Magunkról Újdonságok Publikációk Rendezvények Szépek Érdekességek Körpanorámák Tolna megye Időjárás Webkamera Impresszum
Iráni útiélmények - 2008. október
Teheránban gyülekezve vagy 50-60 fő együtt repül egy belföldi járattal vasárnap (ez munkanap) hajnalban a majdnem 800 kilométerre fekvő Sirázba. Ott rendőrmotorosok vezetik fel két buszunkat a repülőtértől
a szállodáig. A külváros elég sivár, házaival, sikátoraival, a
közeli kopár heggyel.
A Korán kaputól fordultunk a belvárosba. A szépen ápolt sugárút közepén a zöld sávra gyakran kitelepednek beszélgetni, eszegetni (és benzingőzt szívni, mert a forgalom hatalmas). A híd alatt a folyó medre teljesen száraz, mert csak december-február idején esik az eső!
Lakóhelyünk és a konferecia helyszíne a Pars International Holtel, egy elegáns szálloda a Zand sugárúton. Mellette az Al Zahra mecset, három nézőpontból, több fotóból összerakott nagylátószögű képeken. A szálloda hallja, egy belső szőnyegbolt és az egyik étterem.
A konferencia elnöksége, egy előadás, a hallgatóság és jómagam a zászlók előtt (mivel a perzsák nem hordanak nyakkendőt, mi is levettük).
Még a nyitónap estéjén ellátogatunk Hafez költő sírjához (a szép emlékhely már zárva, külön nekünk nyitják ki újra).
Másnap munka után elindulunk a Siráztól kb. 50 km-re ÉK-re fekvő Persepolisba, Dáriusz és Xerxész palotáihoz, sírjaihoz. A mai főváros és nagyvárosok igencsak messze esnek innen. A fasor már a romokhoz vezet. A buszból délután négy körül kiszállva még tűz a nap, harminc fok van, mindenki megkapja a palack vizét az óriás termoszból.
Érdeklődők utunkat egy rekonstrukció alapján is követhetik. Elindulunk K-re, a bejárat felé. A csoport fölött visszanézek a fasorra. A feljáró széles, nem meredek, az alkirályok egész kíséretükkel együtt mehettek fel, sok régész szerint akár lóháton is. Egy csoportkép erejéig megállunk.
A Nemzetek kapuját elöl két bika őrzi. A kapuépületet 16 méteres oszlopok tartották, párat még most is látni, vagy legalább a szépen megmunkált lábazatokat. A turisták egyik kedvelt célpontja a kapu. A hátsó oldali két szakállas bika-ember szoboralaknak még szárnya is van.
Délre fordulva az Apadana következik, Darius óriás fogadóterme. Valaha 72 db 25 méteres oszlop tartotta a födémet (ebből 6x6 a nagy termet, a többi a három külső oszlopsort), mára csak 13 maradt belőle. Az oszlopok hatalmas keresztgerendáin nyugodott a tetőzet, ami nemes fákból (cédrus, ében, tíkfa) állt. Ezt gyújtatta fel makedónaiai Nagy Sándor, miután Dáriusz és fia, Xerxész kincseit elhordatta.
A Tacharához, Dáriusz palotájához vezető följárókat is gyönyörű domborművek díszítik. Gyakori motívum a növényi ornamentika, a bikára támadó oroszlán, az ajándékokat hozó vagy békésen vonuló harcosok. Itt is jellegzetes, aprólékosan kidolgozott csigákba göndörödik a perzsa katonák haja, szakálla. A lassan nyugatra tartó nap nagyon jó szögből világít, az árnyékok jól kiemelik a reliefeket. Nemhiába gyakori helyszíne ez is a fotóknak.
Az íjászok után pajzsos-lándzsás katonák. Részletek a keleti oldal domborműveiről: ló, fa, kosok.
Fönn a domboldalon III. Artaxerxész sírja. A panoráma végigtekint a kincstár romjain, majd jobb oldalán, a fák alatt a - német régészek által részben rekonstruált - királynői palota (hárem) ma fedett múzeum.
A hatalmas oszlopfők kettős szoboralakot formáztak (bika, ló stb.), melyek hátukon tartották a főgerendákat. A múzeum homlokzata és belső tetőzete visszaidézi ezt az építészeti megoldást, stilizált, fából ácsolt formában. A méretek lenyűgözőek.
Múzeumi márvány tálak, illatszeres tégelyek, agyag szín minták, bronz trombita, madár, zablák.
A százoszlopos csarnok északi kijáratánál.
A befejezetlen kapu és a félelmetes griff oszlopfő. A múlt században Persepolisban nem volt múzeum, a területet nem őrizték, és a híres angol, amerikai, orosz stb. utazók bizony nem átallották belevésni nevüket a szobrok talpazatába.
Sikerül a vezetőket rábeszélnem, hogy látogassunk el a pár kilométerre eső Naqsh-e Rustam hegyoldalba vájt királysírjaihoz és a Zarahustra kockatemplomához is. Itt már rohamosan sötétedik és egyre hűvösebb a levegő. Kigyulladnak a sírokat megvilágító fényszórók is.
Hazatérve a szállodában este még a Dubai sporttévében női focit is látni, többek között állig öltözött perzsa játékosokkal...
Harmadnap a konferencia után Siráz történelméből kapunk ízelítőt. Csak a buszról látjuk Karim Khán erődjét. Nagy a jövés-menés, autók, motorok tömege nyomul és tülköl. Íme egy motorizált család.
Ez a kis utca két múzeum közt vezet (balra a Fars Történti Múzeum, jobbra a Narajestan Múzeum a falak mögött). Múlt századi gazdag kereskedők lakták az épületeket.
A Fars Történeti Múzeum egy téglalap alakú udvart körülvevő épület. A díszes helyiségeknek nincs mindenütt fala az udvar felé, rendszerint ponyva fedi nyitott oldalukat (napsütéskor behúzzák, árnyékban elhúzzák). Benn szép kert, gyümölcsfák (itt narancs és hurma), medence. A téglalap rövid oldalain tükrökkel gazdagon díszített termek, egy kisebb és egy nagyobb.
A nagyobbik tükrös fogadóterem.
Az U alakban körbejárható pincében panoptikum van a város, tartomány neves személyiségeivel. Az ókortól napjainkig: a perzsa birodalomtól az arabok által behozott muszlim vallás helyi nagyjain át a közelmúlt iraki-iráni háborújának hőseiig.
A múzeumi könyvesbolt kínálata. Az arab betűkkel jobbról balra író fárszi nyelvű kötetek számunkra furcsán, de címlapjukkal felfele.
A másik múzeum, nagyon hasonlít az előzőre, csak minden még nagyobb. Az udvar, a tükörtermek, a kert, padlók és mennyezet, ajtó és ablak, csoportkép és fotózók, áttört kőfaragványok. A pincemúzeumban itt nem lehet fotózni - használati és dísztárgyak sokasága van kiállítva.
Híres színes falicsempék vadászjelenetekkel.
Este irány Bushehr. Jó öt óra buszozás, szerpentineken és alagutakon ereszkedünk le a sötétben a Zagrosz hegység 1400 méteres fennsíkjáról a tengerpartra. A busz gyakran megáll: a sofőr egy papírral berohangászik a rendőrségi ellenőrző pontokra. Mint kiderül, az áthaladási időpontot jegyzik rá, így kontrollálva a sebességkorlátozások betartását. Ez is egy módszer, nem kell hozzá se radar, se tachométer, és a sofőr is mozog egy kicsit...
Egy útszéli mecsetnél mindenki leszáll, pár perc ima után egy igazi "perzsa vásárba" csöppen az utazó (kissé úgy éreztem magam, mint hajdan Bécs felé, Öttevényben). Teázni és vízipipázni is lehet: szőnyegekkel borított "vas-franciaágyakra" kuporodva (sajnos bemozdult fotó, de nincs más és ez érdekes, így mutatom).
Bushehrben ebben az összkonfortos légkondis barakkban ébredünk. A levegő párásan forró, reggel folyik az eresz a tetőn kicsapódott nedvességtől, bár eső nem esik. Köröskörül mimózafák, pálmák. Mindent finom sárga por fed, amit a szél fúj át Arábiából a Perzsa-öböl felett. Eszegetem az éjjel vásárolt gránátalmát (egy db 10 Ft körüli árban, ami itthon kb. 200-300, Németországban meg 2-3 euró...) A barakk nappali szobájában is nyíl mutatja a Kába kő irányát, erre fordulva kell imádkozni.
Délelőtt az erőműben
nem tudok fényképezni, bár nagyon érdekes minden.
Délután sikerül a helyi erőműépítő oroszokkal kimenni
az Öböl partjára, strandjukra, egy sivár, száraz terepen át. Az
igazhitűek pillantásaitól szögesdróttal, palánkokkal védett partszakaszon
külön női és férfi strand van. A nők elvileg itt is állig öltözve
fürödhetnek. Nagyon lassan mélyül a víz, kb. 28 fokos. Nagy élmény
az Öbölben lubickolni. A strandról messze-messze látszik a
reaktorépület félgömbje. Hazafele gyors körbenézés egy halászfalu
öblében.
Perzsa pénzek. Egyik oldaluk arab, másik latin betűs. A bankjegyeket végletekig használják, nemigen számít, ha gyűrött, szakadt, piszkos. Egy forint mostanában 50 rial körül van, tehát az imám képét mutató 50 ezres bankjegy mintegy 1000 Ft értékű (az általunk arab számoknak nevezett írásmód helyett ők valódi arab írásmódot használnak, pl. az 50000 egy felfele fordított szív és mögötte 4 pont, azaz az ötös és a nullák).
Cserháti A.
Közlemény. A CsaTolna mint egyesület 2010 végén feloszlott, de baráti kör formájában tovább működik. A világhálón hagyott nyomunk javarészt ezután is elérhető lesz, az sem kizárt, hogy a tartalom frissül, kiegészül.
CsaTolna © 1998-2022.