A Globalizáció és az Internet kihívása - a civil szféra dilemmái

Mi az, ami azonos a civil szervezetek működésében - tág értelemben a "civil kurázsi"-ban - és az Internet világában? Az egyik létező azonosság az, hogy egyik sem tiszteli az országhatárokat, a Világ mindegyikük számára csak "egy". Amennyiben pedig ezt a tényt nem vitatjuk, akkor egy olyan kérdés tanulmányozását, mely a civil szervezetek és az Internet kapcsolódását tárgyalja, nem is kezdhetjük mással, mint azzal a jelenséggel, amelyik szintén "egy"-nek tekinti a Világot, amelyiknek ez a "sine qua non" -ja, vagyis a globalizációval. Ma ugyanis a globalizáció a szó legtágabb értelmében vett környezetet jelenti számunkra.
Ha ezt megkerüljük, csak részproblémákkal foglalkozhatunk, az összefüggések ismerete nélkül, ennek pedig túl sok értelme nincsen. Bevezetésképpen nézzük hát ezt a környezetet!

*

Az új évezred küszöbén az egyik korkérdés, mely választ vár mind az államtól, mind a társadalomtól, így a civil szférától is: a globalizációnak nevezett jelenség lényege miben is áll? Tényleg az emberiség túlélésének egyedüli eszköze-e, vagy a "kulturális kapitalizmus" trükkje, mellyel általánosnak láttat viszonylag egyedi jelenségeket, például univerzálja az USA társadalmának sajátosságait, s "cocacolaizálja" a Világot?

A másik alapkérdés, hogy a globalizáció (és a regionalizáció, mely vele egylényegű, csak a hatóköre kisebb) jelenségének ellensúlya, vagy éppen kiegészítője a decentralizáció (vagy a lokalizáció)? Fontos lenne persze az említett fogalmak megfelelő magyarítása is, hisz az egzakt jelentéstartalmat a kényszer szülte elnevezések nem is fedik pontosan. Ezt a problémát azonban hagyjuk meg a nyelvművelésre szakosodott civil szervezeteknek.

*

A kérdésekre adott válaszok mentén tagozódhat majd igazán a XXI. század politikája, s talán nem túl merész jóslat az, hogy ezek tulajdonképpen hamarosan sokkal, de sokkal fontosabbak lesznek, mint a politikai jobb és baloldal "hagyományos" vitája.

Válaszolnia kell az államoknak, a politikai pártoknak, a civil szervezeteknek, vagyis a szó legigazibb értelmében vett "homo politicus" -oknak. Azt hiszem, hogy a globális problémák árnyékában a mostani rendezvény, mint csepp a tengerben, szintén e globális kérdésfeltevés és válaszadás része, legalábbis az kéne, hogy legyen.

*

Az állam vezetése, közigazgatása és a civil szférája jó része is érzi, tapasztalja a globalizáció negatív mellékhatásait (gyakran e mellékhatások közé sorolva olyasmit is, aminek ahhoz semmi köze, vagy csak nagyon áttételesen).

A környezetszennyezés, a savas esők, az AIDS, a nemzetközi terrorizmus és bűnözés, a világ szétszakadása szegényekre és gazdagokra, a sokféle vallási fanatizmus és téboly, de a kisvállalkozások "multik" általi tönkretétele, a Világháló felhasználása alantas politikai és szexuális célokra mind ide sorolható. Ehhez társul még a "cocacolaizálódás", a "Fast Food" győzedelmes offenzívája a nemzeti konyhák ellen, s a kulturális élet elszegényedése.

Nem az a fő feladatunk, hogy e negatív jelenségeket aszerint osztályozzuk, hogy értük a globalizáció milyen mértékben felelős, hanem tenni ellene! Azt is látni kell, hogy a gazdasági értelemben vett globalizációnak előnyei is vannak, s egy átgondolt uniós csatlakozással hazánk ennek részben haszonélvezőjévé is válhat.

A jelzett negatív jelenségek elleni harcban mindenkinek megvan a feladata, államnak, polgárnak, civil szervezetnek egyaránt. Mindegyik egyformán fontos, nem végezheti el az egyiknek feladatát a másik, legfeljebb a civil szervezeteknél élni lehet azzal az elvi lehetőséggel is, hogy segítse - kritikával is!! - az államot. De "egy hajóban ülünk"!

Az Internet világa minden ellentmondása ellenére egy óriási előnnyel rendelkezik - még! - mégpedig abban, hogy óriási a közösségteremtő ereje, és éppen ez a legfontosabb a civil szféra szempontjából. Közösségteremtés, kommunikáció, Internet - egymástól elválaszthatatlan fogalmak és "dolgok". Jó lenne megtalálni a középutat az Internet teljes elüzletiesedése és jelzett közösségi előnyei között, azaz egyes "Internetes" vállalkozások szintjén jó lenne egyszerre szolgálni a missziót, s egyben a piacon is megélni.

*

Másfelől az Internet térhódítása egy kultúraváltás hajnala is, a hagyományos, Gutenberg-galaxis kultúrája és az E-kultúra váltásáé. Ez persze nem azt jelenti, hogy a könyv alapú kultúrának vége lesz, de hegemóniájának mindenképpen. Sok itt a félreértés, sokan épp ezért, jó szándéktól vezérelve és félreértett konzervativizmusból támadják az Internetes közösségeket, mondván, ez tiszta neonáci kavalkád, továbbá pedofilek és szexőrültek gyülekezete, vagy arra eszköz, hogy szélsőségesek megszervezzék a seattle-i és más csatákat. E vélekedések talán abba a kategóriába tartoznak, hogy be kellene tiltani a kés használatát, mert azt egyesek nemcsak a gasztronómia világában használják. E vélemény amúgy konzervatív hívei nem kívánják látni a kialakuló Virtuális Egyházat, mert ez nem férne bele a vázolt negatív összképbe. (Kevesen tudják, hogy a Pápa már a kilencvenes évek derekán üdvözölte az Internetet, mint a hit terjesztésének eszközét!)

*

A civil szervezetek előtt álló globális kihívások tehát óriásiak, de a megoldás reális lehetőség, s éppen az Internet segíthet ebben.

A legfontosabb segítség az, hogy az Internet biztosítja a lehető legszélesebb világnyilvánosságot, a gyorsaságot, s az sem tragédia, ha néha még az öncenzúra se működik. Bárhol, bármi történik a világban, öt percen belül mindenhol tudható, el nem titkolható. Márpedig egyeseknek akadna titkolnivalójuk, legyenek akár világcégek, demokratikus politikusok, diktátorok, vagy éppen "titokgazdák". Az egyik nagy magyar Internetes napilap szerkesztői a fórumról őszintén el is mondják, gyakran innen tudják, mi újság a nagyvilágban"? Megkockáztatnám, hogy ha 1986.-ban a maihoz hasonló módon lett volna a világ behálózva, s működött volna az Internet, Csernobil ismert negatív hatásai is nagyságrendekkel lehettek volna kisebbek. (!)

Amikor a civil szféra valami ellen fellép, harcol, az igaza mellett szinte egyetlen, de hatásos fegyvere a Világháló lehet. Egyben fel kell lépnie az ellen is, hogy valamiféle globális szabályozási szintű, túldimenzionált és hatósági visszaélésekre alkalmas szerzői jog megfojtsa.

*

A Világháló többi "civil" előnyéről - részben volt már szó róla - csak felsorolásszerűen:
- közösségteremtő erő,
- kiapadhatatlan adatbázis,
- gyors kommunikáció,
- könnyű kezelhetőség.

A CsaTolna Egyesület másik tagja által készített előadása arra világít rá, hogy mindez hogyan néz ki a gyakorlatban, mikro szinten, egyetlen civil szervezeten belül.

© 2001 Teodor