CsaTolna Egyesület

Morzsák a Művészetek Völgyéből-2003

A nagyszabású koncertek színhelye az öcsi kőfejtő volt. Első este itt adott fergeteges koncertet a Ghymes is. A képen a Cié Montanaro	A taliándörögdi új iskolában az Iparipar(k) rendezvénysorozat keretében az Iparművészeti Egyetem diákjai állítottak ki.	Részlet a kiállításból. A padlás virtuális ventillátora	A kapolcsi ev. templomban Bodi Kati a Prédikátorok könyvéhez készült nagyszerű kerámiái. A képen a Lelkek c. mű. (Préd.3.21)	A kapolcsi Pincegalériában Mátyássy László szobrai voltak. A képen a Lélekhajó című mű.	Szőke András mesél a dörögdi Ősök háza kertjében
Szőke András dzsesszt játszik Zrubka Zsomborral és Eichinger Tiborral	A dörögdi Lőtér Szinpadon a Gáspár Sándorral és Eperjes Károllyal megerősített Beregszászi Magyar Nemzeti Szinház adta elő Csokonai Karnyóné című keserédesre formált vígjátékát	Helyzetkép a dörögdi sörsátorban 1 óra 30-kor	A dörögdi Klastromfalu	A Godot Galéria felkérésére néhány művész újragondolta a nyakkendő szerepét. Kiállítás a kapolcsi kastélyban.	Simon Zoltán grafikái a Kapolcsi kastélyban
"Csendes" délutáni órák Kapolcson	A kapolcsi Malomsziget	Készülnek a finomságok	Mindenütt művészet Kapolcson 1.	Mindenütt művészet Kapolcson 2.	A kapolcsi Pajtamozgó
A debreceni Harmonia Instumentalis barokk koncertje Pulán.	A petendi Tehetségkutató Szinpadon a szegedi Ez Gáz játszik folkrockot.	Mindenütt művészet Vigántpetenden, még a plébános szekrényében is.	Mindenütt művészet Vigántpetenden, még a pajtában is.	A petendi Tósziget a kirakodóvásárral.	A dörögdi szinpadon a hazai dzsessz sztárjai és ifjú tehetségei is szerepeltek. A képen a Hawai Pop System.
		A legfantasztikusabb helyszín: A Krétakör előadása a monostorapáti erdő mélyén, a a Szentkútnál. Büchner: Leonce és Léna	Sátrunk küzd a viharos északi széllel az egyik szépfekvésű dörögdi sátorhelyen. Végül a vihar győz, számunkra véget ér az idei rendezvény.

Templomok a Völgyben

A Völgy templomai is figyelemreméltók. A legrégibb emlékek Taliándörögdön találhatók. Itt őriznek egy számomra ismeretlen eredetű palmettás vállkőtöredéket, ami a XI. századból való. Ugyancsak románkori eredetű a templomban őrzött szalagfonatos díszítésű keresztelőmedence is. Az egykori felsődörögdi kora gótikus templomromot a XIII-XIV. század fordulóján emelhették. A többi Balaton-felvidéki templomhoz hasonlóan ez is a török háborúk alatt dőlhetett romba. Igényes kivitele és mérete alapján az egyik legszebb templom lehetetett ezen a vidéken, amelynek valószínűleg a Dörögdi család lehetett a kegyura. A templomból jelenleg álló falak az egykori szentély és a sekrestye maradványai. A többi emlék barokk kori már, de ezek közt is látunk igen figyelemreméltókat. A kapolcsi római katolikus templom a Veszprémi-egyházmegye egyik különlegesen szép temploma. Elődje még az evangélikusoké volt de Padányi Biró Márton püspök idejében a a katolikusok visszaszerezték. Ezt követően a templomot többször átalították. A templom legfőbb dísze Johann Ignaz Cimbal (1722-1795) falképegyüttese. Az osztrák, eredetileg sziléziai festő, a korszak egyik jelentős és termékeny mestere volt. Koller Ignác, veszprémi püspök meghívására hosszú éveken át élt a püspöki székhelyen. Főként Koller megrendeléseinek tett eleget, de más egyházmegyékben is készített fal- és oltárképeket. Nagyon jelentősek a veszprémi és sümegi püspöki kastélyban, a székesfehérvári székesegyházban, a zalaegerszegi plébániatemplomban látható művei. Monostorapáti templomának szentélyének freskói Bucher Xavér Ferenc, szintén élvonalbeli veszprémi festőművésztől származnak, 1790-ből. Bucher 1748-ben született a svájci Schaffhausenben. Főleg a veszprémi egyházmegye területén lévő templomokba készített oltár- és falképeket.1811-ben halt meg. Az öcsi templom kifestése is kiváló színvonalú. Még az öcsi templomnál is rosszabb állapotban vannak a vigántpetendi falképek. Ez utóbbi két templom mestere még nem ismert. A protestáns emlékek sorából kiemelkedik a kapolcsi, ami 1811-ben lett kész.

Kapolcs	Kapolcs, ev.	Kapolcs, ev.	Kapolcs, ev.	Kapolcs, ev.	Kapolcs, rk.
Kapolcs, rk.	Kapolcs, rk.	Kapolcs, rk.	Monostorapáti	Monostorapáti	Monostorapáti
Monostorapáti	Monostorapáti	Monostorapáti	Öcs, ev.	Öcs, ev.	Öcs, ref.
Öcs,rk	Pula	Pula	Pula	Pula, Flórián-k.	Taliándörörgd
Taliándörörgd	Taliándörörgd	Taliándörörgd	Vigántpetend	Vigántpetend	Vigántpetend

A 2005-ös év Völgye valahogy kicsit más volt talán, mint az előző években. A programok most is jók voltak, neves előadók, nagyszerű pillanatok jellemezték most is azt a négy napot, amit a Völgyben töltöttem, de valahogy mintha egy kicsit elfáradt volna néhány dolog. Ami különösen hiányérzetett keltett bennem, az a képzőművészeti kiállítások kicsit fakóbb mivolta volt. Sokatmondó az is, hogy a műsorfüzet Köszöntője Shakespeare LXVI. szonettje lett. Az is jelent valamit hogy Öcs kivált. Nem tudom miért, nem tudom hogyan, de új fesztiválba kezdett, a Kisöcsi Fesztiválba, megosztva a Völgy eddigi egységét. Ez valahogy nem tetszett, és mivel nem nem sikerült kiderítenem, ki is áll a Kisöcsi mögött (csak két fesztiválszervező iroda jegyezte magát), ezért kikiáltottam magamnak az öcsieket szakadár bandának. Nem is mentünk át Öcsre egyetlen egyszer sem, maradtunk inkább hűségesek Márta Pistáékhoz. A műsorfüzet egyébként az idén is szép vastag volt -90 oldal -, ami azért mutatja, hogy program volt bőven. A szerdai esőkig nagyon szépen fogytak a jegyek is, amik az idén azért kicsit drágábbak voltak, mint tavaly. A napijegy 1500 Ft volt, ami ugye még mindig töpörtyű a Sziget 5000 Ft-os napi jegyárához képest, és ráadásul az még Budapesten is van, ellentétben a barátságos és festői balatonfelvidéki falvakkal. A Völgy és a Sziget "munkamegosztása" egyre nyilvánvalóbb kimondatlanul is: A Sziget a pestieké és a nagyvilágé, a Völgy a vidékieké. Az anyagi viszonyok másik fontos fokmérője számomra a sör ára. Tavaly 250 Ft volt egy korsó, most 280 Ft, de az legalább soproni. A dologban persze annyi turpisság volt, hogy az idei korsó csak 4 dl-es volt. A magam dacos módján nem is ittam annyit. Éjszakázni 1200 Ft-ért tudtunk ketten feleségemmel, egy kétcsillagos színvonalú sátorozó helyen, ami megint negyede egy nem messze lévő balatoni kempingárnak De térjünk vissza a kultúrgyepre:

A Völgy műsoraiba július 31-én kapcsolódtunk be. Ez az est József Attiláé volt Taliándörögdön. Kalákáékkal kezdtük, akik sok mindent játszottak a szokásos profi színvonalon, nagyszerű hangulatban. Ezt a Galkó Balázs vezette ifjú Új Színházasok "...és keressük az igazságot" című József Attila műsora követte. Mint később kiderült, ez is csak felvezetés volt a Merlin Kommandó műsorához, ami számomra az idei Völgy egyik csúcsa volt. A Kaláka + Sebő+ Galkó+Jordán+Márta összeállítású "all stars csapat" fantasztikust produkált, Galkó és Jordán szavalt, a többiek zenéltek, improvizációkkal tarkítva. Már a hangolás fergeteges volt, ahogy Sebő egy tiroli jódli részleteivel lőtte a be a mikrofonjait.

Éjszaka még áttértünk Monostorapátiba a Hobo Blues Band koncertjére. Az idei Völgy újdonsága volt, hogy beengedték a rockot. Én eddig nem nagyon hiányoltam, de nem is lett kárára a Völgynek. A HBB valahogy mindig szívügyem volt, bár én is tudom, hogy kívül esik a Bachtól Arvo Pärtig húzható zenei vonalon. A koncert nagy tanulsága, hogy későkamaszkorom idolja mára értelmiségi rétegzenévé vált. Persze mit is várhatunk akkor, ha József Attila, Villon, Faludy szövegek hangzanak fel. Hobónak mindig vigyáznia kell, hogy énekhangját jó zenészek dobják fel. Ebben nem is volt hiba, első osztályú, profi zenészekből áll a zenekara. Hobó most is "átjött" a színpadról, élt mint "jelenség." Talán egy kicsit a szokottnál is fanyarabb volt. Ehhez persze hozzájárulhatott saját bevallása szerinti bukásuk a marosvásárhelyi Félsziget Fesztiválon. Ott a kétórásra tervezett koncerten 58 perc után lefütyülték őket egy nevesincs erdélyi zenekar előtt. Mit mondjak, nem értem a marosvásárhelyieket. Úgy látszik tényleg értelmiségi rétegzenekar lett a Hobo Blues Band. Itt több mint két órán keresztül nemcsak hogy hagyták játszani, hanem szép sikert is ért el.

Pulán egy hosszú délutánt töltöttünk Háy János igézete alatt. Előbb beszélgettek vele, majd Rátóti Zoltán adta elő A bogyósgyümölcskertész fiát. Kicsit tartottam előtte az "egyszemélyes színháztól", de félelmem teljesen alaptalan volt, mert Rátóti és a mű is fantasztikusan jó volt. Mint a műből kiderült, Háy kamaszkori vágya az volt, hogy rockzenész lehessen. A szépszámú közönség kezdeti derültsége, majd fokozatos bosszantása keretében most elérkezettnek látta az időt, hogy ezt a régi vágyát beteljesítse, és Rátótival együtt végiggitározta- sőt ami szörnyűségesebb volt- végigénekelte a rockhőstörténet klasszikusait is.

Kapolcson az idén megint a hazai dzsesszélet nagyságai szerepeltek. Én csak Borbély Mihály együttesét hallottam, aki saját meghatározása szerint már annyi népzenei elemet használ fel, hogy zenéje már nem is etnojazz, hanem inkább már "agrárjazz". Vendégszólistája Lukács Miklós cimbalmos volt, aki egyszerűen csodás volt. Jól tettük, hogy a koncertet végighallgattuk, és inkább az Emil Rulez!-ről késtünk.

Én eddig azt sem tudtam, hogy tulajdonképpen ki is az a Hajós András (Nem az a tök idétlen muksi a tv-ből?) és hogy mi köze van az általam szintén nem ismeret Emil Rulez! nevű zenekarhoz. Most már tudom, hogy Hajós András jó énekhanggal rendelkező jó humorú idétlen ember, aki egy profi zenészekből álló együttes elején bohóckodik, eléggé sikeresen. (Többen voltak, mint Hobón, és főleg fiatalabbak.) Mindenesetre az előző este "Szárszón nem nyaraltam/ jön a tehervonat" hangulata után a "Zazi az ágyban" dominált. Persze sok jó poén volt, például amikor az 1/2 Hajós András méretű Márta Pistát ölelgette színpadi zárásként, így szólt: "A Feri (az együttes egyik tagja) azt üzeni, ne mártsatok semmit a sörbe, majd Márt-a Pista.

A Völgy mindig hoz nagy felfedezéseket is. Ilyen volt számunkra Boris Kovác és a Ladaaba Orchest a "pannóniai Szerbiából". (Ez gondolom a mi fogalmaink szerint a Vajdaságot jelentheti.) A "Last Balkan Tango" című műsoruk nemcsak elsőrendű zenei élmény volt, hanem színházi produkciónak sem volt utolsó. Boris Kovác zenéje abból szerb zenéből eredeztethető, amelynek Boban Markovic a legismertebb képviselője, de annál sokkal több "idegen" zenei elemet is magába olvaszt. Hangulata ironikusabb, fanyarabb, intellektuálisabb.

Színházi előadások közül egyet láttunk. A Bárka Színház adta elő Sybille Berg Helge élete című negatív utópiáját nagyon jó alakításokkal. A gazdag és nyugodt svájcból Berg kisasszony irtózatosan kiábrándító képet rajzolt napjainkról (legalábbis az európai életérzésről), ami számomra szintén ékes bizonyíték arra, hogy az ISO minőségbiztosítástól a pornósztár-kultuszig terjedő posztmodern korunkat is sikerült lényegileg jól elbaltáznunk.

Már említettem, hogy kevesebb kiállítást találtam a Völgyben mint tavaly. Erdélyi művészek voltak Kapolcson, számomra némi csalódást okozva. A kapolcsi evangélikus templomban ismét Bódi Kati alkotásai érdemelték ki a legtöbb figyelmet. Hatásos, a popularizmus mezsgyéjén mozgó alkotásai rám ezúttal is nagy hatást gyakoroltak, különösen a Pilátus öröksége című bombasztikus installációja, ami az előző bekezdésben már elszidott posztmodern korunk egyik nagyon ritkán feltett kérdésére irányítja rá az én figyelmemet: Mennyire vagyunk felelősek mi magunk más embertársunk sorsáért?
Vigándpetenden a plébániaházban Az Európai Folklór Intézet Kortárs Művészi Kreativitás programja keretében láthattunk egy kiállítást amelynek néhány alkotása- köztük Bakó Lacié is- szerintem igen jó volt.

A komolyzenét számunkra Bach Musikalisches Opfer-jének előadása jelentette. A zsúfoltságig megtelt kapolcsi templomban a mű előadása nem gyakorolt rám nagy hatást, pedig korabeli zeneszerszámokon szólt a Capella Savaria zenészeitől, amit általában nagyon kedvelek. Most viszont vagy velem, vagy a körülményekkel volt baj. (Az persze fel sem merült bennem, hogy esetleg Bach-hal lett volna.)

Örömmel fedeztem fel ismét alkotókat a mi vidékünkről. Bakó Lacit már említettem. Pulán Szatmári Juhos László tartott bemutatókat. Monostorapátiban pedig a Szekszárdi gitárkvartett adott koncertet.

A Kaláka a dörögdi szinpadon	Az Új Színház Galkó Balázs rendezésében adta elő József Attila 26 versét	A Hobó Blues Band a monostorapáti színpadon	Siklósdi Zsolt Madonnái és Sánta Csaba plasztikái Kapolcson	Nagy Árpád Tortúra c. alkotása	Szigeti Gábor Csongor 100 Krisztusarcból összeállított 4 mp-es videó- installációja. Címe: Veronika kendője
Bódi Kati hatásos Pilátus öröksége című alkotása a kapolcsi ev. templomban	Bódi Kati egyik bálványa	Sólyom Attila magokból készített alkotásokat. Itt a Fenn és lenn c. műve látható felülről. Két tartály közt függőlegesen magocskák áramoltak. Szerencsére a képnek nincs szaga.	Rátóti Zoltán Háy művét adja elő	A ráadás: Háy és Rátóti rockdalokat énekel Pulán	Mindig találkozunk olyan zenekarral, akiről se előtte, se utána nem hallok, pedig jó zenét csinálnak. Itt a képen például a Kabóca játszik világzenét.
Borbély Mihály és műhelye	Emil Rulez!	Vigándpetend: Magyarósi Éva székszobrai	Juha Vanhanen nyugdíjas finn mozdonyvezető ekeszobra: Vonuló darvak	Bakó Laci kővirslije a "kővel terített" asztalról	Bakó Laci vaskalapjai
Hangol a zenekar Bachhoz	Pap János, aki tavaly már nagysikerű előadásokat tartott, az idén folytatatta Hang-ember- hang c. könyvének ismertetését.	A Bárkaszínház A Helge élete előadása során	Boris Kovac és a Ladaaba zenekar	Eichinger Tibor és Stefan Varga a dörögdi templomban	Számunkra vége a Völgynek

Az idei Völgylátogatásunk során egy lényeges újdonsággal rukkoltunk elő. Nem jó időben mentünk, és esőben jöttünk, hanem esőben mentünk és végig kitartottunk. Ez így sátorral nem tűnik az élvezet bő forrásának, de valójában még így is nagyon lakájos volt. Ehhez hozzájárult, hogy most már állandónak tekinthető szálláshelyünk színvonala tovább nőtt, és most már elérte a 3 csillagos kempingek szintjét, még mindig barátságos árakkal.(1600 Ft kettőnknek éjszakánként). A másik anyagi viszonyokat jelző fokmérő hagyományosan nem más, mint a sör ára a sörsátrakban. Sajátos módon erről nem tudok beszámolni az idén, mert a kutyahidegben nem volt kedvem nagyon sört inni. A hagyománytiszteletből- egy forralt bor mellett- elfogyasztott egyetlen söröm is egy kapolcsi kiskocsmában esett meg egy éjszakai órán, ami olcsóbb volt a sörsátrakénál. Ja és persze a napijegy, 200-zal lett drágább az idén, 1700 Ft, ami még mindig töpörtyű a Sziget 6000 Ft-jához képest. Tavaly már nem bírtam ki, hogy ne éljek a Völgy kontra Sziget összehasonlítással. Sajnos nekem úgy tűnik, hogy a médiumok a Szigetet "sztárolják". Az egyik legolvasottabb internetes hírportálnak pl. állandó tudósításai vannak a Szigetről. A Völgyről már évek óta nincs. A Völgy szereplői, ha a Szigeten is fellépnek, csak valami kis mellékszínpadon kapnak helyett, a nagyszínpadokat a "sztárok" uralják. Úgyhogy ezerszer inkább a Völgy, mint a Sziget, továbbra is. A Völgyben az idén helyreállt a rend, a tavalyi "kisöcsi szakadár fesztivál" is visszatért a Völgy kebelébe. A közlekedésre továbbra is a kerékpár volt a legalkalmasabb eszköz, amit a hétvégi kb. 5 km-es dugó is bizonyít. Szervezési újdonság volt az, hogy a limitált befogadóképességű színielőadásokra aznapi sorszámot kellett igényelni. Hát, korán kellett kelni, de mivel a későn feküdt az ember, ezért napközben kellett aludni. Így napközben nem maradt annyi idő nézelődésre, alig láttunk pl. kiállításokat. Hát ez van. Minden nem lehet még a Völgyben sem tökéletes. Na akkor térjünk kultúrgyepre:

Az első Völgyestünk az izraeli zenének volt szentelve. Először az Udrub együttes lépett fel. A zenekart a Vajdságból Izraelbe költözött Tibi Golan vezeti, aki úgy tűnik mostanában a hazai zenei életbe kapcsolódott be. Ezt tükrözi az is, hogy a más itthoni együttesekben is játszik. A sztárvendég az Izraelben élő perzsa származású Maureen Nechedar volt, aki állítólag világhíresség határán van, de a netten ennek nyomát nem találtam. (Vagy a héber/perzsa nevek átírásával van gond?) Viszont szépen énekelt, és zenekar is elsőrangú volt. Nekem mégis a vendégként közreműködő Balogh Kálmán tetszett legjobban. Számomra az ide Völgy nagy felfedezettje ő volt. Hallottam már róla előtte is és annyi lemezen játszik, hogy nem lehet őt nem hallani valahol, de hogy ilyen kiváló zenész, ilyen nagy egyéniség, az csak most tisztázódott előttem. A Völgyben is legalább hat különböző formációban játszott.
Az Udrubot a Shaibate nevű együttes követte, amit az etióp származású Abate Birhun vezet, aki szaxofonon játszik és énekel. Zenéjük némi csalódást okozott nekem, mert a várt világzenei hatások helyett lényegében csak a korai '70-es évek jazzrock hangulata jelent meg a színpadon, amit Abate érdekes énekhangja dobott fel.

Pénteki napunk este 6-tól a késő éjszakáig a folyamatos zenei élmények közt telt. Bemelegítésnek a Makám kezdett Taliándörögdön. Vagy húsz éve hallottam először a őket, akkor még nem is tudtam, hogy ez az érdekes zene később a világzene nevet kapja. Azóta némileg nyomukat vesztettem -ami csak az én hibám lehet-, de egy-két éve ismét hallok felőlük. Most erősen megfiatalodva jó volt a zenekart újra látni, bár csak a vezető, Krulik Zoltán képviseli a folytonosságot. Tekintettel a délutáni időpontra elsőként elsősorban gyerekeknek írt zenéket adtak elő, majd ezt követték a felnőtteknek szóló dalok. Szóval jó volt, de ez csak bemelegítés volt az estéhez, ami az öcsi kőfejtőben folytatódott számunkra. Itt a Peter Ralchev Quartett lépet fel. A két bolgár virtuóz, Ralchev harmonikán és Ateshghan Yuseinov gitárszerű bolgár zeneszerszámokon művelt elképesztő dolgokat, és persze Balogh Kálmán cimbalmon. Persze nem illik megfeledkezni a negyedik tagról, a bőgős Novák Csabáról sem. Én nem hiszem, hogy lehet annál nagyon virtuózabban játszani, mint ahogy ők csinálták. Persze ekkor még Lajkó Félix előtt voltunk. Lajkó Félixről sokan állítják, hogy zseni.. A számomra hülyének tűnő címe ellenére érdemes elolvasni mit írt egy régebbi koncertjéről egy hírportál kritikusa, mert vannak igazságai, és jól tükrözi a közönség reakcióit is. Lajkó Félix olyan intenzíven játszik, hogy azt sokan nem bírják 35-40 percnél tovább. Nála nincs lazítás, szünet, pihenés, locsogás a színpadon. Egy órával a kezdés előtt érkezett. Vállán a hegedűtok, kedélyesen beszélgetett egy kicsit ezzel-azzal, megivott egy korsó sört, hallgatta a nagyszerűen játszó Balogh Kálmánékat, aztán kicsit hangolt a zenekar, és máris kezdték. Koncertjének nem volt dramaturgiai íve, csak izzás volt az első perctől az utolsóig. Lajkó Félix zenéje olyan feneketlen kút, amelybe belepillantva elszédül az ember. És bizony 40 perc után néhányan felálltak és elmentek, többen elkezdtek beszélgetni, lazítani. Egy ráadást adtak a végén, ekkor láttam először a koncert közben mosolyogni.
Éjszaka még gyorsan átértünk autóval Monostorapátiba, mert szerencsére ott nagy csúszás volt, ahol levezetésként életem első KFT koncertjét hallhattam. Persze sok humorral.
Összegzés: Van-e még olyan hely a világon, ahol négy ilyen szuper koncertet lehet meghallgatni egy nap alatt mindössze 1700 Ft-ért? Nincs. Ilyen csak a Völgy lehet.

A szombati nap a színházé volt, és ha színház, akkor Pula, és ha Pula, akkor a Bárka és ha Bárka, akkor valami fantasztikus előadás. Az angol Tim Carroll valóban fantasztikus ötlettel vitte színre a Hamletet. Minden néző egy kelléket és egy CD-t kellett, hogy magával vigyen. A CD-k alapján a zenei rendező Faragó Béla, ott a helyszínen némileg improvizálva kiválasztja a darab zenei elemeit, (amelyik ez estén főleg a feleségem GoTan Projectére, kisebb részt az általam vitt Palestrinára épült), majd a nézők kisorsolják, hogy melyik színész melyik szerepet játssza aznap este. A színészek pedig a nézők közt sétálgatva fel-fel kapják a hozott tárgyakat, és azokat beépítik a darabba. Így került be a pulai Hamletbe egy üveg lekvár, esernyő, esőkabát, fokos, zseblámpa, kormánykerék, ananászkonzerv, dobozos sör, kockacukor és még egy csomó minden. A végeredmény: egy baromi hosszú Hamlet, tele mulatságos elemekkel, amik végül is valahogy csak a drámaiság irányába hatottak, talán némileg az abszurdon is keresztül. Én a végére kicsit elfáradtam, a fejem megtelt a veretes Arany János-féle szöveggel, de most időben távolodva egyre mélyebb nyomokat hagy bennem.
A legfantasztikusabb előadását azonban mégiscsak a Krétakör produkálta. Taliándörögd és Öcs közt az egykori Űrtávközlési Állomásra, mint fantasztikus helyszínre komponáltak egy darabot. A hetvenes években épült, a '90-es években még komoly beruházásokat megélt állomás mára már feleslegessé vált. Az egykor stratégiai fontosságú objektumot még őrzik ugyan, de az idén először megnyitották a Völgy idejére a nagyközönség előtt is, és ez mint helyszín roppant inspirálóan hatott többekre is. A darabról magáról szóljon a Krétakör honlapja. Persze ez alapján sem könnyű elképzelni az előadás hangulatát, ami engem végső soron azért csak a Monty Pytonékra emlékeztetetett.
A Krétakör Űrbázis közvetlen szomszédságában volt az Intersputnik "Bolygóközi hétvége" rendezvénye is, aminek célja értelme számomra elég homályos továbbra is. Adva volt egy nagy árpaföld, amire gabonaköröket csináltak. Ennek közepén fantasztikus fényeffektusokkal technózenéket "nyomattak", amit ottjártunkkor Latinovits előadásában Karinthy "Utazás a koponyám körül" című művéből vett idézetekkel dobtak fel. Kétségtelenül hatásos volt a nagy hideg éjszakában.

Vasárnap az Amadinda "Ütősvölgyi" zárókoncertjével kezdtünk, ami fergeteges siker volt. Az, hogy az Amadinda nemzetközileg is jegyzett együttes, azt a nyaralásom alatt is megtapasztalhattam, mert a zadari St. Donat templomi koncerteknek is résztvevője volt, ahol olyan nemzetközi hírességek közt léptek fel, mint a Hillard Ensemble vagy a Pro Cantione Antiqua. Egy német honlap is a világ egyik legeredetibb és legsokoldalúbb ütősegyüttesének nevezi. Nemzetközi keresettségük ellenére évek óta a Völgy teljes idejére leköltöznek Taliádörögdre, minden nap foglakozásokat tartanak, és összesen 12 koncertet adnak. Ilyen is csak a Völgyben történhet meg! Meg olyan is, hogy a faluban bóklászva olyan autentikus zenészekbe botlik az ember, mint a Técsői Banda , akik nem is szerepeltek a műsorfüzetben.. Róluk kivételesen egy fényképet is közlök. Nem csak zenélésüket beszélgetésüket is érdekes volt hallgatni. Nekem úgy tűnt három különböző nyelven is társalognak egymás közt. Itt természetesen a közönséghez szólva a magyart használták.
Hosszas dilemmázás után esti programnak mégsem Schützöt választottuk Monostorapátiban,( így az idén a klasszikus komolyzene sajnos teljesen kimaradt a koncertjeink közül) hanem inkább Öcs és Pula felé vettük az irányt. Öcsön az evangélikus templomban Lantos Zoltán és Moldvai Márk adott koncertet. Érdekes találkozás volt ez mindenféle szempontból. Lantos a klasszikus zenei tanulmányok után az indiai zene és a dzsessz felé fordult, Moldvai pedig évekig a Neo nevű popegyüttesben csinálta az elektronikus hókuszpókuszokat. Aztán Moldvai továbblépett, a világzene egyik legnagyobb hazai ígéretének, a Mitsourának a frontembere lett, itt találkozott össze Lantossal. Itt, az öcsi templomban gondoltam először arra, hogy vajon még mennyi ilyen elképesztően tehetséges ember zenélhet itt az országban, akiről nem is hallok, és szinte csak a véletlen hoz össze velük, és persze a Völgy. És így is csak morzsákat látok a Völgyből.
Pulára ismét színi előadás miatt mentünk. Tavaly már nagyszerű Háy János darabot láttunk itt, az idén is erre vártunk. Nyáron ráadásul elolvastam egy könyvét, ami nagyon tetszett, és egy-két novellája erősen belémégett.. (Itt egy novella is van belőle, emitt pedig egy fanyalgó kritika róla.) Pulán ismét sok humorral és mély humanizmussal átitatott darabot láttunk tőle, a Pityu bácsi fiát. Itt egy méltatást láthatunk a beregszásziak előadásáról, sőt a lapról továbblépve az egész drámát is elolvashatjuk. Háy, az utolsó Móricz Zsigmond, valahogy ezzel a katartikus érzéssel távoztam az előadásról és a Völgyből.
Remélem jövőre ugyanígy, ugyanitt.

Morzsák a Művészetek Völgyéből

Morzsák a Művészetek Völgyéből-2003

Még apróbb morzsák a Művészetek Völgyéből-2004

Templomok a Völgyben