XXIX. Nyári Olimpia, 2008 Peking

Egy korábbi újságcikkben jeleztem, hogy még nem késő csatlakozni az Országos Olimpiai Ötpróbamozgalomhoz és teljesíteni a sorsolás feltételeit: az öt sportág (túrázás, futás, úszás, kerékpározás és duatlon/triatlon) mindegyikéből legalább egy pontot, de összesen minimum 10-et kell összegyűjteni a sorsolhatósághoz. Ennek a feltételnek országos szinten mintegy 1200-an feleltünk meg. Akkor még nem gondoltam, hogy ennek nyertese is lehetek.

A Daróczy virtus-úszás után (július 21-én) azért utaztunk föl Budapestre, hogy a 40 pont után járó melegítő felsőt átvegyük a Westend-ben. Addig kerestük a beváltóhelyet, míg a sorsolás ideje is elkövetkezett. A feltételeket teljesítő jelenlévők közül húztak ki egy főt az olimpiai utazásra, amit a feleségem nyert meg, de rögtön átruházott rám. Még hét főt sorsoltak ki az olimpiai utazásra.

Útlevél, vízum és felkészülés a nagy útra. Az úti okmányokkal hat belépőjegyet is kaptunk (férfi, női kézilabda, vízilabda, egy kosárlabda és egy női tőr). A nevezetességekhez egy szervezett út is tartozott. Szinte mindnyájan a "Nagy Falat" választottuk. Kaptunk szurkolói pólót és számtalan jó tanácsot az utazási irodában. A védőoltásokat már nem volt idő fölvenni, így majd vigyázunk magunkra. Tolna megyéből ketten mentünk (Klemmné Koleszár Ildikó), mi szövetkeztünk, hogy minél több ismerettel térjünk meg e messzi országból.

Budapestről augusztus 7-én délelőtt 9-kor indult a buszunk Bécsbe. Onnan Dubaiba, majd némi várakozás (4 óra) után Pekingbe repültünk. A megnyitó napján helyi idő szerint délután 5 óra körül értünk ki a repülőtérről (+6 óra időeltolódás). Fülledt, meleg, párás idő fogadott - mint a mosókonyhában. Vadonatúj buszokkal kivittek a szállásra, mely Peking északi részén található Longmai Hot Spring üdülőközpont. Itt működött a szurkolói klub is a rózsakert mögötti kivetítő előtt, ahol korábbi olimpikonok meséltek sportélményeikről, elemezték az olimpiai eseményeket, latolgatták az esélyeket. Ide jöttek esténként az olimpián résztvevő sportolók is, vendégként egy kis kikapcsolódásra, kötetlen beszélgetésre a szurkolókkal.

Gyorsan tájékozódtunk, és megtudtuk, hogy nagyon sok jegyet lehet még kapni, de az atlétika, úszás már rég elfogyott. Vettem tornát, szlalom-kajakot és strandröplabdát.

A megnyitót a rózsakertben néztük végig. Amikor egy-egy részlet között mintegy átkötésként tűzijáték volt, mindig azt mondták, azt nézzük majd, ami a végén lesz. Azt csak a stadion körül várakozók látták, mert a megnyitó résztvevői elől az aréna kitakarta a pompás látványt. A kínai TV is híreket mondott ebben az időben.

A kirándulást a "Nagy Falhoz" előre vettem, nehogy programtorlódás, vagy rossz idő meghiúsítsa azt. A sportversenyek (országúti kerékpár) miatt a legkedveltebb badalingi szakasz le volt zárva, így a Ming-sírok is kimaradtak, de a másik szakasza (Mutianyu) is igen érdekes volt. A téglából épült fal hűen követi a csipkés hegygerincet. A meredek lépcsők között szinte csak a nyíllövésnyire épült őrtornyokon belül van vízszintes terület. Állítólag csapatmozgásokat is hajtottak végre a falon, de ahol mi négykézláb, ott a ló alighanem csak két lábon tudott felkapaszkodni. Olvastam, hogy a "Nagy Fal" nem mindenütt a vízválasztóra épült, s az összes sikeres tatár, mongol betörés a patakmedreken keresztül történt - a gigantikus védelmi vonal (6500 km) nem hozta a várt eredményt.

A sportversenyek zöme az olimpiai parkban épült stadionokban zajlott, de számos helyszín volt még város szerte és közeli nagyvárosokba is jutott belőlük. Az evezés, vadvízi kajak, kajak-kenu pályák Shunyiban voltak a Chaobai folyó mentén kialakítva. Már maga a szlalom pálya kialakítása is egy technikai érdekesség, az pedig, hogy a kapukat hogyan veszik a kajakosok/kenusok folyásirányban, vagy azzal szemben - az már szemfényvesztés. Aznap a férfi egyes előfutamokat láthattam (36 RMB ~700 Ft). Este a női tőr döntő volt, magyarok nélkül.

A férfi, női kézilabda, vízilabda selejtezők az elszalasztott lehetőségek garmadájából állt, csoda, hogy eddig jutottak. Lehet, hogy ez is a taktika része volt, és így akarták izgalmasabbá tenni a mérkőzéseket. Például a női vízilabdások sorozatban lépték túl a támadóidőt (amit a medence szélén jól láthatón kijeleztek) átadva ezzel a gólszerzés lehetőségét az ellenfélnek. A kezdéskor még úsztak a labdáért, többnyire meg is szerezték, de utána beültek a védő ölébe és csak a "vízi birkózásra" futotta repertoárjukból - azt meg úgy fújta a bíró, ahogy akarta. A szurkolásra nem lehetett panasz, mert mindenki berekedt. Az utcán, a metróban a külföldiek a biztatásunkkal köszöntek "ria, ria, Hungária". Kár, hogy a szurkolásért nem jár aranyérem, biztos dobogósok lettünk volna.

gyulai

előző | következő rész