Ott Vilmos angol király halála után (1837), minthogy nők nem örökölhetnek, megszünt a personalis unio Angliával. Az új király, Ernst August, előbb cumberlandi herczeg, Vilmos öcscse, már Angliában is egész népszerűtlenné vált szélső tory elvei miatt. Palmerston a legnagyobb megvetéssel ír róla leveleiben, egy angol lap pedig megjegyezte, nincs már bűn, melyet el ne követett volna, kivéve az öngyilkosságot.

Mindjárt trónralépése után kijelenti, hogy nem ismeri el az alkotmányt és feloldja a tisztviselőket az arra tett eskü alól. (1837 jul. 5.) Ellenállás nem volt; a legtöbb hivatalnok tovább szolgált; még az új rend szerint választott kamarában is kevesen támadták meg az önkényt.

Csak hét göttingai professor tiltakozott, kijelentvén, hogy mi sem képes őket esküjök alól feloldani. "Működésünk egész eredménye, így szóltak, nem kevésbbé alapul személyes feddhetetlenségünkön, mint tanaink tudományos értékén. Mihelyt a tanuló ifjak előtt oly színben tününk fel, mintha játékot űznénk eskünkkel, működésünk megszünnék áldásos lenni. És mit érne a királyi felségnek eskünk, ha oly férfiaktól eredne, kik csak az imént sértették meg galádul hitöket." E nyilatkozatot oly férfiak írták alá, kiknek tudományos híre Németországon túl is elterjedt s kik addig nem igen vettek részt az alkotmányos mozgalmakban. Szerkesztője Dahlmann, a hires történész, kinek politikai tankönyve mai napság is tán a legjobb; aláírói kívüle a két Grimm, Jakab és Vilmos, a német régészet és nyelvészet buvárai; Ewald, a zsidó nép történetírója; Weber Vilmos, ki először alkalmazta az elektrikus távirót, Albrecht jogász és Gervinus György, a XIX. század történetének irója. A király nyomban elbocsátotta őket. Dahlmann azonnal a közvéleményhez fordult, mely joggal érdeklődött azon férfiak iránt, kik kötelességérzetből tették koczkára s vesztették el állásukat.

Egész Németországban mint a Kant-féle kategorikus imperativus hőseit ünnepelték őket s még a fejedelmek is annyira helyeselték eljárásukat, hogy nemsokára más főiskolákban nyertek alkalmazást.

forrás: Nagy Képes Világtörténet, http://www.mek.iif.hu/porta/szint/tarsad/tortenel/europa/marcali/html/11/11r02f15.htm#Alkotmányos