Mecseknádasd a bölcsőhelyem, annak a bizonyos boldog és elveszett gyermekkornak a  világa. A dombok majdnem ugyanolyanok mint rég, áll még nagyszüleim háza, megvan  a műhely is. Ezek a versek és képek mégis valaminek az elvesztéséről szólnak. Többről, mint arról, hogy az ember elhagyja bölcsőhelyét.
Zömük 2003. májusában készült, egy-két nap alatt. Egy pillanatnyi hangulatot rögzítenek.
A képek fele a Baka-válogatásomban is visszaköszön, de a nádasdi haikuk  az időben korábbiak.
A Holdfelvétel Dömény Gábor távcsövével készült. Az üllő című vershez kapcsolódó képet Szilágyi György készítette.