondiázta. Mindenesetre sokat beszéltek róla és én egyre-másra kaptam a megrendeléseket. Villány, Badacsony, Balatonfüred, Budafok, Tokaj. A legkevesebbet Szekszárdra készítettem. A próféta dolog itt is bejött.
 A címke mindig kihívás volt számomra. Tizenöt féle Rizling szilváni címkét készítettem, amelyek a szövege, alapmotívumai, mérete és formája azonos, de mégis különbözőnek kell lenniük, izgalmas feladatot jelentett. Az akkori megrendelőim nemcsak az én életem egy-egy fontos korszakát jelentették, hanem a mai magyar korszerű borászat elődei, úttörői voltak.

  -A csomagolás! Amelyre manapság azt szoktuk mondani, hogy legalább annyira fontos, mint ami benne van...
  -Szeretek csomagolóanyagot tervezni. Ez a munka szinte mindig új kihívást jelent. Itt nem lehet a jól megszokott, grafika-film-nyomtatás módszerrel rutinból dolgozni. Ismerni kell a papír mellett a műanyagok, a fa, a fémek és egyéb speciális nyomathordozók tulajdonságait, nyomtatási lehetőségeit, de a továbbfelhasználás módozatait is. A folyamatos tanulás, az új technológiák, berendezések ismerete itt kötelező. Sokszor felvetődik a kérdés, miért csomagoljuk be a terméket, hiszen a csomagolás drágít, felhasználását hulladékhegyek kísérik, sokszor tévútra vezet a minőséget illetően. A csomagolási igény, "az enyém szebb és mutatósabb legyen" gondolat serkenti a nyomdaipart, a papíripart, a csomagolóanyagokat gyártó cégeket.

  -A katalógusban munkásságodnak következő állomásaként "a könyv"-ről írsz... Az utóbbiak között válogatva lelket gyönyörködtető Szabó Ernő: BOR, ECSET ÉS FAKANÁL című könyve, ahol a borító, és a könyv minden egyes oldala, az írott szóval csodás harmóniában van.
  -Ha az alkalmazott grafikában valamit igazán a nagybetűs művészethez legközelebb érzek, az a könyv. Ha valaki komolyan veszi, akkor ez olyan, mintha évszázadok ereje élne a kézében, agyában, szívében. Könyvet készíteni csak felkészülten, a megfelelő alázattal lehet. A tipográfus munkája egy könyvnél kicsit hasonlít a női sminkre. Ha már látszik, akkor valami nem stimmel. Egy könyv tervezésénél elsődleges szempont mindig a tartalom megfelelő szintű, esztétikailag a hozzá leginkább illő, a művel összhangban álló bemutatása. Egy könyv tipográfiájának tervezése hasonlít egy épülettervhez. Van statikája (szerkezet), van funkciója (olvashatóság) és esztétikája (megfelelő megjelenés). És ebből mindegyik egyformán fontos. Hiába szép egy ház és hiába stabil, ha a bejárat a második emeleten van.
 A könyv összetett mű és ebben a folyamatban, a tervező, a szedő, a nyomtató és a könyvkötő egyformán fontos a végeredmény szempontjából.

  -Volt kép, embléma, címer, csomagolás, könyv. Mi lehet még vissza? Kérded önmagadtól a prospektus záró "állomásán"...
  -A fent leírt témák anyagai szép rendben sorakoznak a fal mellett. És akkor mi ez a hatalmas kupac, ezek a roskadásig tele fiókok, szekrények, dobozok? Igen, ez "a többi..."
 Prospektusok, névjegyek, levélpapírok, meghívók, plakátok, oklevelek, katalógusok, folyóiratok, reklámújságok, cd- és lemezborítók és még sorolhatnám. Ezek között válogatva végigkövethetem a saját fejlődésemet, de a nyomdaiparét is. A számítógép, ha nem is tud térvezni helyettünk (remélem legalábbis) arra nagyon jó, hogy a kivitelezés drága és fárasztó munkáját felgyorsítsa.
 A többi nyomtatvány is fontos, ezekből van a legtöbb. Ugyanúgy lehet ízlésromboló, káros egy rossz, selejtes, használhatatlan nyomat, mint a csúnya beszéd. Küzdeni ellene mindnyájunk feladata!

  -Mielőtt bezárnánk a képzeletbeli kaput, amely munkásságod három évtizedét próbálja összefoglalni, az utolsó oldalon köszönetet mondasz sok-sok embernek...
  -A családomnak elsősorban, a feleségemnek Jutkának és a gyermekeimnek. Személy szerint mindenkit úgysem tudnék megnevezni, ezért köszönet mindenkinek, akik a katalógusban, a kiállítás megrendezésében, megnyitásában segítettek. S köszönet azoknak, akik eljöttek megnézni a kiállítást. A katalógust pedig forgassák szeretettel, remélem sok örömüik telik benne.

Az eredeti cikk képei: első rész (138KB), folytatás (363KB).

KIS PÁL ÉS A BOR

Versfogyasztók

  A mű, az alkotás, többek között abban is különbözik a terméktől, hogy "fogyasztói" az időben elszórtan élnek. Az alkotó ezért csóringer és halhatatlan, míg a termelő - s pláne a termeltető - alaposan megszedi magát, mielőtt elhajózik a névtelenségbe.
  Ismét született egy alkotás, Kis Pál István Négyszemközt az Úrral című könyve. Ragyogó illusztrációit Kovács Zoltán készítette. Nem reklámozzák a kereskedelmi televíziók; majd lassacskán beérik. Felfedezik, mint Mikes Kelemen leveleit. Azok is sokáig "aludtak", mielőtt rájuk kapott a publikum. A példát maga a szerző említette a megyei könyvtár udvarán. Ott, ahol május 29-én bemutatta második kötetét, az itt és most élő versfogyasztók maroknyi csapatának.

(Kis) Pál-fordulás?

  Mintegy ötven érdeklődő a harmincezres városból és vonzáskörzetéből: rokonok, ismerősök, pedagógustársak, könyvbarátok. Ráhangoló a gitározó Komjáthi fivérek (Tamás, Attila és Péter), Orbán György előadóművész, a fuvolázó Hosnyánszki Anita és Czakó Evelin, valamint a székely és Galga menti dalokat éneklő Szabóné Kis Ágnes közreműködésével. S máris jön az első kérdés a beszélgetőpartnertől, Csokonai-Illés Sándor irodalomtörténésztől: "Hogyan jellemezhető Kis Pál Istvánnak Istenhez való viszonya?"
  Közismert szabadgondolkodóról, újságíróról, televíziós személyiségről lévén szó - aki nemrég felhagyott az effajta közszerepléssel, és visszatért a katedrára -, mindenki valamilyen Pál-fordulást gyanít. De nem. Kis Pál István továbbra sem tartozik egyik felekezethez sem, a sajtót kényszerűségből hagyta el, s bevallja, hogy pótcselekvésként kezdett - közel ötvenévesen - újra verseket írni. (Egyetemista kora óta nem merte ily módon megszólítani az embereket.)
  Kedvenc médiás tevékenysége az értékmentés volt. S miután nem lehetett menteni, elkezdett teremteni. Értéket.

Fröccsvidék

  Hárman ülnek a dobogón, középen a házigazda, Gacsályi Jószef könyvtáros, jobbján a kérdezgető irodalomtörténész, balján a válaszolgató költő. Most a szekszárdiságról folyik a disputa, a szőlőről, a hegyről, a borvidékről.
  Azt mondja Kis Pál István, hogy ő fröccsvidékről származik: Csepelről. A hetvenes években költözött el onnan, először Gödöllőre, majd Szekszárdra. És lokálpatrióta alkat lévén, már tud annyit erről a településről, mint a "tüke" helybeliek. A szőlős gazdák nagy örömmel fogadták bordicsőítő énekeit, úgyhogy akár turnét is szervezhetne Kis Pál és a bor címmel.
  Na nem a turné az író álma, hanem a megjelenés. Fórumhoz jutni azonban versekkel igen nehéz. De akkor sem muszáj minden ajtón bekopogni...

Kőgömbölyítő

  Költészet: a szépséghez, a humánumhoz kötődő felelősség. Valahogy így summázható Kis Pál István ars poéticája. E témát kibontva felfedi, a mű, az alkotás elemeit, mélyrétegeit és egyszerű, de nagyszerű hasonlattal szemlélteti, hogy a puszta esztétikum még nem humanizált. Szép a természeti erők koptatta kavics, a folyóparton. Ám, ha benne van az emberi munka, akkor másképp lesz gömbölyű az a kő.

*****

  A kőgömbölyítő istenes versei hát megszülettek a könyvtárudvaron. Idéztek a kötetből, megvásárolták, dedikáltatták. Világra segítették. Mert nem akkor kezd élni a vers amikor íródik, hanem akkor - Kis Pál István szerint is -, amikor kinyomtatják, elszavalják és méricskélik, kóstolgatni kezdi az idő...

Az eredeti cikk képe (220KB)

Internetsarok

   Még internetes világunk első éveiben Szekszárdon összejöttek a megszállottak, s megalakítottak egy egyesületet, aminek neve CsaTolna. Cserháti András, az egyesület elnöke szerint a furcsa név, így a közepén is egy nagy T-vel, több dolgot kifejez: tartalmazza megyénk nevét, csaTOLNA, a csatlakozást, CSATOLna, a feltételes mód pedig, csatolNA, azt sugallja: a döntés csak rajtad áll, mert ők szívesen bevonnak. Téged: hiszen a hálón jellemző tegező közvetlenség is elbújik a névben.

   Az egyesület lassan hat éve alakult. A részben cserélődött csapatot különböző előéletű, korú emberek alapították, de két dolog változatlanul összeköti őket. Az egyik az internet, mint a kapcsolat eszköze, a másik pedig e sajátos hálózati kultúra szeretete, ápolása, terjesztése. Már a lakóhely sem kell, hogy közös legyen: Szekszárdon kívül vannak pl. paksi, szálkai sőt németországi tagjaik.

   Több településen, szakmai körben tartottak már ismertetőeket az internet lehetőségeiről, használatáról, aktuális érdekességekről. Tudtak újat mondani, mutatni sokaknak: érdeklődő orvosoktól a diákokon keresztül a tejipari dolgozókig. Minden előadásuk ma is elérhető, olvasható az Interneten. Négy évre visszamenő időjárási adatsort is közreadnak. A megye településeit sokoldalúan bemutató lapjaik egyik legnagyobb értéke a műemlékek köre. Ékességük a már ötvenet jócskán meghaladó "nyaktekerő kép": 360 fokos fotopanorámáik. Legújabb rovatuk a Szépek címszó alatt már-már művészi fényképeket, költészeti kapcsolódásokat mutat be és verskereső vetélkedés helye. Idén januártól egy új sorozatként havi rendszerességgel tartanak változatos témájú (Mars kutatása, TolnaArt, betűk és színek stb.) internetes előadásokat Lámpabolti Esték címmel a Megyei Könyvtárban.

   A CsaTolna baráti társaság is. A tagok nem csak a "dróton keresztül" állnak kapcsolatban, hanem egy-két havonta összejönnek. Tavaly emlékezetes találkozásuk volt Mecseknádasdon és Tolnán. Már hagyomány a karácsony előtti utolsó szerdán az évzáró közgyűlés és vacsora is, majd kirajzás a Garay térre, az egyesület által telepített szekszárdi webkamera látóterébe. Ez a kamera, a Deutsche Bühne tetejéről folyamatosan közvetíti Szekszárd képét a világba. S ha néha látnak a Garay szobor mellett furcsán integető embereket, ők azok, akik a CsaTolna oldal közvetítésével - az előre megbeszélt időben - sok száz, vagy akár több tízezer kilométerre lévő ismerősnek, barátnak, rokonnak integetnek.

Az eredeti cikk képe (27 kB)