Az Irodalom peremvidékén - az Internetes Költészet

Az Internet jött, látott és robbantott! Az élet szinte minden területére betörve részben összezsugorította a Planétát, részben megkettőzte a valóságot, a sokat és sokszor rosszul emlegetett virtualitása révén. Manapság még annak is, aki nem szörfözött soha a Hálón, van valamilyen kényszerképzete róla, ha más nem, hát a negatívumai, vagyis az a meggyőződése, hogy ott nincs is más, mint a szexőrültek, terroristák, hackerek és más szélsőségesek kavalkádja.

Ezekkel a nézetekkel nincs mit kezdeni, inkább bele kell nézni minél több oldalba. Az Internetes nyilvánosság ugyanis a Toleranciára és a Szabadságra épül, s egyszer s mindenkorra ellehetetleníti a diktatórikus ízlésformálást. Nincs az az Állam, nincs az a Párt, nincs az az Isten, amely meggátolhatna abban, hogy a nyilvánosságra szánt oldalakat megtekinthessem, legyen az a szerver Argentínában, USA-ban, Iránban, Malawiban, Jakutföldön vagy éppen Káposztásmegyeren.

Az Irodalom is megtalálta a Hálót, abban az értelemben, hogy ma már a tematikus oldalakon gyakorlatilag a teljes világirodalom fellelhető. Vannak már olyan írások, melyek csak ott olvashatóak, könyv alakban nem. Témánkhoz éppen a "csak ott" kategória révén érkeztünk meg. Az Internetes költészet ugyanis virágzik, köszöni, jól van, s ellentétben a "rendes Irodalommal" itt bárki publikálhat, nem kell kiadót keresnie, nem kell beletartozni semelyik brancsba, elegendő, ha van egy Internetezésre alkalmas gépe - lehet, épp a munkahelyén - és képes betűket egymás után rakni, valamint a kész "művet" feltenni valamelyik hálószemre. Csak a Főnök meg ne lássa, hisz a "Főnök lelki tumora, ha nincs nekije humora" (Ez a hálószem lehet levelezési lista, chat, valamely fórum, saját - nyilván ingyenes - WEB- lap, stb.).

Van aki tényleg költő, van aki csak annak képzeli magát - nincs objektív mérce! - s akad aki csak viccel, sőt bohóckodik. Az Index nevű lap fórumán például csak úgy nyüzsögnek az alkotóik által is "hülye vers"-eknek nevezett művek, de virágzik a tematikus költészet is (Csak a répaköltészet körében is írtak már vagy félezer verset, itt annyi a kikötés, hogy a versben legyen legalább egy "répa" szó .). A bőség eme zavarában már csak a nagy számok törvénye szerint is muszáj találni gyöngyszemeket, s aki keres, az talál is.

Itt most szemléltetésül néhány "Békás Vers"-et mutatok be. A letöltött és nyomtatásban itt megjelölt oldalakon jól látható e peremvidéki költészet minden sajátossága. A szerzők a valódi nevük helyett "nick"- jükkel szerepelnek, látható a társalgás jelleg is, hisz a poénokat a másik társ szinte azonnal továbbviszi, az alkotás szinte kollektív, ugyanakkor lehet, hogy a szerzők az életben nem látták még egymást, vagy ezt nem is tudják. Igazi, "valós idejű" költészet ez. Csuda jó móka az egész, s célja nem is más, mint "mosolyt fakasztani a megfáradt barátok arcára". És ez a legnemesebb emberi cél, Isten áldásával.

Tóth Tivadar