Napjaink televíziós adásain számtalan gyerekműsor is helyet talál. Azonban ezek nagy része nem jó irányba tereli a gyerekeket. Ezen a vényelményen volt a BBC2 igazgatósága is, így 1997 áprilisára megszülett Teletubbies (magyar fordításban talán tv képcsövecskéknek mondhatnánk) című műsor. De mi a Teletubbyk sikerének titka?

Az élénk színű gyereknagyságú 4 főszereplő, Tinky Winky, Dipsy, Laa-Laa és Po, a tipikusan "adorable" lények tervezését komoly pszichológiai és érzelmi hatástanulmányok előzték meg. Az eredmény: a csecsemőarcú ufók örökké borzasztóan vidámak (nem okoz gondot a minden ok nélküli állandó nevetgélés), szeretetet sugároznak; számtalan szórakozásuk van, annak ellenére, hogy Teletubbyland nem más, mint egy dombokkal, ugrándozó (élő) nyuszikkal, temérdek virággal (akik persze ugyancsak szereplői a mesének) megpakolt zöld terepasztal. Otthonuk a fűvel benőtt "superdome" (egy csészealj mansard ablakokkal), ahol számtalan műszer mellett (amelyeket hatalmas önbizalommal össze-vissza nyomogatnak), megismerkedhetünk itt pl. a Noo-nooval, aki egy porszívó. Szóval itt aztán főznek, rolleroznak, sétálnak, labdáznak… A beszéd nem az erősségük, egy-két mondatot leszámítva csak gügyögnek, vigyorognak és örvendeznek, amitől akaratlanul is jókedvre derül a néző (és ez átgondolt pszichológiai visszacsatolás). De mielőtt elvesznék a részletekben, vissza a műsor felépítéséhez, amiből kiderül, hogy miért is idegen a Teletubbyktól az unalom:

• Kezdik az ismert dallammal.
• Ezután máris Tubbyk kedvenc tevékenysége kezdődik, amit az egyes "show"-k forgatókönyvében csak HA (habitual activity - szokásos ténykedés) jelöl (és ez a rövidítés igen sok tintát takarít meg): "Windmill spins, Teletubbies run around madly", azaz a szélkerék (ugyancsak fontos felépítője birodalmuknak) forogni kezd, a Tubbyk megszállottan rohangálnak (totyognak, lihegnek, kuncognak).
• "Uh-oh" köszöntés.
• Rövid esemény, történet (pl. legurulnak egyenként egy lejtőről, ennek egyértelművé tételére ezt számtalanszor el is mondják, persze a narrátort követve). Gyakran előkerülnek kedvenc holmiaik is: Tinky Winky egy piros lakktáskára bukik, Dipsynek tehénmintás kalapja a csúcs, Laa-Laa egy hatalmas labdát szeret, Po pedig a piros rollerével szokott közlekedni (színben megy a bundájához).
• HA
• És itt jön a jó rész: felmásznak egy dombra és a fejükön található antenna segítségével a hasukon lévő képernyőn megjelenítenek valamit. A szerencsés Teletubby levetít egy kis filmet. Ez elég érdekes, pl. a joghurtkészítésről, állatokról. Majd mind kiáltozni kezdenek: "Még egyszer! Még egyszer!" Erre újra levetíti ugyanazt.
• HA
• Újabb játszadozás a kertben/csészealjban, esetleg a számos mellékszereplő egyikével.
• A búcsúzkodás (műsor 20%-a). Elbújnak, egyenként előugranak, számtalan Tubby-rigmus elhangzik (ilyenek: "The sun is setting in the sky, Teletubbies say goodbye", "Time for Tubby Bye-bye") szócsatát vívva a földből kiemelkedő hangszóróval. Végül eltűnnek a házban…

És megint elmúlt 30 perc műsoridő. A sorozat tarolt a világban, ki tudja hány nyelvre "szinkronizálták"! Eredetileg 6 éven aluliak szórakoztatására találtak ki, mégis kiválóan leköt jóval idősebbeket is…  Pszichomese, agymosás vagy csak az, amit a még ki nem fejlődött vagy a már kizsigerelt gyermeki érdeklődés szabályosan fal? Ezt csak az tudhatja, aki megnézi a következő részt is! A hivatalos honlapra komolyan érdemes benézni!!!

                                                                    Cs.Á., 2001.04.04.